Fodor Attila: „Önmagában egyetlen intézkedés sem garancia arra, hogy egy iskola jobb lesz tőle” Koleszár Linda2025. 11. 11., k – 17:05
A komáromi Comenius Pedagógiai Intézet vezetőjével, Fodor Attilával az oktatási reformcsomagról, annak előnyeiről és hátrányairól beszélgettünk.
Ha jól tudom, Ön is részt vett valamilyen formában az oktatási reform egyes pontjainak az elbírálásában. Hogyan nézett ki ez pontosan?
Valóban, részben bekapcsolódtam a folyamatba. Amikor Tomáš Drucker 2023 őszén oktatási miniszter lett, sokan kiemelték, hogy nem oktatáspolitikai szakember, de kiváló menedzser – ez a minisztérium működésének átszervezésében is megmutatkozott. A kormányprogram oktatási fejezetét 39 konkrét projektbe szervezték, külső, nonprofit partnerek bevonásával.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) több munkacsoportban is részt vett, ahogy a Comenius Pedagógiai Intézet is. Én a pedagógusok jogállásáról szóló, úgynevezett 138-as törvény módosítását előkészítő csoportban dolgoztam. Bár a folyamat kezdetben nyitott és szakmai volt, a munkacsoportok működése nagyon eltérőnek bizonyult – volt, ahol valódi párbeszéd zajlott, máshol a döntéseket a minisztérium belső körei hozták.
2024 júniusában indult a hivatalos társadalmi egyeztetés, a „pripomienkové konanie”. Ekkor már szélesebb együttműködésben – az SZMPSZ, a Comenius, a Selye János Egyetem, a Pro Civis és a Magyar Szövetség részvételével – 98 módosító javaslatot nyújtottunk be. Ezeket formálisan tárgyalták, de ebben a szakaszban már inkább technikai pontosításokról lehetett beszélni.
Sokak szerint a valódi vita korábban, a jogszabály előkészítő szakaszában lett volna fontos. A nyári egyeztetés ráadásul időzítésében is szerencsétlen volt: több száz javaslat érkezett, és mire a végleges szöveg a kormány elé került, sok módosításról már a szakmai közeg sem tudott. Ez joggal vetett fel kérdéseket a transzparenciáról és a szakmai bevonás mértékéről.
A törvénycsomag lényegét sokan az elmúlt húsz év legnagyobb reformjaként emlegetik – ezzel óvatosabb lennék. A változások többsége adminisztratív jellegű, például elektronikus beiratkozás vagy jogi pontosítások.
Az önkormányzati fenntartás és a normatív finanszírozás rendszere érintetlen maradt. Az inklúzió erősítése viszont valóban előremutató irány.
Most az iskolákra egyszerre hárul rengeteg új feladat – a kurrikuláris reform bevezetése, pedagógusképzések, programfejlesztés –, mindez új jogszabályi környezetben. Ez túlterheltséget okoz, és talán magyarázza, miért fogadják sokan vegyes érzésekkel a reformot.
Említette a kurrikuláris reformot, ez tulajdonképpen mikortól lép érvénybe és milyen változásokat eredményez az oktatáson belül?
A reform 2026 szeptemberétől lép életbe, egy hároméves előkészítő szakasz után. A pilotprogramba 2023-ban 40, a következő évben további 450, az idén újabb 500 alapiskola lépett be, jelenleg már mintegy 1000 iskolában dolgoznak az új állami oktatási program szerint és tesztelik azt; így a tapasztalatok alapján finomhangolásra is van lehetőség.
A legfontosabb újítás a kompetenciaalapú oktatás, amely a készségek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, nem a puszta ismeretátadásra. Emellett bevezetik a tanulási ciklusok rendszerét, amely három szakaszban – a 3., az 5. és a 9. évfolyam végéig – határozza meg a követelményeket, rugalmasabbá téve a tantervet.
A reform célja az inklúzió erősítése és a digitalizáció fejlesztése is, emellett nagyobb szabadságot ad az iskoláknak és pedagógusoknak. Lehetővé válik a projektalapú tanulás, a témahetek, tantárgyi integráció, és a hagyományos 45 perces órakeret sem kötelező többé.
Ez egy folyamat – van, ahol már működik, máshol még tanulják –, de hosszú távon egy modernebb, gyermekközpontúbb oktatást ígér.
Ön szerint a teljes reformcsomagból melyek voltak azok az intézkedések, amelyekre valóban szükség volt?
Én úgy látom, hogy önmagában egyetlen intézkedés sem garancia arra, hogy egy iskola jobb lesz tőle. A törvényben szereplő lépések önmagukban nem hoznak automatikusan minőséget – mindig az a kérdés, hogyan valósítják meg őket.
Vegyük például az iskolaoptimalizációt, ami most a minisztérium egyik kulcsfontosságú célja: nagyobb, jobban felszerelt iskolákat szeretnének, ahol erősebb a szakos ellátottság és gazdaságosabb a működés. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen a nagyobb intézmények valóban hatékonyabbak lehetnek. Ugyanakkor a világ sok országában éppen az ellenkező irányba mennek a trendek: a szülők egyre inkább a kisebb, családias iskolákat keresik, ahol személyesebb a légkör és több figyelem jut a gyerekre. Tehát miközben az optimalizáció gazdaságilag racionális, pedagógiai és emberi szempontból már sokkal összetettebb kérdés.
Az iskolák önálló jogi személyisége is kettős: növeli az autonómiát, de a kisiskolák számára komoly adminisztratív teher. Valószínű, hogy ezek társulásokba kényszerülnek, ami végül iskolaközpontok kialakulásához vezethet.
Előremutató viszont az inklúzió erősítése, a gyógypedagógusok és pszichológusok bevonása. Ugyanakkor problémásnak látom a magán- és egyházi iskolák finanszírozásának szűkülését, ami a szabad iskolaválasztást is korlátozhatja. Az iskolatanácsok jogkörének csökkentése pedig visszalépést jelent az iskolai autonómiában.
A reform tehát vegyes képet mutat. Vannak benne előremutató és aggályos elemek egyaránt. A siker kulcsa az egyensúly lesz. Fontos, hogy a hatékonyság ne menjen a gyerekközpontúság rovására.
Korábban említette az optimalizáció kapcsán, hogy a minisztérium közvetlenül nem fog iskolákat bezáratni, hiszen nincsenek saját iskolái, azonban a reform egyes pontjai a kisiskolák megszűnéséhez vezethetnek. Mik azok a pontok, amelyek veszélyt jelentenek a kisiskolák számára?
Ez így van. A minisztérium szándéka egyértelmű: nagyobb, hatékonyabban működő iskolák kialakítását szeretné előmozdítani. Ez gazdasági szempontból érthető, hiszen a nagyobb intézmények jobban kihasználhatók, könnyebben biztosítható bennük a szakos ellátottság, és olcsóbb a működtetésük. A másik oldalon viszont ott vannak a kis települések, amelyek az elmúlt húsz évben sok munkával és áldozattal tartották életben az iskoláikat. Ezek az önkormányzatok nemcsak fenntartották, hanem fejlesztették is az intézményeket, és most, hogy ezek az iskolák már megújultak és stabilan működnek, új típusú nyomás nehezedik rájuk: kicsik, nem gazdaságosak, társuljanak vagy olvadjanak be.
A kisiskolák szempontjából több pont is komoly kockázatot jelent. Az egyik az, hogy minden intézménynek önálló jogi személlyé kell válnia. Ez a nagyobb iskolák esetében természetes lépés, ám a néhány pedagógussal működő kisiskoláknak hatalmas adminisztratív terhet jelent, és sokuk számára ez lesz az a pont, ahol társulniuk kell más iskolákkal. A másik veszélyforrás a kiegészítő normatíva fokozatos megszüntetése. Korábban a kisiskolák méretük miatt másfélszeres támogatást kaptak, hogy ellensúlyozzák a működési hátrányaikat. Ennek kivezetése jelentős bevételkiesést jelenthet, ami több intézményt ellehetetlenít. A harmadik elem pedig az, hogy a kiegészítő támogatásokhoz mostantól feltételeket szab a minisztérium: csak azok az intézmények számíthatnak pluszforrásra, amelyek társulásba vagy klaszterbe lépnek más iskolákkal. Ez finoman, de határozottan az összevonások irányába tereli a rendszert.
Összességében tehát nem arról van szó, hogy a minisztérium kimondottan iskolabezárásra készülne, hanem arról, hogy olyan feltételeket teremt, amelyek mellett a kisiskolák önálló működése egyre nehezebbé válik.
Ez a folyamat különösen érzékenyen érinti a magyar iskolákat, hiszen a legtöbb kisiskola éppen magyar nyelvű településeken működik. Éppen ezért most az a feladat, hogy új megoldásokat találjunk – olyan társulási vagy klasztermodelleket, amelyekben a települések nem vesztesként, hanem együttműködő partnerekként jelennek meg.
Mit tehetnek a kisiskolák a megszűnés ellen?
A kisiskolák helyzete valóban nehézzé válik, hiszen a finanszírozási rendszer átalakítása miatt elveszítik azt a másfélszeres támogatást, amely eddig segített fenntartani működésüket. Ezért hosszú távon valószínűleg nem tudnak teljesen önállóan fennmaradni, hanem valamilyen formában együttműködésre, közös gondolkodásra lesznek rákényszerítve. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ez a folyamat ne felülről, központi utasítások mentén történjen, hanem helyben szülessenek meg a döntések. A helyi közösségeknek, önkormányzatoknak és pedagógusoknak kell kitalálniuk, milyen formában tudnak együttműködni a környező iskolákkal, milyen megoldás szolgálja leginkább a gyerekek érdekeit.
Lesznek térségek, ahol gazdasági és pedagógiai szempontból is belátható, hogy érdemesebb lenne egy központi, jobban felszerelt iskolába szervezni az oktatást, akár iskolabusz segítségével. De ugyanígy lehetnek olyan települések is, ahol a távolság, a közlekedés vagy a helyi közösség sajátosságai miatt épp az a jobb megoldás, ha az iskola helyben marad. Nem lehet tehát egyetlen, mindenkire érvényes receptet adni – teljesen más logika érvényes a sűrűn lakott Csallóközben, mint a ritkábban benépesült gömöri vagy nyitrai térségekben.
A legfontosabb, hogy a döntések ne politikai vagy adminisztratív nyomásra szülessenek, hanem a helyi közösségek belátásából.
Nem lehet központi kiáltványban megmondani, hogy „a magyar kisiskoláknak ezt és ezt kell tenniük”, mert minden régiónak megvan a maga valósága, lehetősége és korlátja. A jövő tehát az együttműködésben van – abban, hogy a kisiskolák és a környező intézmények közösen találják meg azokat a formákat, amelyek egyszerre szolgálják a gyerekek érdekeit, a pedagógiai minőséget és a közösségek fennmaradását.
A minisztérium álláspontja szerint a reformcsomagnak lesz egy harmadik szakasza is, amelyben majd a későbbiekben esetleges korrekciós javaslatok kapnak helyet. Tudna olyat mondani, amelynek Ön szerint okvetlenül bele kellene ebbe kerülnie?
Úgy gondolom, hogy a reform harmadik, korrekciós szakaszában majd a gyakorlat mutatja meg, hol lesz szükség módosításra. Ha most kellene kiemelnem valamit, nagyon fontosnak tartanám az iskolatanácsok szerepének visszaállítását az igazgatóválasztásban. Ugyanilyen lényeges a szülők szabad iskolaválasztási jogának a megtartása, amit az új szabályozás korlátoz.
Persze sok minden csak a reform gyakorlati működése közben derül majd ki. Látszik viszont, hogy a társadalmi egyeztetéseknek volt hatása: a minisztérium több ponton engedett, enyhített korábbi szigorításokon, és meghosszabbított bizonyos határidőket – például az óvodák önállósodásának határidejét 2027 helyett 2036-ra tolták ki. Ugyanez a rugalmasság figyelhető meg az óvodapedagógusok végzettségi előírásainál is, ahol a főiskolai végzettség kötelezővé tételét végül felülvizsgálták.
Ez is mutatja, hogy a párbeszédnek van ereje. Fontos, hogy a reform harmadik szakaszában is megmaradjon ez a nyitottság – csak így lehet valóban működő, a gyakorlatban is életképes rendszert kialakítani.
Kapcsolódó cikkünk
A parlament megszavazta Tomáš Drucker (Hlas) oktatási miniszter iskolareformmal kapcsolatos javaslatait. Összeszedtük a legfontosabb változásokat, amelyek a diákokra várnak.
Matematikából is kötelező lesz érettségizni
Az új törvényjavaslat következtében kötelezővé válik a matematikaérettségi a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban egyaránt. Ezt a döntést az oktatási minisztérium azzal indokolta, hogy növelni kell a végzős diákok matematikai műveltségét, mivel egyre inkább növekszik a munkaerő-piaci igény az olyan dolgozók iránt, akik erősebb logikai készségekkel rendelkeznek.
A kötelező matematikaérettségi alól kivételt kapnak a sportiskolák, a konzervatóriumok, a művészeti iskolák, illetve azok a szakközépiskolai szakok, ahol a gyakorlat szakmai képzés formájában zajlik.
Az új szabályok azokra a diákokra vonatkoznak, akik 2027. szeptember 1-jén kezdik meg tanulmányaikat.
Kötelező lesz az óvoda 3 éves kortól
A parlamenti képviselők megszavazták a kötelező óvodalátogatást is, amelynek értelmében 2027 szeptemberétől minden négyéves, 2028-tól pedig minden hároméves gyermek számára kötelező az óvodai nevelés Szlovákiában.
A szülők választhatják a házi nevelést is, ha rendelkeznek a szükséges végzettséggel, és azt bejelentik az önkormányzatnál. A gyermek negyedik életévének betöltésekor az önkormányzat által kijelölt óvoda értékeli a nevelés eredményét.
Ha a gyermek nem éri el a minisztérium által meghatározott fejlettségi szintet, a szülőnek 15 napon belül kötelező beíratnia őt óvodába.
A jogszabály meghatározza a kötelező óvodai időt is: a hároméveseknek legalább napi három órát kell az intézményben tölteniük, míg a fogyatékkal élő gyermekekre enyhébb szabályok vonatkoznak.
Kevesebb pénz az egyházi és magániskoláknak?
Korábban számos tüntetés zajlott a törvénymódosítás ezen javaslata ellen. Ennek ellenére a parlamenti képviselők megszavazták a javaslatot.
Az új törvénymódosítás értelmében azok a magán- és egyházi iskolák, ahol tandíjat szednek, valamint amelyek nem csatlakoznak egy iskolai körzethez sem (vagyis nem kötelezik magukat arra, hogy az alapiskolai oktatást biztosítsák bárkinek, aki a közelben lakik), csak az állami támogatás 80 százalékát kapják meg.
Azok a nem állami intézmények viszont, amelyek vállalják, hogy nem válogatnak a diákok közül, és ingyenes tanítást garantálnak, megkapják a diáklétszám után járó forrásokat teljes egészében.
A szakmai követelményeket vagy minimális létszámot nem teljesítő tanácsadó és megelőzési intézmények támogatását 15%-kal csökkentik.
Az új szabályozás a normatív támogatás megállapításánál figyelembe veszi az alapiskolák oktatási szintjét és az óvodák méretét a település összes óvodájának gyermekszámához viszonyítva. Megszűnik azonban az, hogy a támogatás mértéke az iskola méretétől vagy a helyi hőmérsékleti viszonyoktól függjön.
Kapcsolódó cikkünk
Alapvető változáson mehet keresztül az iskolák finanszírozása. Az oktatási tárca javaslata alapján azok a magán- és egyházi iskolák kevesebb állami támogatást kapnak majd, amelyek tandíjat szednek és válogatnak a gyerekek közül. A szakértők és érintettek véleménye megoszlik: egyesek szerint igazságosabb lesz a rendszer, mások szerint tönkreteszik a magánintézményeket.
Az oktatási tárca 2027 szeptemberétől bevezetné a nevelés és oktatás közszolgáltatójának fogalmát. Ennek minősül majd minden olyan tanintézmény, amely a meghatározott iskolai körzet tanulóit felveszi, és nem szed tandíjat.
Az ilyen iskolák állami finanszírozása nem változik, sőt további előnyöket is kapnak, például hozzájárulást az utazási költségekhez. Azoknak az iskoláknak, amelyek nem fogadják el ezeket a feltételeket, csökken a normatív állami támogatásuk.
Vagyis a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyes magán- és egyházi iskolák jelentős bevételkieséssel nézhetnek szembe.
A minisztérium közleménye szerint „a cél az, hogy biztosítva legyenek az egyenlő finanszírozási feltételek a fenntartótól függetlenül, valamint hogy igazságos, átlátható és hatékony rendszert hozzanak létre.”
Többen viszont fenntartásaiknak adtak hangot, míg mások szerint a módosítás valóban segíthet kiküszöbölni a rendszerhibákat.
A Demokraták különösen aggódnak
A parlamenten kívüli párt szerint a tandíjköteles iskolák az állami normatív hozzájárulás akár 20 százalékától is eleshetnek, ha átmegy a törvénymódosítás.
Az intézkedés azonnali hatással lenne több mint 150 ezer nem állami iskolába járó gyermekre és szüleikre
– állítják, hozzátéve, hogy anyagilag fenntarthatatlanná válhatnak a magán- és egyházi iskolák, és ennek eredményeként több be is zárhat. A Demokraták azt szeretnék elérni, hogy a javasolt változásokat nyilvánosan, szakértők bevonásával vitassák meg. De leginkább annak örülnének, ha Tomáš Drucker oktatási miniszter visszavonná a módosítást a jelenlegi formájában.
A nem állami iskolák sok esetben szerintük éppen azért jöttek létre, mert az állam és az önkormányzatok nem tudták biztosítani a férőhelyek számát és a minőségi oktatást.
Ha most a kormány elkezdi őket szisztematikusan felszámolni, akkor marad a kérdés: hová mennek majd a tanulók?
– fogalmazták meg bírálva a javaslatot.
A magániskolák szövetsége felháborodott
A magániskolákat tömörítő szlovákiai szervezet (ASŠŠZ) szerint a minisztérium fő érve, miszerint az intézkedés az egyenlőséget szolgálja, elfogadhatatlan.
„Az általánosan elterjedt nézet az, hogy a nem állami iskolák ugyanolyan finanszírozást kapnak, mint az államiak, a valóságban az állam hosszú ideje 8-15 százalékkal kevesebbet ad a magániskoláknak, és
a most tervezett 20 százalékos csökkentéssel ez már 28-35 százalékos hátrányt jelent majd az állami iskolákhoz képest – amit megint a szülőnek kell majd kipótolnia!”
– írták.
Ráadásul azt állítják, hogy a 2023-as oktatásügyi költségvetés alapján egyértelmű, hogy egy tanulóra vetítve az állam számára most is a magániskolák a legköltséghatékonyabbak.
Mi szól mellette és ellene?
Juraj Hipš oktatási szakértő azt állítja, hogy a módosítást minden inklúziópártinak üdvözölnie kellene, mivel ennek értelmében a magán- és egyházi iskolák ugyanúgy működnének, mint az oktatás közintézményei.
Bár ő maga is egy magániskola vezetője Zólyomban, ez az intézmény nem szed tandíjat, és kifejezetten a társadalmi esélyegyenlőség, valamint a szegregáció felszámolásán dolgozik.
Érvelése szerint a jelenleg hatályos jogszabályok torz versenyhelyzetet eredményeztek:
a magánintézmények „válogatott csapatokat” építhetnek, míg az állami iskoláknak minden tanulót fogadniuk kell – akár a társadalom peremére szorult, generációs szegénységben élő gyerekeket is.
A törvénymódosítás ezen változtatna, hiszen így minden iskola, amely az adott iskolai körzetből fogad gyerekeket és nem szed tandíjat, teljes állami finanszírozásban részesül.
Azok az iskolák viszont, amelyek megőrzik „a válogatás” lehetőségét és tandíjat kérnek, csökkentett támogatást kapnak. Ez a változtatás Hipš szerint a finn modellhez közelíti az oktatási rendszerünket, ahol a legjobb iskola az, amelyik a legközelebb van.
Ugyanakkor az államnak meg kell oldania a nem állami iskolaépületek működtetésének finanszírozását, amelyek többnyire bérleti szerződéssel működnek
– tette hozzá, mert ez nyilvánvalóan többletköltséget jelent a magán tanintézményeknek.
És éppen ezt kifogásolja Róbert Chovanculiak, az INESS elemzője, aki szerint jelenleg minden iskola ugyanakkora normatív támogatást kap – legyen az állami, egyházi vagy magán –, így tehát elvileg „mindenki ugyanazon szabályok szerint játszik”.
A Denník N-en megjelent kommentárjában úgy fogalmaz, hogy a magániskolák csak azért szednek tandíjat, hogy fedezni tudják a működésüket – különösen az épületfenntartás költségeit, hiszen mögöttük nem állnak önkormányzatok, mint az állami iskolák mögött, amelyek ingyenesen biztosítanak épületeket, karbantartást és egyéb támogatásokat.
Szerinte tehát a valóságban éppen a magániskolák vannak hátrányban, mert nem részesülnek azokból a rejtett önkormányzati támogatásokból, amelyek az állami iskolákat segítik.
A minisztérium szerint nincs ok pánikra
Ravasz Ábel, az oktatási miniszter tanácsadója lapunk megkeresésére deklarálta:
A javaslat célja természetesen nem az, hogy bezárjanak a magán- vagy egyházi iskolák.
A jelenlegi helyzettel ugyanis az a probléma, hogy ezek az intézmények is száz százalékos fejpénzt kapnak, miközben az állami iskoláknál sokkal több az ezzel társuló kötelesség – ez pedig utóbbiakat hátrányba hozza.
A kezdeményezés nem is légből kapott: az Értéket a Pénzért (ÚHP) intézet korábbi elemzése mutatott rá a rendszer ellentmondásaira.
„Gyakorlatilag azért fizettünk a magániskoláknak, hogy kivegyék a közintézményekből a jobban szituált diákokat, és ott hagyják a hátrányosabb helyzetű tanulókat. Ez nincs összhangban azzal, amit az állam szeretne” – egyszerűsítette le a helyzetet Ravasz. A lényeg tehát a minisztérium szerint, hogy
vagy hajlandó egy intézmény azokat a kötelességeket átvenni, amelyek érintik az állami iskolákat is, vagy ha nem, akkor az állami finanszírozás nem lehet ugyanolyan mértékű.
De mi lesz a magániskolák plusz kiadásaival?
Az egyik fentebb részletezett ellenérv szerint sok esetben a tandíj csak az épület bérleti díját hivatott fedezni. Ravasz viszont hangsúlyozza, hogy próbálnak megoldásokat találni ott, ahol ez tényleg problémát okozhat.
„Amennyiben a magániskolák betagozódnak egy adott iskolai körzetbe, akkor igényelhetnek támogatást az önkormányzattól – ez bekerült a törvényjavaslatba is” – fogalmazott, hozzátéve, hogy több garancia is akad: azáltal, hogy több kötelességet vállalnak ezek az iskolák, többet is tud nekik segíteni az állam.
Egyáltalán hol beszélhetünk tandíjról?
A miniszter tanácsadója megerősítette, hogy az egyházi iskolák túlnyomó többsége nem szed tandíjat – és a magyar tannyelvű intézményeknél sem tipikus. Ha pedig tandíjköteles is egy iskola, a legtöbb esetben nem szignifikáns a tandíj összege.
Inkább elit magániskolákra jellemző a tandíjszedés
– árulta el Ravasz.
Jegyek helyett dicséret
Az új törvényjavaslatnak köszönhetően a tanároknak lehetőségük lesz a 6–9. évfolyamok között szóbeli értékelésben is részesíteni a diákokat. Ezt az értékelési mód javarészt a magaviselet esetében lesz alkalmazva, bizonyos tantárgyak és a középiskolás diákok esetében megmaradnak a hagyományos jegyek, más tárgyaknál pedig a tanulók a jegyek és a szóbeli értékelések kombinációjából kapnak majd a végső minősítést.
Bővülnek a pedagógusok kategóriái
A parlament az oktatási reform keretén belül megszavazta, hogy bővülni fognak a pedagógusok kategóriái. Létrejön egy új kategória: a pedagógusjelölt. E kategóriába az kerülhet, aki sikeresen elvégezte a hároméves tanári képzési programot, amely az első és második szintet egyesíti.
Változik továbbá a minősítési rendszer is. A jövőben nemcsak az 5. év után lehet elvégezni az atesztációt, hanem korábban. Az első minősítést a pedagógusok és szakmai munkatársak már két év után, önálló alkalmazottként végezhetik el. A második minősítést legkorábban három évvel az első minősítés után lehet elvégezni.
Jön egy új típusú iskola
Szlovákiában létrejön az ügynökségi rendszerű duális képzés, amely megkönnyíti a kis- és középvállalkozások részvételét a duális oktatásban. Az ügynökségi munkáltató intézi az adminisztrációt és a szervezést, míg a fogadó munkáltatók csak a gyakorlati képzést biztosítják.
Az elfogadott törvénymódosítás új középiskolatípust is létrehoz, amely a jelenlegi szakközépiskolákból alakul át, és önálló intézményként működik tovább.
A minisztérium szerint az új iskola a jövő szakmailag képzett munkaerejének képzésében kap kiemelt szerepet, különösen a magasabb szintű képesítések, valamint a mesterséges intelligenciához, digitalizációhoz és automatizáláshoz igazodó oktatás terén.
A felsőoktatási törvény is átment
A parlament elfogadta a felsőoktatási törvény új változatát is, amely rugalmasabbá teszi a tanulmányokat és csökkenti a bürokráciát.
A hallgatók innentől kezdve kombinálhatják a képzési formákat, krediteket vihetnek át más programokból, és választhatnak zárógyakorlat vagy záródolgozat között. Az egyetemek döntik el a forma részleteit.
A tanárok hét évenként hat hónap alkotói szabadságot kapnak, és kilenc év munkaviszony után akár 70 éves korukig szerződhetnek.
Bevezetik a rövid tanulmányi programokat, a kötelező gyakorlati képzést, valamint a mesterséges intelligencia felelős használatának szabályait.
Kapcsolódó cikkünk
A kis létszámú alapiskolák egyesülhetnének nagyobb iskolákkal, vagy konzorciumokat hozhatnának létre, hogy erősebbé és ellenállóbbá váljanak. Az oktatási tárca szerint ugyanis van összefüggés az iskola mérete és az elért eredmények között. Csakhogy a kisiskolák között számos magyar tanintézményt találunk. Öveket tehát becsatolni: hivatalosan is megkezdődik az alapiskolák optimalizációja.
Senkit sem érhetett nagy meglepetésként azok közül, akik figyelemmel kísérik az oktatásügyi történéseket, hogy Tomáš Drucker oktatási minisztere bejelentette:
eljött az ideje az alapiskolai hálózat észszerűsítésének.
A tárcavezető ugyanis már januárban jelezte, idén már az alapiskolák lesznek terítékén, hiszen a középiskolai hálózat optimalizációja már folyamatban van.
Az alapvető problémát, amely erre ösztökéli a minisztériumot röviden úgy tudnánk megragadni, hogy sok oktatási intézmény fenntarthatatlan gazdasági szempontból. Érvényes ez főként az alacsony létszámú intézményekre – és, ami számunkra húsba vágó: a magyar alapfokú tanintézmények közül rengeteg az ilyen. Gyakorlatilag a több mint 200 alapiskolánk közel felének létszáma nem éri el a százat sem.
Ehhez már csak hozzáadódik, hogy a magyar elsősök száma csökken.
2024 szeptemberében 3635 tanuló kezdett magyar alapiskolában, míg az azt megelőző tanévben 3852
– több mint 5 és fél százalékos csökkenésről beszélünk tehát évközi viszonylatban.
De nem kell rögtön kétségbe esni, és megalapozatlan iskolai bezárásoktól tartani. Egyrészt a változtatásokat nem azonnal, hanem fokozatosan valósítják meg, egyrészt az önkormányzatokkal együttműködésben, másrészt több lehetőség is kínálkozik egy számunkra is megfelelő hálózat kiépítésére.
Mit mondott Drucker?
A miniszter kommunikációja egészen következetes, de érdemes elsőként szemügyre venni, hogyan tálalta ezúttal a terveket. A hangsúlyt most kifejezetten arra helyezte, hogy a kisiskolák szorosabban kell majd együttműködniük – még véletlenül sem arra, hogy egyes intézmények megszűnhetnek jelenlegi formájukban.
Azok az iskolák, amelyek összeolvadnak vagy valamilyen partnerségi viszonyt, konzorciumot alakítanak ki, nemcsak több pénzt kapnak majd, hanem lehetőséget is arra, hogy megosszák egymással az oktatással és az innovációval kapcsolatos tapasztalataikat. És adott esetben rugalmasan tudjanak reagálni egyes tanárok kiesésére
– fogalmazott.
Elmondása szerint a kisiskolákra évente mintegy 100 millió eurót fordítanak, miközben ezek tanulói gyengébben teljesítenek. De azt is elmondta, hogy nem a spórolás a cél, hanem az oktatás minőségének javítása. A gazdasági kérdéseket ezek alapján inkább a kiváltó oknak – ám igazából korántsem mellékes szempontnak – tekinthetjük.
Mi az a klaszter?
Az optimalizáció és azon belül is a magyar alapiskolák kulcsfogalma a klaszter lehet. Ez azt jelenti, hogy (ideális esetben) közeli iskolák szövetkeznek, és megosztanak egymás között bizonyos feladatokat, ezek költségeit közösen fedezik, és még a jogalanyiságuk sem szűnik meg.
A kisiskolák lehetőséget kapnak arra, hogy iskolai klasztereket, vagyis formális partnerségeket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a tanárok, helyiségek vagy személyzet megosztását
– közölte a tárca.
Ez jól hangzik, viszont az önkormányzatoknak (az állami alapiskoláinak fenntartói) rendkívül fontos szerep jut a kérdésben. Gondoljunk csak bele, például két szomszédos falu két polgármesterének tárgyalóasztalhoz kell ülnie és egyezségre jutnia, hogyan működhetnének együtt az iskoláik. Félre kell tehát tenni minden lehetséges ellentétet, meg kell hallgatni az érintetteket és végső soron a gyerekek érdekeit szem előtt tartva kell konszenzusra jutniuk. És itt van helye szkepticizmusnak, de a felelősségen túl a motiváció is adott: nem kapnak majd kiegészítő támogatást a kisiskolák, valamint:
célzott támogatás kerül bevezetésre azok számára, amelyek aktívan keresik a megoldásokat.
Azt is belengette Drucker, hogy az iskolai körzetek rendszerét is át kell alakítani. Ez a klaszterek kialakításával szorosan összefügg, de az a kulcskérdés, hogy egy adott mikrorégió nemzetiségi összetételre milyen tekintettel lesznek az átszervezésnél.
1–4. helyett 1–3. vagy 1–5.?
A miniszter felhívta a figyelmet az úgynevezett nem teljes szervezettségű alapiskolák problémájára is – vagyis, ahol csak alsó tagozat működik, elsőtől a negyedik évfolyamig.
Ez máris kihívást jelent, különösen a tantervi reform szempontjából. Mivel három ciklusra térünk át, az iskoláknak már most el kell dönteniük, hogy megmaradnak-e az első ciklusnál – azaz az első három tanévnél –, vagy átállnak a második ciklusra az ötödik évfolyamig, ami a jövőben az alsó tagozat első szakaszát fogja jelenteni
– magyarázta.
Lényegében tehát elképzelhető, hogy továbbra is működjenek intézmények anélkül, hogy biztosítanának felső tagozatos képzést, de 2026 szeptemberére – amikor kötelező érvényűvé válik a reform – már fixálni kell: csak első ciklust (1–3.) vagy második ciklust (4–5.) is kínálnak.
Milyen szerep juthat a Szövetségnek?
A Magyar Szövetség munkacsoportot hozott létre oktatási tanács néven, melynek nem titkolt célja, hogy érdemben részt vegyen az alapiskolák optimalizációjának folyamatában. A projektért a párttagok közül Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke felel, aki már korábban is elmondta lapunknak: a cél egy saját javaslatcsomag, amely figyelembe veszi az ország déli részének regionális, demográfiai sajátosságait.
Az optimalizációt lehetővé tevő törvény július 8-ig véleményezhető tácaközi egyeztetésben, és Csenger most megerősítette:
módosító javaslatukat benyújták a megszabott határidőben.
Szavai alapján jövő héten véglegesítik a tervüket.
„A beiratkozási és a születési számok tükrében felvázoltuk, hogy mi várható négy-öt éven belül, vagyis milyen létszámok lesznek” – mondta el arról, hogy milyen szempontok alapján közelítették meg a kérdéskört.
Elmondása szerint a kis létszámú magyar alapiskolák esetében magyar tanintézményekkel, főként óvodákkal való összevonást szorgalmaznak elsősorban. Az egy településen működő szlovák és magyar iskolák összeolvadását szeretnék elkerülni – vagyis a magyar igazgatást szeretnék megtartani, ahol csak lehet.
Erre Ipolyság esetét hozta fel példának, amely szerinte mintaként szolgálhat. Itt a Pongrácz Lajos Alapiskola és a Szondy György Gimnázium összevonásával oldották meg a létszámbeli (és ebből adódó gazdasági) kérdéseket.
Azt viszont többször hangsúlyozta, hogy a döntés az önkormányzatok kezében lesz.
Egyes régiókban klaszterek kialakítását is támogatják a minisztérium nemzetiségi főosztályának javaslatára. Csenger szerint ugyan ezzel a módszerrel nem tudnak sokat spórolni, de
az oktatás minőségének javításához hozzájárulhat.
És úgy tűnik valóban szorosan együttműködnek a Petőcz Kálmán vezette nemzetiségi osztállyal, hiszen még azt is elképzelhetőnek nevezte a megyei alelnök, hogy közösen nyújtsák be meglátásaikat az optimalizációhoz.
Sőt, a tervek szerint július 7-én Komáromban egy kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, ahol a magyar iskolák képviselői Druckerral egyeztethetnek.
Mi lesz az iskolakörzetekkel?
A törvénymódosítás következtében megváltozik az iskolai körzetek meghatározása, és bevezetik a „közoktatási szolgáltató” intézményét. Az új intézmény a gyermekek felvételét koordinálja majd, valamint előnyben fogja részesíteni a gyermekek és tanulók felvételét a közoktatási körzethez tartozás szerint, és az oktatás biztosítását nem kötheti semmilyen ellenszolgáltatáshoz vagy anyagi díjazáshoz.
Közoktatási szolgáltató lehet minden állami, önkormányzati vagy regionális iskola, valamint egyházi vagy magániskola, amennyiben megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek. Az iskolakörzeteket az önkormányzatok határozzák majd meg, figyelembe véve az iskolák kapacitását, a gyermek lakóhelyétől való távolságot és a közlekedési infrastruktúrát. A körzetek kialakításánál kötelező az inkluzív oktatás biztosítása és a szegregáció tilalmának betartása.
Egyházi és magániskolák külön meghatározott kritériumok alapján is felveszik azokat a gyermekeket, akik elfogadják az iskola profilját és jellegét.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
