2024-ben a tízparancsolatot járták körül a Rókahegyi görög esték teológiai előadásain. A sort Horváth Tamás teológiatanár, bírósági helynök zárta, aki a 10. parancsról tartott bibliai, jogi és teológiai szempontokat is érintő előadást november 5-én.
Az egyházi jogszabályok két fő csoportra oszthatók: az egyik az isteni jog, mely valóban Istentől származik, a másik az egyházi jog, mely az isteni szándék kibontása. A kettő nem választható el, hiszen Isten a törvényhozó – hangzott el az előadáson.
A tízparancsolat megbonthatatlan egységet alkot, a parancsok összefüggnek egymással, hiszen a parancsok egyesítik az ember Istennel és az emberekkel kapcsolatos életét. Láthatjuk, mennyire összefügg a tizedik parancs – mely a szív szándékára vonatkozik – az ötödikkel, a hetedikkel és a kilencedikkel. Mert
Az előadó rávilágított arra, hogy az Ó- és Újszövetség a birtokviszonyban függnek össze. A 10. parancs szerinti ószövetségi tiltás („Se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánd”) minimalista törvénynek tűnik ahhoz képest, amit Jézus kér: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között…”
Lássunk példákat a birtoklásvágyra az Ószövetségből: Dávid király megöleti Uriást, hogy Betsabéval élhessen, Acháb király felesége, Izebel megöleti Nábotot, hogy férje birtokolhassa Nábot szőlőjét. A bűnös vágy könyörtelenné, elvakulttá, gonosszá tesz.
A gazdag „elrákosítja” maga körül az életet, a szegény természetesen birtokolja azt és a természetet, amit Istentől ajándékba kapott. Ha erről az ajándékról azonnal lemondunk, önzetlenséget gyakorolunk. Le kell mondanunk mindenről, akkor tudjuk „bírni a földet” – és ez a szelídség.
A pogány imájában nyomást gyakorol az Istenre, a szelíd elfogadja Isten akaratát, gondoskodását. Az Ószövetségben Ábrahám volt az első, aki le tudott mondani mindenről Isten kérésére, majd Mózes, aki kivezette népét Egyiptomból és az égből kapott kenyérből mindenkinek csak szükségletének megfelelő mennyiséget engedett gyűjteni.
Az Újszövetségben és a szent atyáknál is találunk a kapzsiságra, kamatra vonatkozó intelmeket. Sőt Nagy Szent Bazilnál azt olvashatjuk: csak akkor szentelhető pappá valaki, ha szétosztja a kamatokkal szerzett vagyonát és „kigyógyult a pénzszeretet betegségéből”.
Az előadás végén egy tanács is elhangzott: személyes felelősségünk van a világban az evangéliumi szegénység megvalósításában.
A mély teológiai tartalmú előadás elvezetett az ószövetségi parancstól az újszövetségi szelídséghez, mely a szeretettel valósítható meg (lásd: „Szeretethimnusz”).
Szöveg: Obbágy Veronika
Fotó: Obbágy Veronika, Zajácz Tiborné
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
