G. Kovács Gyula egyháztörténésznek készült, de településtörténész lett. Volt éjjeliőr, levéltáros, főszerkesztő, írt helytörténeti monográfiákat (Pelsőc, Feled, Serke, Egyházasbást), de történelmi regényt is a tatárjárás utáni korszakról. Torzójában is megbecsülendő szakmai pálya, s egy tragikusan végződő nagy szerelem, amelyért az egyetemet is otthagyta. Földi pályájának utolsó állomása kolduslét lett valahol Bajorországban, ahonnan magatehetetlen állapotban került egy öregotthonba. Ott is halt meg nem egész 70 évesen, az urnája most is ott porosodik valahol egy raktárban. Hamisítatlan közép-európai értelmiségi történet a XX/XXI. század fordulójáról. Amerikában horrort írnának belőle, mi csak legyintünk. Nem az első, s nem is az utolsó kisiklott életpálya.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
