Magyarországon nem sikerült a cigányság teljes integrációja sem, miképpen gondoljuk, hogy a migránsokkal megoldjuk ezt? Lázár János eme felvetésére a szívükhöz kaptak a liberális széplelkek. Hát hogy lehet ilyet mondani?! Mert az ugye nem járult hozzá a cigány társadalom egyes rétegeinek totális lezülléséhez, az „integráció kudarcához”, amikor az MSZP-SZDSZ kormányoktól munka nélkül kaptak segélyt, ráadásul az „oktatási reform” keretében nyugodtan kerülhették az iskolát?!
Mondják, az igazság fáj a legjobban. Lázár is a valóságra világított rá, amikor közölte, hogy „Hatszáz éve élünk együtt a cigányokkal, és mind a mai napig nem tudtuk őket integrálni, hogy beszéljük világosan. Akkor hogyan tudnánk integrálni olyanokat, akik egy másik világból, egy másik kultúrából, másik identitással jönnek ide?”
A ballib elit erre egy személyként hördült fel. Politikus, szakértő, mindenki. Megszólalt a cigány értelmiség is – ebbe a kategóriába csak azok tartozhatnak a píszí média szerint, akik liberális szimpátiákkal rendelkeznek. Aki bármilyen jó szót képes mondani a kormányra – pontosabban nem küldi el úton-útfélen Orbánt a pokolba -, nos, annak lehet akárhány diplomája, az a roma társadalom árulója.
Sokkot kaptak természetesen a „civil alapítványok” is. No, persze nem annyira, mint amikor Soros Györgyöt kellett megvédeni, de azért ez is egy elég hangos óbégatás volt.
De vissza a fent említett „fájó igazsághoz”. Nagyon nem szeretnék a kérdés szakértőjeként feltűnni – messze nem vagyok az -, de néhány dolog azért nyilvánvaló mindenki számára.
Ha volt út, amelyen a cigány társadalom integrálódott volna – és itt most hangsúlyozottan nem kulturális értékeinek, nyelvének feladásáról van szó – az a munka és az oktatás lett volna. És ez most nagyon nem fog tetszeni a széplelkeknek – akár kötelezően, ellenőrizve is!
A rendszerváltás után a munkahelyek zöme, ahol cigány emberek dolgoztak, odalett. A liberális válasz erre az volt – Antall József kormányában sem csupa derék ember ült -, hogy elérzékenyülünk, sírunk egyet a cigányság nehéz helyzetén, aztán munkanélküli segélyt adunk nekik. Pénzt, munka nélkül.
Ez tökéletesen elzüllesztett legalább két roma generációt. Ráadásul semmivé tette azokat az értékeket, amelyeket korábban beléjük próbáltak nevelni. Hogy a „szocialista erkölcs” és effélék képmutató kifejezések voltak, azon nehéz vitatkozni, de legalább reggel bementek a munkahelyre, és estig ott voltak. Megérezhették azt, hogy ha dolgoznak, tanulnak, akkor előbbre juthatnak.
Mert az, hogy reggel bemész az iskolába, az nem opció, hanem kötelező. A ma maffia-államozó Magyar Bálint oktatási kísérletezgetéseinek köszönhetően a cigánygyerek nyugodtan lóghatott, nyugodtan bukhatott akárhányszor, és ha a tanár rászólt, behívta unokatestvéreit pedagógusverésre. A nagyszerű alapítványok kiválogattak néhány jobb családból származó tehetséget, kiképezték őket, és bemutatták, hogy „jaj, de eredményes az ő integrációs modelljük”.
Hoppá! Itt álljunk meg egy szóra! Miért is van szükség sikeres integrációs modellre, ha a cigányság beilleszkedése tökéletesen sikerült? Szóval kényelmetlen dolog az igazság, no…
Mint ahogy az is igaz – akármennyire is cinikusan hangzik -, hogy a Brüsszel által pillanatnyilag ránk tervezett tízezres (mert már nem 1300, kedves liberális kollégák) migráns-kvóta a magyar költségvetésből vonna el pénz. Persze, az unió biztosan „segít”, de hosszú távon mi álljuk a cehhet. Pénzügyileg és kulturálisan is.
És igen, pénzt von el a cigányságtól is. Pedig szükségük lenne rá! De ha kevesebb jut, mindenkinek kevesebb jut. Persze majd nagyhumorú stand up-emberkék megélnek belőle, hogy övön aluli tréfákat erőltetnek Gazsi és Ahmed találkozásáról – de ezért aztán tényleg kár illegális betolakodókat keblünkre ölelni.
Oldjuk meg előbb saját problémáinkat, utána vágjunk bele a világ nagy gondjainak megoldásába!
fotó: hiveminer.com
Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
