Ahogy arról portálunk is beszámolt, Tommy Robinsont letartóztatták május 25-én, mert az utcáról tudósított egy feltételezett muszlim erőszakbanda ítélethirdetését megelőzően. A letartóztatás óriási visszhangot keltett világszerte: több országban demonstrációkra került sor, politikusok, neves személyiségek szólaltak fel Tommy érdekében. Mindeközben a fősodratú média természetesen hallgatott; a legtöbb, amit olvasni lehetett náluk az ügyről, hogy gyűlöletkeltő vagy szélsőjobboldali megmozdulásoknak titulálják a Tommy érdekében szervezett demonstrációkat. Tommy Robinson hivatalos Facebook oldalának kezelői június 17-én tették közé Tommy kézzel írott levelét, amelyet a június 9-i masszív londoni felvonulás után írt a hulli börtönben június 10., 11. és 12-én. Ekkor még arról számolt be, hogy biztonságban van és háláját fejezte ki támogatóinak, továbbá jövőbeli terveiről is szólt. Másnap, június 11-én kedden egy másik börtönbe szállították, ahol a hulli intézményhez képest, a börtönpopulációban aránytalanul magas a muszlimok aránya. Az új fogvatartási helyen elzárásban tartják, napi 23 és fél órát tölt a cellájában, fél órát egy ketrecben a szabad levegőn, mert csak így tudják garantálni a biztonságát. Az alábbiakban Tommy levelének magyar fordítását közöljük, a fordítói magyarázatokon kívül az írás szó szerinti fordítás, a nagybetűs kiemelések is az eredeti angol szöveget követik.
Nos, vágjunk bele újra! Vasárnap este van, 2018. június 10., folyamatosan szivárognak hozzám a hírek a tegnapi csodálatos jelenetekről. De mielőtt a tegnapi demonstráció pozitívumaival foglalkoznék, hadd kezdjem néhány negatívummal. Hadd osszam meg veletek a feleségem levelének egy részét, amit tegnap kaptam meg:
„Ma felhívtak az iskolából mielőtt dolgozni indultam és elmondták, hogy Spencer nagyon kiborult a suliban, hogy őszinte legyek, nem kezeli jól ezt a helyzetet. Sam mondta neki, hogy ő az apukájával futja az 5k-t (kicsit több mint 3 mérföldes futóverseny – ford.), mire Spencer válaszolt, hogy nos, ő nem tudja az apukájával futni, majd sírva elszaladt. Esténként álomba sírja magát. A párnáddal alszik és naponta ötvenszer megkérdi tőlem, hogy melyik nap jössz haza. Még egy megközelítőleges dátumot sem tudok neki mondani, hisz nekem sem mondtak semmit! Csak reménykedem és hajtogatom neki, hogy már nem sokára, hogy semmi sem fog változni és hogy bátran kell viselkednie, hogy büszke légy rá. Tegnap éjjel azt mondta nekem: „Valami rossz dolgot fogok csinálni, hogy engem is börtönbe csukjanak apával, akkor legalább vele leszek majd.”
Nem fogok hazudni, meghasadt a szívem, ahogy ezeket a sorokat olvastam. A börtön eltávolította a feleségem telefonszámát (értsd, a rendszerből nem hívható a szám – ford.) több mint egy héttel ezelőtt, úgyhogy azóta nem tudtam beszélni a gyerekeimmel sem. Az is felzaklat, hogy a fiam fejében az van, hogy az apja valami rosszat csinált és ezért került börtönbe.
Tommy Robinson eredeti levelének 1-2. oldala / Forrás: Facebook
De mielőtt itt elmerülnék az önsajnálatban perspektívába kell helyeznem ezt az egészet. Rövid ideig vagyok távol a családomtól. A fegyveres szolgálatot ellátó emberek gyerekei folyamatosan keresztül mennek ezen és éppen ez az oka, hogy annyira csodálom őket az áldozatért, amit hoznak jelenleg, és tették azt a múltban is.
Nem fogok belemenni az ügyem részleteibe, mivel a fellebbezésem épp folyamatban van. Amiről beszélni fogok az az, hogy ti mindannyian mennyire sokat jelentetek nekem. Amikor megérkeztem a börtönbe, teljesen kiborultam. Kiborultam, ha arra gondoltam, min fog keresztül menni a családom. Kiborultam, ha azokra gondoltam, akikkel folyamatos kapcsolatban álltam és akik számítottak rá, hogy rajtam keresztül megoszthatják a történeteiket. És arról is meg voltam győződve, hogy meg fognak gyilkolni a börtönbüntetés alatt.
Amikor még az EDL (English Defence League – Angol Védelmi Liga, utcai mozgalomként indult szerveződés, mely céljaként a dzsihád elleni küzdelmet jelölte meg – ford.) vezetőjeként 2012-ben tízhónapos börtönbüntetésre ítéltek, mindenkitől elkülönítve tartok a saját testi épségem érdekében és huszonkét héten keresztül voltam magánzárkában. Azt hiszem, ezt azért tették, mert a kormány félt attól, mi történne az utcán, ha meggyilkolnának a börtönben.
Lee Rigbyt lefejezték 2013-ban és a kormányzat szemtanúja volt annak, ahogy egy katonát lefejeznek, és nem igazán reagál senki. Aztán újra börtönbe kerültem 2014-ben tizennyolc hónapra. Szó szerint odavetettek a farkasok elé. Csak a szerencsén múlt, hogy túléltem, hogy keresztül küzdöttem magam az erőszakos muszlim rabok verésein.
A kormányzat pontosan tudta, hogy ha megölnek is, senki nem fog csinálni semmit. Ez egy szomorú pillanat volt számomra, felismerni, hogy ha meggyilkolnak, a halálom semmit nem fog jelenteni, nem fog változást hozni. Arra is ráébredtem, hogy senki nem gondoskodna a családomról és folyamatosan küzdenének a biztonságukért és a stabilitásért.
MICSODA VÁLTOZÁS 4 ÉV ALATT!
Az első pár bent töltött napom alatt elkezdtem híreket hallani, hogy ezrek tüntetnek a Downing Street 10. előtt (a mindenkori brit kormány hivatalos központi rezidenciája – ford.) Mindez kevesebb mint 24 órán belül azt követően, hogy az állam fogságba ejtett. Megtudtam, hogy a petícióm már százezernél jár, aztán már, héj! már háromszázezer és aztán félmillió. Hallottam, hogy az emberek felmásztak a kerítésre a Downing Streeten.
Azt hittem, az emberek, akik ezt mesélték nekem biztos rosszul értik, rosszul tudják. Biztos összekeverték a Szabadság Napja demonstrációnkkal. (Day for Freedom eseményt Londonban tartották 2018. május 6-án, ahol Tommy mellett más aktivisták, hírességek, pl. Milo Yiannopoulos, szólaltak fel a szólasszabadság védelmében. A fősodratú médiában természetesen szélsőjobb oldaliként aposztrofálták a rendezvényt – ford.) Semmit sem tudtam arról, hogy ami a börtön falain kívül kibontakozott, az a világméretű FREE TOMMY (Szabadságot Tommynak – ford.) mozgalom.
Az első börtönben töltött napok során veszélyben voltam, összezárva a muszlim rabokkal, aztán valami megváltozott. Eltávolítottak az addigi cellámból és az addigi börtönszárnyból, elvittek és egy biztonságos helyen elkülönítettek. Ma azt gondolom, ez lehet az a pillanat, amikor Lord Pearson szót emelt a biztonságom érdekében. (Május 27-én Lord Pearson, a londoni parlament felsőházának tagja Twitter üzenetben írt a brit belügyminiszternek, Sajid Javidnak, hogy amennyiben Tommy Robinsonnak bármi baja esik a börtönben, ő személyesen fog eljárást indíttatni mr. Javid ellen – ford.) Tettei a szó legszorosabb értelmében megmenthették az életemet.
Aztán megtudtam, hogy világszerte demonstrálnak mellettem az emberek. Hallottam, hogy politikusok, rendőrök, jogászok egymás után szólaltak meg. Hallottam, hogy emberek, akik azelőtt évekig képtelenek voltak állást foglalni, most végre megszólaltak. Fantasztikus érzés volt hallani, hogy 20-30 ezer ember érkezett Londonba a hétvégén, hogy szolidaritást vállaljon velem. Valóban egészen letaglózott a nyilvánosság reakciója. Annyira szeretve érzem magam!! Szeretve és megbecsülve.
Minden nap egy halom levelet és emailt kapok. Mindet elolvasom. Annyira hálás vagyok, és minden egyes embernek, aki támogat, szeretnék köszönetet mondani.
Megértem, hogy milyen nehéz lehet felszólalni. Tudom, hogy sok embernek hátránya származott abból, hogy kiállt mellettem, egyes barátok, munkahelyek nem nézték ezt jó szemmel és igazán hálás vagyok azoknak, akik ennek ellenére mégis kiálltak mellettem.
Nincs valódi szólásszabadság, amikor a mondanivalónknak társadalmi következményei vannak. Boldogan ülök itt, boldogan, mert ez a büntetés visszafelé sült el a kormányzat számára. Boldog vagyok, hogy a közvélemény reakciója világos üzenetet fogalmazott meg arról, milyen következményekkel járna, ha ezalatt a börtönbüntetés alatt én gyilkosság áldozata lennék.
Olyan régóta mondom már, hogy el fog jönni az országunkban egy pillanat, senki sem tudja, mi lesz az a pillanat, de meg fogja változtatni az ország haladási irányát.
Mélyen elgondolkodtam ezen mostanság és már jó ideje biztos vagyok abban, hogy engem meg fognak gyilkolni azért, mert állást foglaltam az iszlám ellen. De ez nem ijeszt meg annyira, mint a gondolat, hogy a halálom hiábavaló lehet. Ma pedig itt ülök, és belegondolok, hogy a meggyilkolásom forradalomhoz vezetne, és akkor hangosan felnevetek – tudom, ez őrültségnek tűnhet – de nagyon kielégítő ennek tudatában lenni.
Tommy Robinson eredeti levelének 3-4. oldala / Forrás: Facebook
Mindig mondtam, hogy akár holnap feláldoznám az életem, ha ezzel megakadályozhatnám, hogy az iszlám elfoglalja a gyönyörű földünket. A harcunk nem pusztán fizikai, egy rendszer ellen harcolunk! Egy korrupt rendszer ellen. Rengeteg időm van gondolkodni, ahogy itt ülök. Nem tehetjük meg tovább, hogy kintről nézünk befelé. Hallatnunk kell a hangunkat és be kell emelnünk a mozgalmunkat a politikába. Annyi tervem van, hogy miket akarok majd csinálni, ha kijutok. Azt hallani, hogy Geert Wilders ideutazott és felszólalt Londonban elképesztő számomra.
Amikor elkezdtem az aktivista tevékenységet, Geertre tekintettem és a sorsfordító döntésekre, amelyeket meghozott; miatta kezdtem el felszólalni az iszlám ellen. Az ő személye igazán inspirált engem. Nem tudok mindenkit felsorolni, akiknek köszönettel tartozom, de tudom, hogy Alex Jones azt InfoWarsnál egész biztos az élen járna azok között, akik a szabadságomért felemelték a hangjukat. Imádom és rengeteget nevetek rajta.
A UKIP-es Gerard Batten, Lord Pearson, Raheem, Ezra, Katie Hopkins és az unokatestvérem, Kevin Carroll azonnal elkezdték szervezni a demonstrációt. Danny, aki megszervezte. DONALD TRUMP JUNIOR, aki tweetelt az ügyemről. Lehúznék 6 hónapot csak ezért az elismerésért.
A lista végtelen. Rendesen köszönetet fogok mondani, amint kiengednek. Egy ember, akinek külön köszönöm, a feleségemnek!
Amikor végre tudtam vele beszélni telefonon a börtönből, megkérdeztem tőle, „Eleged van már?” Haha. Nem én vagyok a legkiválóbb férj, de ő a tökéletes feleség és egy csodálatos anya.
Egyszerűen nem tudnám ezt végigcsinálni a családom nélkül.
Úgyhogy Jenna, ha olvasod ezt a levelet online, tudd hogy SZERETLEK és HIÁNYZOL.
A haverjaim ki fognak csinálni ezért a nyálas szarért, haha.
Sokan mondják nekem, hogy reményt adok nekik, de szeretném, ha mindannyian tudnátok, hogy a reakcióitok, ami akár abban nyilvánul meg, hogy támogatjátok a családomat, vagy abban, hogy beszálltok az jogi képviseletem költségeibe, vagy akár abban, hogy videókat, tweeteket osztotok meg, ezzel mindannyian ti adtok reményt nekem, és ez az érzés megfizethetetlen.
Elnézést a kézírásomért, de a kezeim kezdenek elfáradni. Azzal töltöm az időmet, hogy elkezdtem írni és kidolgozni a következő könyvem részleteit. Már az ítéletem előtt elkezdtem. A munkacím: „A harc Nagy Britanniáért.” (Eredeti angol cím: The Battle for Britain – ford.) Frissíteni akarom az Enemy of the State című könyvemet (Az állam ellensége, Tommy Robinson első könyve – ford.) és egyben a jövőbe tekintés a cél.
Úgyhogy szeretném megköszönni Őfelségének az egyedül eltölthető időt, amit biztosított számomra, és így tudok dolgozni a könyvön. Óriási érzés tudni, hogy léteznek további demonstrációkkal kapcsolatos tervek a szabadon bocsátásomig. Óriási tudni azt, hogy nem lettem elfelejtve, és hogy az elhallgattatásomra irányuló terveik nem jöttek be. Most hétfő este van és épp most néztem meg a LOVE ISLAND-et, haha. (brit randizós reality show – ford.)
A feleségem telefonszámát visszatették a rendszerbe, úgyhogy ma végre beszélhettem a gyerekeimmel, ezért egy kicsit kevésbé stresszelek és lenyugodtam valamelyest. A gyerekeim a közeljövőben jönnek majd meglátogatni.
Köszönöm mindannyiótoknak a támogatást. A ti felháborodásotok és reakciótok az, ami biztonságban tart. Tudnotok kell, hogy mennyire inspiráltok és milyen hálás vagyok nektek. Remélem, hogy Lord Pearson and Gerard Batten is meg fognak látogatni engem, és srácok, ha olvassátok ezt, kérjétek meg Geertet is, hogy ugorjon be veletek HMP Hullba. (A börtön neve, ahol Tommy-t fogva tartották, mielőtt június 12-én egy másik intézménybe szállították – ford.) Beküldtük a fellebbezésemet, fellebbezzük a büntetést, az ítéletet és óvadékért folyamodunk.
Oh, igen, köszönöm Pauline Handon, köszönöm AfD, hogy menedéket ajánlottatok fel.
A kormány azt hitte, ezzel becsukhatják a könyvet. De a közvélemény csak lapozott, hogy egy új fejezetben kezdjen.
Szeretlek titeket és köszönöm mindannyiótoknak.
Anya és apa, bocsánatot kérek, amiért folyton stresszelnetek kell miattam, haha.
Köszönet a szabad világnak.
Ma kedd van, másik börtönbe visznek, úgyhogy nem találkozhatom a gyerekeimmel a hétvégén.
The post Geib Hajnalka: Börtönlevél – Tommy Robinson megindító, vágatlan sorai appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
