Orosz fegyverzetellenőrök dolgoznak Magyarországon négy napig, legfeljebb 15 ezer négyzet-kilométernyi területet, elsősorban olyan gyakorlótereket vizsgálva át, amelyek érintettek a hazánkban zajló Black Swan (Fekete Hattyú) hadgyakorlaton – derült ki tegnap az orosz védelmi minisztérium közleményéből, mely Szergej Rizskovot, a kérdésben illetékes Nemzeti Nukleáris Kockázatcsökkentő Központ igazgatóját idézte. Az amerikai vezetéssel, különleges műveleti erők részvételével megtartott rendezvény egy másikkal, a Brave Warrior (Bátor Harcos) fedőnevűvel közel párhuzamosan zajlott az elmúlt hónapban szerte az országban, de elsősorban a Bakony térségében. Mint arról korábban hírt adtunk, a magyar kommandósokat is amerikai Black Hawk helikopterrel szállították a honvédség forgószárnyasok terén régóta meglévő súlyos képességhiánya – a kormány által ígért helikopterbeszerzés eddigi elmaradása – miatt.
Az orosz ellenőrzésre a 2011-es bécsi dokumentum alapján kerül sor, mely az egyre inkább a hidegháborút idéző katonapolitikai viszonyok közepette ellehetetlenülőben lévő európai fegyverzet-ellenőrzési rendszer egyik utolsó működőképes – sürgős megújításra váró – eleme. A szemben álló felek, a NATO és Oroszország között erőteljesen romló bizalmi helyzet dacára a közelmúlt magyarországi hadgyakorlatain (ilyen volt az amerikai lánctalpasok részvételével zajló nyári Warpaint Ride is) mindig jelen voltak orosz ellenőrök vagy a katonadiplomáciai testület tagjai, de a Nyitott Égbolt szerződés keretében rendszeresen fordultak meg orosz An–30-as légi fényképező repülőgépek is a légterünkben, ahogy a honvédség An–26-osai is számos alkalommal végeztek ellenőrzést Oroszország felett, amióta kirobbant az ukrán válság.
Bennfentesek egyetértenek, hogy a fegyverzet-ellenőrzés, az átláthatóság és a hozzáférés biztosítása annál fontosabb, minél nagyobb tétekkel, azaz minél nagyobb erőkkel, köztük nukleáris fegyverekkel játssza újabb európai geopolitikai játszmáját az Egyesült Államok és Oroszország. S bár Magyarországot a NATO-n belüli vitákban a „héjákkal” szemben álló „galambok” közé sorolják, a szövetségesi egység és kelet-közép-európai szolidaritás fenntartása érdekében tett közelmúltbeli lépések miatt élénk figyelem irányul ránk is Moszkvából, hogy nem kerül-e sor politikaváltásra.
Ilyen lépés, hogy a honvédség jövőre – visegrádi együttműködésben – egy századnyi katonát küld váltásos alapon a Baltikumba, illetve hogy Magyarország idén először fogadott be a területére közvetlenül a NATO-haderőstruktúrába tartozó vezetésirányítási egységet (parancsnokságot), az úgynevezett NFIU-t. Az idehaza „nagyfiúnak” becézett negyvenfős nemzetközi törzs feladata a gyakorlatok vagy háború esetén érkező szövetséges csapatok, mindenekelőtt a reagáló erők (NRF) nagyon gyors reagálású összhaderőnemi harci köteléke (VJTF) zökkenőmentes itteni fogadásának, működésének, integrációjának elősegítése. Az egységet szeptember 1-jén aktiválták, felújított épületüket a székesfehérvári laktanyában november 18-án adják át a NATO-főtitkár jelenlétében. Nem mellékes, hogy a helyiek részéről a kedvezőbb fogadtatás érdekében a megvalósításnál az eredeti tervekkel szemben sikerült elkerülni a két katonai objektum közötti Zámolyi út lezárását.
A nyugati szankciók sújtotta Moszkvával kokettáló magyar külpolitika mellett Magyarország (csakúgy mint Csehország és Szlovákia) földrajzi elhelyezkedésének is köszönheti, hogy egyelőre megmaradhat az új hidegháború perifériáján. Lengyelországgal, a Baltikummal és Romániával szemben, melyek frontországnak számítanak, itt egyelőre nem látja senki szükségesnek nyugati, elsősorban amerikai csapatok állandó jelenlétét. Ezt a minap Ben Hodges, az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők parancsnoka is megerősítette az InfoRádiónak adott nyilatkozatában. Azóta, hogy tavaly nyáron felmerült, nincs újabb hír arról sem, hogy a tatai laktanyába mintegy ötven amerikai járművet, köztük négy Abrams harckocsit és nyolc Bradley harcjárművet állandó jelleggel előrevonnának, ám személyzet hozzájuk csak a gyakorlatok idejére érkezne.
Magyarország jól érezhetően tartózkodó politikájának az értékét mindenesetre megkérdőjelezi, hogy közeli szövetségeseink Budapesttel szemben nem haboztak az új szembenállás legveszélyesebb vizeire evezni. Lengyelország és Románia immár rendszeresen szerepel a nukleáris elrettentési számításokban, miután területükön működni kezdett, illetve épül a többfunkciós amerikai AEGIS Ashore rakétabázis. Oroszország ellenlépésként ideiglenes jelleggel Iszkander–M és K ballisztikus rakétákat és csapásmérő robotrepülőgépeket telepített Kalinyingrádba és a Krímbe, melyek nukleáris robbanófejet is hordozhatnak. Ha ez nem lenne elég, felröppent, hogy Lengyelország fontolgatja, csatlakozzon-e a NATO nukleáris megosztási programjához, azaz F–16-osait képessé tegye-e amerikai hidrogénbombák hordozására. Románia pedig a hírek szerint azonmód jelentkezett, amikor a törökországi puccs nyomán felmerült, hogy az ott tárolt amerikai nukleáris fegyvereket máshol kellene elhelyezni.
Némi vigaszt az nyújthat, hogy a közelmúltban ideiglenesen Magyarországra települt amerikai harci repülőgépek között nem volt kettős rendeltetésű, azaz nukleáris feladatra is alkalmas.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 11.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
