A legkritikusabb helyzet, a járvány tombolása és az egyre halmozódó gazdasági bajok idején dicső kormányunk immár hetek óta a maga kicsinyes válságával van elfoglalva, mintha a választóktól nem azt a felhatalmazást kapták volna, hogy a legjobb tudásuk szerint vezessék az országot.
Úgy van ez, mint a házassági fogadalomban, az ország vezetői jóban-rosszban kötelesek helytállni (de főleg rosszban, hiszen ha jó a helyzet, akkor még valahogy csak halad az ország szekere akkor is, ha alkalmatlanok gyülekezete vezeti, a jelenlegi körülmények azonban sokkal rátermett embereket követelnének, akik egyrészt kellő szakmai hozzáértéssel, másrészt megfelelő jellemvonásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy főként az ilyen helyzetekben igenis felül tudjanak kerekedni személyes sérelmeiken, kicsinyes bosszúvágyukon).
Az egyre fásultabb, elkeseredettebb lakosság, a választók pedig tehetetlenül tűrnek, holott az embernek ilyenkor önkéntelenül is a partizán naplójáról szóló vicc jut az eszébe: mely így szól: „Elfoglaltuk az erdőt …. a németek kizavartak minket az erdőből …. kizavartuk a németeket az erdőből …. a németek kizavartak minket az erdőből …. megint kizavartuk a németeket az erdőből …. ma jött az erdész és mindenkit kizavart az erdőből“. Igen, a szlovákiai politikai életbe, az ország vezetésének megregulázására is kellene egy „erdész“, aki megelégelve a helyzetet, elzavar mindenkit, aki nem odavaló, aki nem az erdő harmóniáját, lakóinak javát szolgálja, ehelyett fegyverropogással veri fel annak csendjét, nyugalmát.
Csakhogy nekünk sajnos nincs ilyen erdészünk, így ez a válságosdi-kormányátalakítósdi végeláthatatlanul folytatódhat tovább, legfeljebb néhány gyalogot feláldoznak a politikai sakktáblán, vagy jobb érzésűként önként távozik, mások esetleg a kormányfői poszt helyett miniszterként folytatják. A feszültség, a sérelmek és a bosszúvágy azonban megmarad és tovább mérgezi a koalíciós légkört (melyet az azt körüllengő csatornabűz ellenére a hatalomvágy tesz elviselhetővé a felek számára), eredménytelenné teszi a munkát és súlyosbítja az ország korántsem rózsás helyzetét.
Azt a helyzetet, melynek következményeit még az unokáink is nyögni fogják, s amelynek egy jelentős része a járvány ellenére is elkerülhető lett volna körültekintőbb vezetéssel, nagyobb szakmai hozzáértéssel, valamint kicsinyes viták helyett tényleges munkával. És sajnos ezekért az elkerülhető veszteségekért soha senkit nem vonnak majd felelősségre és még valamirevaló erdész sem akad, aki elzavarja a károkozókat…
(NZS/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
