Fogak árulkodnak arról, hogy őseink kiirthatták a hobbitokat

Fogak árulkodnak arról, hogy őseink kiirthatták a hobbitokat

Az indonéziai Flores szigetén a Liang Bua nevű barlangban, amely a hobbitoknak is nevezett Homo floresiensis leghíresebb otthona volt egykoron – 46 ezer éves modern emberhez tartozó fogazat került elő. Bár ebből még nem szabad hosszú távú következtetéseket levonni, ám tény: sokasodnak azok a bizonyítékok, amelyek azt sugallják: a modern ember lehetett a felelős az alacsony növésű rokon eltűnéséért.

A Homo floresiensis nevű hominida néhány példányának maradványait 12 évvel ezelőtt találták meg a Liang Bua barlangban. A mindössze egy méter magas emberféle agytérfogata a csimpánzéval volt egyenlő, mindössze 380 köbcentiméter. A legújabb elmélet szerint a hobbitok egykoron normális méretű Homo erectusok (felegyenesedett ember) lehettek, akik mindössze 300 ezer év alatt – ami evolúciós mércével rendkívül rövid időnek számít – összezsugorodtak, minden bizonnyal azért, hogy alkalmazkodjanak a sziget viszonylag szűkös forrásaihoz. Ez az evolúciós változás körülbelül 700 ezer évvel ezelőtt fejeződhetett be. Egy másik, 2014-es – nem túlságosan elterjedt és elfogadott – elmélet szerint a hobbitok valójában nem egy új fajhoz tartoztak, hanem a Down-szindróma elváltozásait mutató modern emberek lehettek.

50 ezer évvel ezelőtt Délkelet-Ázsia ezen szegletét a Homo floresiensis mellett óriás gólyák, törpe elefántok és komodói varánuszok népesítették be, azonban a következő évszázadokban ezek a fajok rejtélyesen eltűntek a környékről. A szakértők, különösen Bert Robert, az ausztráliai Wollongong Egyetem munkatársa, a fogazat megtalálója a modern emberre kezdtek gyanakodni, azonban még nem volt bizonyíték a kezükben, hogy a két emberszabású faj valaha is találkozhatott.

„Az emberszabású rokon és az előbb felsorolt állatok eltűnésének pontos okára még csupán feltételezések vannak, azonban erős a gyanúm, hogy a tetteseket az egyik legagresszívabb faj, a Homo sapiens tagjai között kell keresni, akik éppen ebben az időszakban bukkantak fel Délkelet-Ázsiában” – magyarázta Donald Johanson, az Arizonai Állami Egyetem antropológusa. A 46 ezer éves emberi – egy felső premoláris és egy alsó moláris részből álló – fogazat igencsak erős támaszt ad Johanson elméletének.

Bert Robert munkatársai édesvízi puhatestű kagylók maradványait is felfedezték a barlangban, ezen kagylófajok pedig általában a korai Homo sapienshez köthetők Európában, Afrikában és Ázsia számos részén. Kovakőből készült eszközök és egyéb, a tűzrakáshoz szükséges kellékek is előkerültek, ami már egy tipikus modern emberi településre enged következtetni.

Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum paleoantropológusa azonban hozzátette: „azt azonban még nem tudhatjuk, hogy vajon mennyi ideig éltek együtt párhuzamosan – ha volt egyáltalán ilyen időszak –, mindez azonban felveti a modern ember lehetséges szerepének kérdését a floresiensis kihalásának folyamatában”. Stringer megemlítette, hogyha két emberszabású faj egymás mellett él, az mindig felveti a keresztszaporodás kérdését, csakúgy mint a neandervölgyi és a modern ember között Európában. Ennek köszönhetően a mai európai és ázsiai népesség jelentős része örökölt neandervölgyi DNS-t. Nem elképzelhetetlen, hogy a mai indonéziaiak génállományában is akad egy kevés hobbit DNS.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »