From Russia with Love

From Russia with Love

Egyre nehezebb lehet gyomrozni a gonosz magyar szultánt. Befürödni látszanak a kvótapárti, illetve népszavazás-ellenes érvek.

Ezek kimerülnek abban, hogy Brüsszel nem is akar betelepíteni ide senkit, illetve ha igen, akkor nem is olyan sokat, és ha sokat is, nem úgy, nem akkor stb. Ott kéne megfogni a miniszterelnököt, ahol a legjobban fáj. Új lemez viszont nincs, felteszik a régit: a magyar kormány feje orosz kottából zongorázik! Ideje volt ezt felmelegíteni, mert kicsit alábbhagyott a lelkesedés a ruszki nyomulás témájában.

Az új sláger úgy szól, hogy Orbán az orosz putyinista főideológus, Dugin receptjeit vette elő. Dugin azonban afféle habókos értelmiségi, és első ránézésre sem nekünk szánja elméletét. Az úgynevezett „negyedik elmélet” egy posztmodern miskulancia, amibe a szakállas úriember belecsempészte az összes nyugat-ellenes elemet, balost, jobbost egyaránt. A kérdés csak az, hogy jön ehhez a magyar miniszterelnök? Kínzó kérdések merülnek föl az összefüggéssel kapcsolatban.

(Alexandr Dugin, a kép forrása itt)

Először is, mivel Dugin valóban az orosz nagyságra apellál,­­* megközelítése nevezhető a pánszlávizmus új, posztmodern verziójának. A probléma a következő: mutasson valaki nekem egy magyar pánszlávot. A magyar külpolitikai gondolkodás, ameddig az létezett – és amit a miniszterelnök elő is szokott vezetni, az hadd ne legyen már az ő bűne, hogy mások nem ismerik – épp azzal szemben fogalmazódott meg. De, hogy ne áruljak zsákbamacskát: a gyanús, vészjósló intellektuális kapcsolatot felfedező-leleplező csapat valahogy átsiklott azon, mit szokott mondani a szultán Oroszországról: azt, hogy kell, hogy valami legyen köztünk és Oroszország között. A szomszédba ne jöjjön. Ez az ódzkodás, óvatosság, vagy akár félelem nagyon is a magyar külpolitikai gondolkodás hagyományán alapul, és finoman szólva sem egyeztethető össze a pánszláv vagy nagyorosz törekvésekkel.

(Milyen jó, hogy mindig a velejéig gonosz Orbánt éri az oroszbarátság vádja, még véletlenül sem az egyik korábbi miniszterelnököt, aki mindenben aláfeküdt az orosz érdekeknek, és mindezt megkoronázta egy kéjes mosollyal a saját rezidenciáján. Igaz, ő már kiábrándult. Ilyen a szerelem.)  

Ugyancsak ellentmond kissé a nagy felfedezésnek, hogy épp a miniszterelnök szokta követelni az ukránok számára a vízummentességet, amit Európa nagyszerű vezetői beígértek, és most lapítanak, mint az a bizonyos a fűben. Hol van mindebben a nagyorosz geopolitikai törekvés igazolása? (Engedjük el azt most egy pillanatra, hogy az Ukrán Demokrácia Projekt®™ legalább annyira sikeres, mint a Közel-Kelet átrendezése. Hol is vannak most annak az országnak a határai?)

Kellemetlen az is, hogy ha a miniszterelnök valóban annyira rajong az identitárius mozgalomért** és Duginért, vajon miért tiltotta be a Szultáni Belügy a rendezvényt? Dugint be sem engedték, holott ha a mi gonosz vezetőnk tőle szívja az intellektuális levegőt, minimum díszvacsorán kellett volna fogadnia.

Probléma az is, hogy lehet, hogy Dugin a nyugat elpusztításáért küzd a szellem erejével, ám a szultán mintha az ellenkező pozíciót foglalná el: Európát meg kell menteni. Még ha saját magától, akkor is. Hol van mindebben a destrukció kívánalma? Ezen felül jó trükk az, hogy az „azonos neműek házasságát” összekeverjük azzal, hogy „azt sem tudjuk, fiúk vagy lányok vagyunk-e”, ám a különbség szabad szemmel is jól látható.

Tehát a valódi hasonlóság az a magyar önkényúr és a szakállas orosz értelmiségi között, hogy 1) mindketten szívlelik Trumpot, illetve Orbán nem szívleli, csak annyit mondott, hogy az ő felfogása jobban kedvez a magyar bevándorlás-politikának, 2) Soros Györgyöt látják a háttérben ólálkodni a bevándorlás kapcsán. Utóbbival kapcsolatban csak annyi, hogy Soros nem is titkolja ezen törekvését, és ha titkolná is, a nyilvánosságra került anyagok igazolják azt. Tehát az közös Duginban és Orbánban, hogy mindketten ránéznek a spenótra, és azt mondják, ez spenót, és talán még azt is hozzáteszik, hogy a spenót zöld. További hasonlóság, hogy mindkettejüknek a két füle közé szorult a feje. A felfedezés bámulatos.

Ennyi erővel azonban random módon kiválaszthattak volna bárki mást is, akik használnak hasonló kifejezéseket (ez azért előfordul hébe-hóba), vagy hasonló témákról beszélnek. A következő körben, ha már minden odaveszett, jöhet a reductio ad Hitlerum.

 

*Valóban terjed a nyugati világban az a képtelenség, hogy Putyin afféle konzervatív megújítást vezet, szemben a dekadens, nyugati, szekuláris, liberális borzalommal szemben. Ilyesmiről azonban a szultán tudomásom szerint nem beszélt. Ez értelmiségiek mániája, akik valami többet akarnak belelátni egy tehetséges hatalomtechnikus politikájába, akit történetesen az oroszok többsége támogat. Természetesen semmiféle konzervatív etvaszhoz nincs köze Putyinnak, aki nagyon is pragmatikus. Megújuláshoz sem nagyon, elég, ha az ember ránéz Oroszország demográfiai térképére, vagy a csak Moszkvában élő muszlimok arányára.

**Az identitárius mozgalom „fajvédőként” történő bemutatása kissé sántít. Ettől még nem feltétlenül szimpatikus, de semmiképp sem azonos a „fajvédő” mozgalmakkal.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »