Zentai László: A burgenlandi diaszpórában és Bécsben élő magyarok örömmel jönnek Sopronba magyar nyelvű színházi vagy zenei előadásokra, s nemcsak azért, mert nekik itt olcsóbb a bevásárlás vagy egy-egy szolgáltatás igénybevétele. Éjjelente a határátkelőknél ezt a szellemi kisugárzást viszik haza magukkal.
Jövőre lesz száz éve, hogy Gárdonyi Géza visszaadta lelkét a Teremtőnek, az évfordulóról a most készülő Soproni Füzetek 2022-es száma is megemlékezik. A periodika főszerkesztőjét, Zentai László írót kérdezte a Gondola.
– Főszerkesztő úr, miért fontos, hogy a legolvasottabb magyar regény íróját a Hűség Városában is felidézzék a jubileumi évben?
– Fontos, mert Gárdonyi Géza legismertebb regénye szereplőinek haza iránti hűsége ugyanolyan önálló csillag az univerzumban, mint Sopron a XX. század magyar történelmében. Az Egri Csillagokban Gergő és Vicuska élete példát mutatott több millió olvasónak, hogy milyen csodálatos dolog a hazáért élni, védeni értékeit és továbbadni gyermekeinknek. Gárdonyi Gézát és regényeit – sajnos! – ma már egyre kevesebben idézik, olvassák, pedig a Ziegler família „ősi fészke” Sopron volt. Ezt is kevesen tudják. Meg szeretném változtatni, fel szeretném oldani a soproniak emlékezetét, hiszen Gárdonyi Géza nemzeti szellemisége innen indult, innen költözött – sok-sok kitérő után – Eger hősi városába. Személyesen is fontosnak tartom, hogy a Soproni Füzetek olvasói többet tudjanak meg Gárdonyiról, ezért is adjuk közre Cs Varga István professzor úrral készült interjút, aki a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Örökség Díj átadó ünnepségén laudációjában méltathatta Gárdonyi Géza életművét.
Gárdonyi Géza.
„Az én lelkem tele van Istennel” – mondta halálos ágyán a papnak Gárdonyi, s ne feledjük, hogy egy egész nemzet lelkének „napszámosává” emelte őt az életműve. Ezt Keller Péter dolgozatából ismerheti meg az olvasó, amelyet szintén közreadunk az olvasóinknak.
– A Soproni Füzetek csaknem fél évszázada tesz hozzá értékeket a nemes város szellemi életéhez. A papírra nyomott, kézbe vehető szövegtár hogyan tudja küldetését teljesíteni ma, amikor a kibertér is tömegével kínálja az olvasmányélményeket?
– Alapító főszerkesztőnk, Sarkady Sándor 1978-ban indította útjára a Soproni Füzeteket, amely közel három évtizedes dermesztő csendet tört meg a város kulturális, irodalmi közéletében. Akkoriban a kibertér még gyerekcipőben sem járt Kelet-Közép-Európában. Az írott szó, a Gutenberg-galaxis sokkal nagyobb szerepet töltött be az emberek életében, de azt is elmondhatjuk, hogy az 1949-es fordulat után a város kulturális életében is mindent eltakarítottak, ami nem fért bele a szocialista ideológiába. A nagy múltú Frankenburg Irodalmi Kör a Belügyminisztérium 1949 április 3-i határozatával megszűnt. Több mint negyedszázad elteltével, 1976-ban jelent meg az első, helyi irodalmi gyűjteményes kötet, a Soproni Írók Antológiája, amely húsz soproni írástudó alkotásait tartalmazta. Két évvel később, 1978 tavaszán jelent meg az első Soproni Füzetek, amely valójában 1977-ben kellett volna, hogy napvilágot lásson, de az akkori városvezetés tudatosan késleltette Sarkady Sándor áldozatos szerkesztői munkájának közreadását. Az utóbbi két évtizedben már évente megjelenő Füzetek, formájában és különösen terjedelmében messze túlnőtte egy „írkafüzet” szimbolikus oldalszámát. Olykor eléri a 20-22 nyomdai ívet (320-350 oldal), hiszen nemcsak a Sopronban élő költők, írók, képző-, fotó- és iparművészek jelennek meg a kötetben, hanem innen elszármazott alkotók is helyet kapnak a periodikában. Alapító főszerkesztőnk 2014-ben bekövetkezett halála óta én vehettem át ezt a nehéz, de nagyon is felelősségteljes feladatot, hiszen szerkesztőtársaimmal nemcsak begyűjtjük az alkotásokat, hanem fel is mutatjuk Sopron olvasótáborának az adott év „művészeti termését”.
– Ön, aki számos könyvet, köztük regényeket írt, mit talál meg immár hét éve a folyóirat-szerkesztésben?
– Mindent megtalálhat egy szerkesztő, ha meg akarja találni, vagy ha tényleg fel akarja kutatni a helyi és az országosan is elismerésre méltó értékeket. Sarkady Sándor – később a szerkesztői munkába bekapcsolódó Bősze Balázs is! – ezt tette az első pillanattól kezdve, a haláláig. Önzetlenül segítették az indulókat, a pályájuk elején járó alkotókat. Magam is ezt tartom a legfontosabb értékteremtésnek. Elkötelezettséggel és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy elhivatottság is kell hozzá, no meg jó segítőtársak, akik nem az antológia ellen dolgoznak, hanem érte. A mecenatúra dolgában nincs panasz, a mai városvezetés minden esztendőben biztosítja a pénzügyi forrásokat. A rendszerváltás előtti tanácsi vezetésnél gyakran kellett Canossát járnia Sarkady Sanyinak. Nagyon megalázó volt, gyakran magam is elkísértem őt.
– Sopron a nyugati magyar kiszögelés központjaként, a kékfrankossal, a Kecske-templommal, mesés belvárosával hogyan tud szellemi kisugárzásával burgenlandi, vagy akár bécsi magyarokat megerősíteni?
– A szellemi kisugárzást ez a város 100 évvel ezelőtt alapozta meg azzal, hogy a közel fele arányban németajkú lakossága is nagyobbrészt Magyarország mellett tette le a voksát. 7107 szavazattal többen gondolták úgy, hogy Sopron és környéke maradjon magyar, s ne legyen Burgenland fővárosa. Elévülhetetlen érdem, amely még ma is nyomon követhető, elsősorban az idősebb generációk gondolkodásában. Hűnek lenni a hazához, lokálpatriótának maradni, s olyan művészeti értékeket teremteni, amelyek méltók lehetnek a Civitas Fidelissima városához. A burgenlandi diaszpórában és Bécsben élő magyarok örömmel jönnek Sopronba magyar nyelvű színházi vagy zenei előadásokra, s nemcsak azért, mert nekik itt olcsóbb a bevásárlás vagy egy-egy szolgáltatás igénybevétele. Éjjelente a határátkelőknél ezt a szellemi kisugárzást viszik haza magukkal, tehát töltődni jönnek a leghűségesebb városba.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
