Január 19-én a budapesti Rózsafüzér Királynéja-templomban tartották az 1945. január 17-én vértanúhalált halt Hummel Kornél, a vakok lelkipásztora hamvainak újratemetési szertartását, Erdő Péter és a Nemzeti Örökség Intézetének engedélyével. A bíboros, prímás felkérésére Süllei László, az Esztergom-budapesti Főegyházmegye általános érseki helynöke, a Mátyás-templom plébánosa mutatott be szentmisét.
A szertartás kezdetén Bieber Mária, az Együttlátók Alapítványának elnöke köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett rá: 81 évvel ezelőtt temették el Hummel Kornél római katolikus papot, a vakok lelkipásztorát, a szeretet áldozatát a Hermina kápolna kertjében. Ma, 2026. január 19-én pedig „hazaérkeztek a hamvai”, ide Zuglóba, a Rózsafüzér Királynéja-templom urnatemetőjébe.
Ezt követően Bajnóczi Veronika ismertette a mártírhalált halt lelkipásztor életének főbb eseményeit.
Hummel Kornél 1907. január 12-én született Budapesten. 1925. szeptember 18-án kezdte meg papi tanulmányait az esztergomi szemináriumban. „Teljesedett tehát szíve vágya, hogy elkezdhesse közelebbi előkészületét az oltár szolgálatára. Isten derék papja kívánt lenni.” Egyszer azt mondta:
1929. június 29-én szentelték pappá – Róma külön engedélyével, mert még nem volt 22 éves. Szent Péter és Pál ünnepe volt ekkor, és neki csak piros színű kazula jutott. „Boldogsággal töltötte el, hogy a vértanúk ünnepén az ő ruhájukban szentelhették pappá, és úgy érezte, hogy testvérükké fogadták.” 1929. július 1-jén, Krisztus Urunk szentséges Vére ünnepén mutatta be első szentmiséjét a vértanúk színében, a Damjanich utcai regnumi kápolnában.
Szolgálati helyei: Balassagyarmat, Zugló, Terézváros. 1935-től haláláig a vakok papja volt, Zuglóban, a Vakok Intézetében szolgálta és segítette látássérült lelki gondozottjait. Budapest ostroma idején, 1944 karácsonyán a XIV. kerületi Szabó József utcából beköltözött a Vakok Intézetébe, ahol minden erejével segítette a rászorultakat.
1945. január 17-én egy szovjet katona betört az intézet udvarába, ahol egy látássérült nőre támadt. Az ott lévők azonnal Kornél atyáért futottak, hogy mentse meg a veszélybe került hölgyet. Kornél atya a gyóntatást félbehagyva sietett a veszélyben forgó lány segítségére. Amikor odaért, a hölgy és a szovjet katona közé állt. Ekkor a katona szíven lőtte őt. Hummel Kornél atya a lövést követően kétszer jól hallhatóan, hangosan, harmadszor a szája mozgásával „Deo Gratias” szavakkal áldotta az Istent. Ezek voltak utolsó szavai. Még az esti órákban elhunyt.
Meszlényi Antal Magyar szentek és szent életű magyarok című könyvében kiemeli: Hummel Kornél 18 éves korában megálmodta vértanúhalálát, erre készült is. Arra törekedett, hogy teljesen átadja magát Isten szolgálatára. Szerette a rózsafüzér imádságot is. Lelkigondozottjai az atya halála estéjén, abban az időben, 8 órakor, amikor együtt mondták el a rózsafüzért, köréje térdepeltek, és elimádkozták a rózsafüzért.
A szentmisén az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el (Lk 23,44–53).
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” – szentbeszédének kezdetén Süllei László idézett Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből (4,7). Kifejtette: ha végigtekintünk Kornél atya életútján, egy olyan embert látunk, akit a sors már korán megpróbált. Nem vágyott látványos sikerekre, csendes jelenlétével világított ott, ahol a legnagyobb volt a reménytelenség. Kornél atya a remény zarándoka volt, aki akkor is a helyén maradt, amikor mások menekültek. 1944 vészterhes telén, amikor Budapest ostromgyűrűbe szorult, nem a biztonságot választotta, hanem beköltözött a Vakok Intézetébe.
Hummel Kornél titokban mentette az üldözötteket, nappal sebesülteket ápolt, este pedig a gyóntatószék rácsai mögött adott békét a meggyötört lelkeknek.
A szónok leszögezte: Hummel Kornél vértanúsága nem a véletlen műve, egész élete tudatos igenlése. Amikor életének utolsó perceiben a gyóntatást megszakítva kisietett, testével védelmezte a rászorultat, nem mérlegelt. Ő már akkor tudta: a harcot megharcolta. A legnagyobb áldozatot meghozta.
Földi maradványai az elmúlt évtizedekben sok helyen pihentek. Ez a vándorlás most véget ér. Ezzel az újratemetéssel nemcsak a testének adunk végtisztességet, hanem lelki örökségét is szívünkbe emeljük. Ez az aktus a szeretet győzelme minden rossz és negatív dolog fölött.
Kornél atya példája ma is tanít: bátorságra, figyelemre, arra a hálára, amely még a halál árnyékában is képes Istenhez fordulni.
„Miközben elhelyezzük hamvait, kérjük az Urat, hogy az ő közbenjárására nyissa föl lelki szemeinket, hogy meglássuk egymásban a testvért.
Nyugodj most békében, híveid és tisztelőid körében.
A szentmise után Erdő Péter bíboros, prímás megbízottjaként Süllei László, az Esztergom-budapesi Főegyházmegye általános érseki helynöke a vele koncelebráló paptestvérek és a hívek kíséretében végső nyugvóhelyére helyezte Hummel Kornél hamvait a templom urnatemetőjében.
Fotó: Thaler Tamás
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
