Első alkalommal lesz kiállítása Galántán a mátyuföldi festőművésznek, Pálinkás Ildikónak. A Fény az úton tárlat szerzője a pedagógia felől érkezett a művészet világába, ars poeticáját a lélekgyógyító festményekben, tájképekben és a modern festészeti elemek ötvözésével, valamint költészettel is kifejti.
„A boldogság nem cél, nem végállomás. A boldogság az út, melyen mindennap jársz” – vallja A boldogság című versében Pálinkás Ildikó, akivel a tárlatra való készülődés során találkoztunk a Pázmány házként ismert galántai épület nagytermében. Sorban szedegeti elő szebbnél szebb festményeit. Némely mű modern ábrázolás, sajátos művészeti elemek vegyítésével. Igazából azonban Ildikó tájfestményei és, ahogy ő mondta, lélekgyógyító képei ragadnak meg. Míg elbeszélgetünk arról, hogyan lehet egy erdőt monokróm színekkel lefesteni elgyönyörködöm a színek pompájában, amit festményei adnak vissza.
A festés számomra nem csupán hobbi. Sokkal inkább a meditációnak egy olyan formája, amikor megszűnik a tér, az idő. Kapcsolatot teremtek az univerzummal, és kifejezésre jut a legbensőbb énem, a lélek”
– magyarázza Ildikó, hozzátéve, hogy a tárlat azért kapta a Fény az úton nevet, mert ő maga is – mint minden ember – megjárt egy bizonyos rögös életutat, amelyen meg kellett találnia a fényt. Az önmagára való rátalálásban segített neki a festészet. Festményeit általában sikerül a tárlatok során eladnia, vagy szívesen ajándékoz is idős-otthonoknak, különböző intézményeknek, hiszen fontos számára a jótékonykodás.
Ildikó tanárember, alsó tagozatosokat tanít, valamint a közelmúltban kezdett oktatni a diószegi művészeti iskola képzőművészeti szakán. Szerinte nagy öröm gyerekekkel dolgozni, főleg olyanokkal, akik a művészeti iskolában kiélik a motivációjukat és a kreativitásukat.
Én a természetben, a tájfestészetben vagy a csendéletben találtam meg a festői önkifejezésemet. Mindig érzés alapján döntök arról, mit fogok festeni. A pillanatok jönnek, nem kell keresni őket” – magyarázta Ildikó.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
