Folytatni szeretné, ha lenne hol Mészáros Richárd2023. 05. 13., szo – 19:21
Évek óta visszavonultan él Lukáts Andor Kossuth-díjas színművész. Pilisborosjenői házát csak akkor hagyja el, ha a környékbeli hegyeket járja. Nyolcvanadik születésnapját egyetlen percig sem ünnepelte, de boldog volt, hogy gyermekei körében tölthette.
Fél tízkor ébredt, mint mondja, nagy nehezen. Gyötri őt nem egy testi kín, és lelkileg sincs igazán rendben. Már nem tanít a Színművészeti Egyetemen. Színháza, amelyet Sanyi és Aranka néven alapított, bezárt. Színpadi szerepei jelenleg nincsenek, filmben legutóbb 2020-ban láthattuk. Huszonhat évesen kezdett a Pinceszínházban, később segédszínész lett Kaposváron, majd ugyanott legendás előadások főszereplője.
A Liliom és a Marat halála országos hírnevet hozott számára. Filmszerepeivel is maradandót alkotott. Az Eszkimó asszony fázik siketnéma állatkerti gondozójaként, a Fehér tenyér kérges szívű apafigurájaként, az Akik maradtak titkos információkat gyűjtő „beszervezettjeként” vagy a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre agysebészeként biztosan fennmarad az emlékezet rostáján. A hajdani dekoratőrből kaposvári évei után a Katona József Színház élvonalbeli színésze lett. Ott rendezte meg Egressy Zoltán Portugál című darabját, amely húsz év alatt 423 alkalommal került közönség elé.
A hatvanadik, hetvenedik születésnapját sem ünnepelte meg?
Soha nem ünnepeltem születésnapot. Mindig eltávolodtam tőle. Gyerekkoromban is. Elég vacak gyerekkorom volt ugyanis. Nem lehetett arra számítani, hogy leülünk és elbeszélgetünk. Mindig csak úgy mellékesen hallottam valakitől, hogy születésnapom van. De nem történt semmi. Később arra gondoltam, ha azt mondják, boldog születésnapot, akkor az azt jelenti, hogy menjek már dolgozni. Szeretet egyébként volt otthon, a testvéreimet és az anyámat is nagyon szerettem, csak pénzünk nem volt. Illetve semmink nem volt.
De apa igen.
Ő is volt, csak hosszú időre kimaradt a történetből. Tíz évre börtönbe rakták. Nagyon rég volt, nem tudom már pontosan elmondani… Kaposváron éltünk, katonatiszt volt az apám, sokáig nagyon kellemes ember. Néha befestette az arcát, felmászott egy fára, és onnan szórakoztatott bennünket. Később ez a dolog elromlott, mert elvitték őt. Tíz év után, amikor megjött, már fájdalmas, kibírhatatlan volt a helyzet, menekültünk előle… az egész család! Megváltozott, miután kiengedték. Teljesen más ember lett. Nem lehetett tudni, hogy szeret-e még minket. Riadtan kérdezgette, hogyan éltünk az alatt a tíz év alatt, rendesek voltunk-e, tiszta ruhában jártunk-e? Mi akkor egy Tab nevű helyen éltünk, ahol anyám ápolónőként dolgozott az őrültek házában.
Bejárt hozzá?
Elég érdekes volt. Izgalmas is, veszélyes is. Sok mindent láttam. Nyolc-tíz szoba… az utolsóban anyám próbálta átöltöztetni az egyik őrültet, aki furcsán viselkedett. Nem mozdult, csak állt az ágy mellett. Feszes élet volt a miénk, tele mindenféle bajjal, néha meg nagyon jó dolgokkal. El is lépek a gyerekkortól. Elérzékenyültem.
Nyolcvan évéből ki tudná ragadni a legszebb életszakaszt?
A gyerekeim! A két fiam és a lányom. Mindig őket vártam. Mindig. Most itt vannak velem. Ez a legszebb, legnagyobb születésnapi ajándék nekem. Hogy velem vannak. A két fiamnak már olyan képességei vannak, amilyeneket én még nem nagyon láttam. De Eszterben is látok valami különlegest.
Pilisborosjenőn vannak?
Nagyon szeretnék már elmenni innen. Valamiért nem bírom már ezt a helyet. Semmit nem ad. Mindig ugyanolyan minden. Nincs benne semmi, ami marasztalna. Üres.
Évekkel ezelőtt még lelkesen beszélt az ottani dombokról, hegyekről, mezőkről, a hosszú sétáiról. Akkor még jól érezte magát Pilisborosjenőn.
A hegyeket most is szeretem. Lócival, a nagyobbik fiammal, mert ő lakik itt velem, most is sokat járunk a hegyekben. Gyönyörű ez a vidék. Azzal nincs baj. De ha bemegyek a térre, azt látom, hogy nem is néznek egymásra az emberek. Jólesne pedig. Fájdalmat érzek, hogy mitől változik meg mindaz, amit egykor nagyon kedveltem. Néha meghívnak, hogy csináljak egy előadást, de mire eljutok odáig, hogy megcsinálom, addigra minden szertefoszlik, még a lehetőség is. És ott maradok egyedül. Száguldoznak mellettem az autók nagy sebességgel, ebben sokan kiélik magukat, és azt hiszik, őket érdemes látni, róluk tudni kell. Biztosan van szeretet is, sok minden, csak azt ki kell harcolni.
Színpadon mikor állt legutóbb?
Van már néhány éve.
Hiányzik? Vagy már beletörődött abba, hogy nincs?
Nem szoktam beletörődni semmibe. Itt van bennem minden, szeretném megmutatni, folytatni, csinálni a színházat. De nincs hol. Nem jön össze.
Volt egy tucat megfilmesítésre váró forgatókönyve. Megvannak még?
Sokat dolgoztam velük, de film nem lesz egyikből sem. Kaposváron volt jó, régen. Egy darabig még a Katonában is jól éreztem magam, csak aztán nem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam. Igazgatóváltás volt. Lehet, hogy kicsit jobban sikerült játszanom, mint az új igazgatónak, és valószínű, hogy ez fájdalommal járt számára. Lehet, hogy féligazság, amit állítok, de így éltem meg.
Van egy nagyszerű rövidfilmje, A győztes.
Nem én írtam. A főszereplője voltam. Egy úszóedző története, aki régen maga is olimpikon úszó volt.
Elámultam, amikor a testére aggatott súlyokkal merült el a medencében. „Lukáts Andor a magyar Anthony Hopkins – lelkendezett Géczy Dávid, a film rendezője. – Nagyon kreatív, rengeteg ötlete volt, rendezői és színészi vonalon is.” Fásult, unott férfiember az edző, képtelen beletörődni az idő múlásába. Jó film, minden oldalról mestermunka. Játékfilmjei közül, gondolom, az Eszkimó asszony fázik áll az első helyen.
Nehéz kérdés!
Vagy a Tiszta Amerika?
Kiváló film az Eszkimó asszony fázik, de ha azt tenném az első helyre, elárulnám a többi filmet. A Tiszta Amerikát is, Gothár Péter rendezését. Szirtes Ádámmal játszhattam. Zseniális színész volt.
A forgatókönyvet Esterházy Péter írta Gothárral.
Péterrel jó barátok voltunk. Együtt futballoztunk. Nagyon jól játszott. Szeretettel, pontos rúgásokkal. És mosolyogva. Az ellenfél játékosát ugyanúgy szerette, mint a csapattársait.
Tavaly ősszel, amikor kerestem, órákig várakozott egy kórház folyosóján, kivizsgálásra várva. A fiától tudom: komoly volt a baj. Meggyógyult azóta?
Felépültem, de vannak maradványok, amik kezelésre szorulnak. Azért van velem a fiam. Sok mindenben segít. Élek, ez a fontos. Mozgékony vagyok. Enni is tudok, nem is keveset. Amióta itt a nagyobbik fiam, rendben a lelkem. Már nem érdekel Orbán Viktor, nem izgat a politika. Már sok minden mellett el tudok menni.
Inkább meccseket néz a tévében?
Nem, nem… egy pillanat, megkérdezem, mit nézek… Lóci, mit nézek mostanában? (Columbót, apa, Columbót! – hallom távolból.) Igen, őt! A jó krimit nagyon szeretem. Ha vacak, elkapcsolom. De a Columbo nagyon jó. Mindennap egy rész remek szórakozást nyújt.
Sokáig egyedül, elvált férfiemberként, de inkább remeteként élt. Gyermekei társaságában most boldognak érzi magát, csak már szeretne valahol másutt lakni. Bárhol képes gyökeret ereszteni. New Yorkban, amikor a Tiszta Amerikát forgatták, szabad napjain kamerát szerelt a biciklijére, és úgy közlekedett a városban.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
