Durvul a ballib kampány.
A lényege: embereket azért támadni, mert van sok pénzük. Meg drága tulajdonukkal előhozakodni.
Egyébként az utóbbit én is utálom, nagyon nem szeretem a hivalkodást, jellemzően butaságot rejt, de tény: egy bizonyos szint felett szinte kötelező.
Apám mesélte a 90-es években: sok esetben érezte a rosszalló tekinteteket, mert nem volt semmilyen márkás ruhája, drága tolla, aranyórája – pedig az átlaghoz képest sokat költött, az akkor magyar átlagember számára nehezen megfizethető, ma már nem létező Marks and Spencer Váci utcai boltjából vásárolta a ruháit, de ez mégse az a szint volt, ami elvárt a bankárelitben, ahol szabónál kell öltönyt rendelni, s Gucci, Ermenegildo Zegna, Dior, stb. márka az elvárás, nem pórnépi konfekció, legyen az akár azon belül a felsőkategóriás Marks and Spencer. Meg aztán volt ugyan Rolex karórája, csak a legegyszerűbb acél modell, nem arany. Toll esetében meg teljesen proli volt: eldobhatókat használt, sose vett semmilyen márkásat.
Szóval van bizonyos társadalmi nyomás egy adott szint felett, de a tárgyfetisizmus nevetséges.
Mégis, én emlékszem mi volt a ballib médiák és megmondóemberek viszonya a ballib milliomosok iránt. Egyrészt ki volt mondva, a „dolgokban fantáziát látó” vállalkozók az valami speciális emberfaj, mely igenis megérdemli azt, amije van, mert nagyon sokat dolgoznak és munkát adnak az ostoba mucsaiaknak, akik éhen pusztulnának a vállalkozók nélkül. Másrészt sárga irigység más zsebében turkálni. Harmadrészt mindez kódolt antiszemitizmus, hiszen aki a tisztességes gazdagok ellen beszél, az nyilván a zsidók ellen akar beszélni, de ezt nem meri nyíltan kimondani.
Szóval nevetséges kettős mérce. S masszív demagógia.
Persze kimagyarázzák, hogy a baloldali milliomos a piacról él, hatalmas értéket állítva elő, míg a jobboldali meg közpénzt lop és nem tesz semmit, de ezt a mesét csak a ballib keménymag belső, betonkemény része hiszi el komolyan.
Mindenki tudja valójában: tök ugyanaz az eset mindkét oldalon. Én egyszer álltam kapcsolatban az egyik fideszes főgazdag emberrel – nem Mészáros, de az első tíz tagja -, nem voltam alkalmazott, de munkát végeztem részére eseti megbízással (tolmácsolás), s bizony ki kell mondanom: gusztustalan alak, akivel az ember nem szívesen közösködik. Mégis: ha ő nem lenne, helyette egy teljesen ugyanolyan gusztustalan alak lenne a másik oldalról. Csak az egyik legalább nemzeti érdekeket szolgál ki részben.
Ez van: a kapitalizmus nem érzelmi kérdés.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
