Megfigyelhető, hogy a kormánypárti és a balliberális oldalhoz köthető médiumok gyakorta aggatják egymásra azt a jelzőt, hogy propaganda-média, hogy ott nem újságírók, csupán propagandisták dolgoznak. Érdemes a két oldal állításait górcső alá vennünk.
A kormánypárti szlengben a baloldali és liberális média megkapja a cinikus, „ez a függetlenobjektív média” mondatot, utalva arra, mennyire álságos ez. És valóban, a balliberális erők orgánumai makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ők függetlenek és objektívek, az bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy kottára ugyanazt fújják, mint a balliberális politikai erők. Egyik legékesebb esete ennek például Nagy József, aki a 24.hu újságírója, sűrűn vendégeskedik a kormánypárti Hír TV-ben is, különféle beszélgetős és vitaműsorokban. Ha vitapartnerei szembesítik azzal, hogy bizony baloldali nézeteket hirdet, önérzetesen megsértődik és kikéri magának a skatulyázást, hiszen ő független, nem részrehajló egyik irányban sem. Nyilván ezt ő maga sem hiszi el.
Ezért a fideszes újságírók rendre rájuk olvassák álságos mivoltukat, ők pedig menetrendszerűen hangoztatják, ez nem igaz, ők a függetlenség zászlóshajói. Nézzük meg a másik oldal állítását.
A kormánypárti sajtó munkatársai úgy határozzák meg magukat, „ők a jobboldali média”. Ezt ugyan a balliberális oldal nem hánytorgatja fel nekik, hiszen nem érdekük, viszont az éppúgy nem igaz, mint az ő függetlenségük. Nekünk viszont nagyon is érdekünkben áll rámutatni ezen állítását tarthatatlanságára, ezért meg is tesszük.
Merthogy a kormánypárti média nem egyenértékű a jobboldali sajtóval, helytelen a definíció, a kormánypárti média elsőrendűen, másodrendűen, de még harmadrendűen is kizárólag kormánypárti média. Mit jelent mindez?
Mondjuk azt, teljesen független világnézeti orientációktól, mélyebb eszmei meglapozottságoktól és természetesen bárminemű, akár építő jellegű kritikától a kormány felé. Egyszerű, papagájszerű szócsövek, zsinórmértékük nem a jobboldaliság, hanem az, Orbán Viktor éppen mit gondol, hogyan érez, és így tovább. És rendszerint át is süt egész jellegükön, hogy a valódi, értékalapú, erkölcsi, szellemi síkon is megalapozott jobboldaliság fogalmával nem igazán tudnak mit kezdeni, ebben a térben meglehetősen idegenül mozognak. Hovatovább, ha Orbán Viktor holnap úgy kell fel, hogy beemel a kormányzati kommunikációba egy hamisítatlan baloldali vagy liberális retorikai elemet, az úgynevezett „jobboldali sajtóban” ez a gondolat is a „jobboldaliság” égisze alatt fog futni, holott a valóságban semmi köze nincs hozzá.
Mert a jobboldaliság nem silány közpolitika, nem arra szolgál, hogy a felszínen zajló értelmi és indulati alapú vitákra adjon egy olyan köntöst, amely által többnek látszik, mint ami. A jobboldaliság, ha úgy tetszik, egy „életprogram”, tradicionális, idealisztikus alapjai vannak.
Hogy mi a különbség a jobboldaliság és a kormánypártiság között, arra az egyik legeklatánsabb példa a nemrégiben indult Pesti Televízió, s annak megmondóemberei. Nyilván adott egy probléma: a Fidesz nem tudja megszólítani a kívánt mértékben a fiatalokat. Kell tehát egy hang, ami az „ő nyelvükön beszél” – mondják ők. Ez lenne a Pesti TV, amely jellegében, megjelenésében nem sok valódi jobboldali tartalmat hordoz, liberálisat annál inkább. „Jobboldalinak lenni szexi”, hogy ki és hol mondta, lényegtelen, nem a nevek a fontosak, hanem maga a tendencia, de az idézet ettől a „21. századi, trendi módon” legyünk jobboldaliak közegből származik. Holott a törekvés valójában csak az, hogy a kormánynak szüksége van egy olyan televízióra, amely liberális ízű üzenetekkel operál.
Nincs ezzel gond, csak úgy őszinte, ha ezt elmondják, és nem akarják a jobboldaliságot kilúgozni valami olyasmivé, ahol az már nincs. Mert ha egy fiatal klasszikus jobboldali értékek iránt érdeklődik, ez nagyon félre tudja vinni, ez jön vele szembe, akkor egy idő után azt fogjuk látni, mint a klasszikus mondásban: ha valami úgy jár, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor valójában az egy kacsa.
Tehát valaki úgy gondolkodik, mint egy liberális, olyan üzeneteket közvetít, mint egy liberális, akkor az lehet, hogy valójában is az.
Ha van balliberális, márpedig van, akkor kétségkívül ők jelenítik meg a „méltó” ellentétpárját, a „jobbliberálist”. Mi egyik liberálisból sem kérünk.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
