A könyv alcíme: Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Miklós latin szertartású megyéspüspök élete és működése. Fodor József pápai prelátus, általános helynök Széchényi Miklós püspök élettörténetét írta meg, rendkívül gazdag korabeli források alapján. Könyvét a szerző az idén 60 éves Böcskei László nagyváradi megyéspüspöknek ajánlja.
Széchényi Miklós 1868. január 6-án született Sopronban, vízkereszt ünnepén. Édesapja Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Jenő, édesanyja Erdődy Henrietta grófnő volt. Tanulmányait magánúton végezte. A győri bencés főgimnáziumban érettségizett, 1885-től a teológiai főiskolán tanult.
Zalka János püspök 1890. május 7-én szentelte pappá Sopronban, az orsolyiták templomában, amelyet Széchényi Miklós nagyapja építtetett. Pappá szentelése után Kismartonban, majd a jáki apátságban szolgált. Itt renováltatta a templomot, és megírta az apátság történetét. Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás 1898 januárjában az esztergomi főegyházmegyéhez tartozó bécsi Pázmáneum kormányzójává nevezte ki. Az ő rektorsága idején épült fel a Pázmáneum új épülete 1899 nyara és 1900 ősze között.
Széchényi Miklóst a papnevelés terén szerzett érdemei elismeréséül XIII. Leó pápa 1900-ban pápai prelátusi címmel tüntette ki.
Ferenc József császár 1901. november 1-jén, Gödöllőn keltezett rendeletével kinevezte őt győri püspökké. A kinevezést XIII. Leó pápa decemberben megerősítette. A püspökszentelést Hornig Károly veszprémi érsek végezte 1902. február 1-jén a Pázmáneumban.
Április 2-án, Jó Pásztor vasárnapján ünnepi beiktatása alkalmával Széchényi Miklós körlevelet intézett hívekhez: „Ez tehát a pásztorok Pásztorától reám bízott nyáj iránt, Szeretett Híveim, az én kötelességem is: ismernem kell híveimet. Hogyan is kormányozhatná a püspök az egyházmegyéjét, ha nem ismerné az ő híveit összes lelki szükségleteikkel együtt?… Szilárd az én reményem, hogy az Úr nem fog elhagyni, nem fogja megvonni tőlem kegyelmét, amidőn az Ő népe lelki üdvéért fel akarom használni minden erőmet, minden időmet, minden képességemet.”
Győri főpásztorként Széchényi Miklós új papnevelő intézetet építtetett, középiskolai katolikus fiúinternátust, tanítóképző internátust és tápintézetet (diákétkezdét) létesített; föllendítette a hitéletet, megújította a székesegyházat, szervezte a katolikus egyesületeket, gazdasági reformokat mozdított elő, rendezte a papi nyugdíjakat.
A Szent Szív apostola című könyv több körlevelét, szentbeszédét közli, így azt is, amelyben kiemeli, hogy a teremtő Isten szívet adott az embereknek, „szívet, amely szeretetre nemcsak képes, hanem csakis szeretet által lehet boldogsága…
Nagyon fontos és üdvös, hogy az Úr Jézus Szent Szívének szentelésébe elmerülve az ő szándékát és akaratát felismerjük és azt magunkra alkalmazva teljesítsük… Mily kevés szívben van még Isten és felebarát iránti szeretet, könyörület és irgalom! De ehelyett mennyire elteltek a szívek önzéssel, haszonleséssel, gyűlölködéssel, és mennyire megkeményedtek a szívek szeretet nélkül! Éppen ennek a korszaknak mutatja meg az Úr Jézus az ő Szívét, hogy megtanulja újból a világ, hogy megtanuljuk mi: milyen legyen, milyenné tegyük a mi szívünket, és hogyan lehet, kell ezzel a szívvel szeretni.”
Széchényi Miklóst 1911 áprilisában nevezték ki nagyváradi püspökké, miután Szmercsányi Pál 1908 augusztusában bekövetkezett halála után két és fél éven át üresen állt a város püspöki széke. A világháború kitörése miatt a Szent László király által alapított egyházban nem sikerült szemináriumot építenie, mint Győrben, de templomokat igen, Trianont követően pedig Debrecenben és Gyulán szervezett meg helynökségeket a Magyarországon maradt részek számára.
Nem sokkal beiktatása után, a hívekhez intézett buzdításában így fogalmaz:
A szeretet szülőanyja minden erénynek, tartalmat ebből merítenek, mert a jóra ez ösztönöz, a bűntől ez oltalmaz, szinte mindenható erővel az égig ez emel. Fényessége ez minden bölcsességnek, melegsége az emberi szíveknek, ragyogó ékessége szent vallásunknak, szilárd alapja lelkünk békességének és záloga örök boldogságunknak… Tőle, az Úr Jézus Krisztusnak szent szeretettől áradó Szívéből tanuljuk el, hogyan kell igazán szeretni Istent, minden földi és örök jónak osztogatóját.”
Széchényi Miklós 1923. december 1-jén hunyt el Budapesten, a Vas utcai Pajor-szanatóriumban, ahová gyógykezelésre érkezett.
Olvashatjuk a kötetben a főpásztor unokahúgának, Széchenyi Kinga tanárnőnek a visszaemlékezését. Szerinte érdemes lenne megvizsgálni, hogy a szűkebb család és a nemzetség két legnevezetesebbje, Széchényi Ferenc és fia, István hogyan hatottak Miklós püspökre. Egyúttal méltatja Széchényi György (1592–1695) esztergomi prímás, érsek és Széchényi Pál (1645–1710) kalocsai érsek érdemeit.
Széchenyi Kinga emlékeztet rá: Széchényi Miklós életének második szakasza, az I. világháború, az azt követő forradalmak és a trianoni békediktátumok miatt Magyarország történelmének egyik legnehezebb időszakára esett, és rengeteg szomorúságot, nehézséget okozott neki. Ugyanakkor soha nem veszítette el az isteni Gondviselésbe vetett hitét, és a körülményekhez képest mindent megtett, hogy jobbá, krisztusibbá tegye a világot. Kiemelt figyelmet szentelt az oktatásnak, nevelésnek és rendkívüli szociális érzékenység jellemezte.
Egész életében „nagyon összetett és szerteágazó munkát végzett az Egyházban, ehhez kapcsolódóan a társadalomban és családjában is”. Kiemelt művészetpártoló is volt, családi indíttatásból is: Emília nővére ismert festőművész volt, Jenő öccse templomokat díszített, a testvérek oltárképeket is alkottak.
A szerző, Fodor József előszavában kiemelte: Széchényi Miklós volt a „nagy Szent István-i egyházmegye utolsó püspöke”, valóban a „Szent Szív APOSTOLA”. Körlevelein nem a családi címere látható, hanem a Jézus Szent Szíve-plakett. Mindig hivatkozik az Isteni Szívre, az ő kegyelmét, áldását kéri saját maga és a rá bízott papok, hívek számára. Az Isteni Szív tiszteletére épített templomokat. A nagyváradi székesegyházban a kanonokok téli zsolozsmázására kialakította a mai szép Jézus Szíve-kápolnát. A Pázmáneum kápolnáját is Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelte fel 1900-ban Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekkel.
„Legyen az Isteni Szív a mai, Istentől elfordult világban is mindannyiunk számára a szeretet lángoló tűzhelye” – olvasható az előszóban.
A kötethez Böcskei László nagyváradi megyéspüspök írt ajánlást: „A könyv lapjain nemcsak egy jelentős elődöm életútja és kora elevenedik meg, hanem bepillantást kapunk abba a mély és személyes kapcsolatba is, amely Széchényi püspököt Jézus Szentséges Szívéhez fűzte. Egy olyan világban, amely úgy tűnik, hogy elvesztette a szíve érzékenységét, különösen is szükségünk van arra, hogy ébren tartsuk a Jézus Szíve tiszteletet és felmutassuk azok példáját, akiken keresztül Jézus Szívének szeretete megmutatkozott számunkra.”
Fodor József: A Szent Szív apostola
Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, 2025
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala; Romkat.ro
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
