Ki ne hallotta volna már, hogy a nők jobban kommunikálnak? Nem tudom igaz-e, de az mindenesetre biztos, hogy a nők sokkal többet hallatják a hangukat. Akár a neten is szétnézhetsz: van a tudomány és a sport – minden más női felségterület. És hogy rögtön egy fricskát is adjak a feministák orrára, az ember óhatatlanul is észreveszi, hogy a férfiak gyülekezőhelye a wikipedia, de a nők fő bázisa a facebook. Míg a férfiak elemző és logikus elméjének jobban megfelel az adatok összehordása és felhalmozása, addig a nők inkább trécselnek és pletykálnak. Ez lenne a “jobb” kommunikáció?
A nők persze nem csak a facebookon vannak többségben, sőt, van néhány olyan “front”, ahol kifejezetten egyeduralkodók. Ilyen például a nemi alapú politizálás – és ezzel el is érkeztünk az okhoz, amiért ez a portál megszületett. Egyes nők igen hangosan és dühösen politizálnak nőként, míg a férfiak gyakorlatilag semmi ilyesmiben nem vesznek részt (vagy ha igen, akkor a nők oldalán). “A nők érdekei”, “a nők előrejutása”, “a nők támogatása”, a nők, a nők, a nők. Olykor mintha a csapból is ez folyna. És ki beszél a férfiakról? A nőkön kívül senki, ők viszont olyan összefüggésben, hogy a férfiakat le kell győzni, a férfiakat vissza kell szorítani a nők érdekében. Miért? Na erre van ezer válasz, de hogy ezek közül mennyi igaz, azt mindenki eldöntheti magának – már abban az esetben, ha velünk marad, hiszen mind az ezer válasz sorra kerül, és az igazság mérlegén megmérettetik.
A nők hangja persze csalóka dolog, hiszen a “nőpolitikai blokk” nem minden nőt képvisel. A nőpolitika manapság egyet jelent: feminizmust. Ők azok, akik egyfolytában markolják a megafont, és teli torokból üvöltik az ezer válaszukat, attól függetlenül, hogy feltesz-e bárki bármilyen kérdést. Nade ha már “a nőket képviselik”, megkérdezték-e valaha is a nőket, hogy mit szeretnének? Már a kérdés is banális. Ha valaki egy tömeget képvisel, akkor ismernie kell a véleményüket, és bírni a felhatalmazásukat. A feministák egyik pontnak sem felelnek meg, ugyanis eszükbe sem jut a nőket kifaggatni a véleményükről, és nem igazán foglalkoznak azzal sem, hogy a nők szeretnék-e, ha a feministák a nevükben politizálnának.
Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a nők politikai hangja kettős: egyfelől vannak a női politikusok, másfelől – velük szemben! – a feministák. Hogy egyáltalán létezik ez a kettősség, önmagában is jelzi és bizonyítja, hogy a feministák nem minden nőt képviselnek.
De én itt és most nem is erről akarok beszélni, hanem a férfiak hangjáról.
Hallotta manapság bárki a férfiak hangját a politikában? Hallotta bárki például Orbán Viktort a férfiakról beszélni? Csak azért kérdem, mert én nem. Nem hallottam olyat, hogy bárki is említést tett volna a férfiak érdekeiről, a férfiak előrejutásáról, a férfiak támogatásáról. Ezek egyszerűen nem beszédtémák, sem a hétköznapokban, sem a politikában. Aki nem hiszi, használja a google-t és tájékozódjon. Kissé sarkos, de hasznos példa ha rákeresünk a következőre: férfi érdekérvényesítés. Pár viccblogtól eltekintve minden találat a női érdekérvényesítésről fog szólni. Még az “európai férfiakadémia” is feminista kezdeményezés, ami a férfiakat feminizmusra oktatja. És ha valaki mindezt nem is tartja furcsának, azon mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy egy ilyen környezetben miért harcolnak egyesek még erősebb női hangért, női támogatásért, és a férfiak további háttérbe szorításáért…
Hasonló eredményekre jutunk, ha legjobb férfi munkahelyre keresünk, férfi karrierfejlesztési szövetségre, ésatöbbi. Létezik nőiérdek.hu, nőikarrier.hu, nőkért.hu, nőkapályán.hu, nőikvóta.hu… És persze “mona”, “nane”, meg egy tucat nővérük. Hol vannak ezeknek a férfi megfelelői? Sehol.
Persze a feministák szerint minden férfiérdek – kivéve ami kifejezetten női -, és ezért kell harcolniuk a több női politikusért. Ezt a félkegyelmű elképzelést csak olyanok tudják komolyan venni, akik elhiszik azt, hogy az egész világ a nők és a férfiak harca egymás ellen. Csak olyan ember láthatja folyamatos nemi ellentétnek a politikát, aki abban hisz, hogy nem létezhet olyan törekvés, ami nőknek és férfiaknak egyaránt jó. Csakhogy a történelem, a biológia, az evolúció, a társadalom és az emberi érintkezés legtöbb formája kifejezetten arra mutat, hogy a férfiak és nők együtt, együttműködve tudnak előrejutni, nem pedig egymás ellenében. Ez a legtöbb férfi számára teljesen magától értetődő dolog, mondhatni afféle “őstudás”, hiszen a férfiakban benne van az ösztön, hogy családot alapítsanak és gyermeket nemzzenek, amihez partner kell, vagyis nő. Egy átlagos férfi sosem fog a nők ellen dolgozni, hiszen 14 éves koráig a “legfőbb jó” az életében az anyja, onnantól pedig jó 30 éven keresztül az egyik legfőbb cél az életében egy nő szerelme. A “vaskezű patriarcha” történelmi képe is téveszme, ahogy azt többen bizonyították.
Őszintén szólva a férfiakban sosem volt meg az a csoportosulási késztetés, ami most a feministákat hajtja, vagyis a férfiak sosem álltak össze azért, hogy valamiféle rejtélyes nemi érdekekeiket tolják előtérbe a nők rovására. A rabszolgatartók vasláncot tettek a rabszolgák lábára; a céhek, cégek, politikusok és katonák mindigis az ellenfél eltakarítására törekedtek; de a férfiak féltérdre ereszkedve kérik meg a nőt, hogy élete végéig eltarthassák és a lehető legnagyobb luxust biztosítsák neki.
Általában a nők is tisztában vannak ezzel, csak a feministák gyártják az agyrémeket, miszerint a nőket rosszabbul tartották, mint a rabszolgákat. Tényleg? Ha rajtam múlik, azt hiszem az aranygyűrűre szavazok a vaslánc helyett. A családot, mint az emberi társas lét legalapvetőbb egységét úgy feltüntetni, mintha azt valaki a nők elnyomására találta volna ki… Inkább nem is minősítem ezt az elképzelést. Lesz még rá lehetőség később.
Sokadjára is visszakanyarodva a férfihanghoz: szükség van rá. Legalábbis amíg a feministák rikácsolnak, addig mindenképpen. A feminizmus modern formája nagyjából az a tinihiszti, amire egy apa erős hangjának kell felelnie:
Elég volt, kislányom.
Azonnal hagyd abba a hülyeséget, mert már mindenki nagyon unja, és amúgysem fogunk engedni az idióta nyivákolásodnak, mivel mindenki tudja, hogy teljesen értelmetlen és alaptalan. Nem veszünk neked ékszert, hajfestéket meg ruhát-cipőt, mert már így is több jut rád, mint bárki másra a családban.
A kasszába egyértelműen kevesebbet teszel, de többet veszel ki, mint amennyit a férfiak, hiszen többet tanulsz állami pénzen, de kevesebbet dolgozol; többet vagy táppénzen [a táppénzes eseteknél a nők aránya 63%, s ez az arány lényegesen magasabb foglalkoztatási arányuknál (45%)], hamarabb mész nyugdíjba, többféle jogcímen kapsz segélyeket és támogatásokat – sőt, a közszféra mások adóiból fizetett állásainak is nagyobb részét foglalod el.
A törvények és az igazságszolgáltatás már így is neked kedveznek, hiszen váláskor viszed a házat és a gyerekeket, nomeg kapod a gyerektartást; ha valaki ellened követ el bűncselekményt, az nagyobb büntetésre számíthat, viszont ha te követsz el valamit, garantált a csökkentett bünti.
A társadalom is a te popódat csókolgatja: ha defektet kapsz, megállnak neked segíteni; ha valaki bánt, mások a segítségedre sietnek; a médiában te vagy a sztár és kizárólag mint hercegnőről beszélhetnek rólad – ha valaki (akár jogosan!) kritizál, azt keresztre feszítik. Mindenki egyszerre tapsol, ha arról beszélsz, milyen csodálatosak a nők, de a férfiakat is nyugodtan szidhatod, mert ahhoz is pont úgy zúg a tapsvihar.
Úgyhogy most már végre abbahagyhatnád a hisztit, hiszen a törvénykönyvekben egy betűt sem találsz, ami a férfiaknak kedvezne, és több szervezet dolgozik a te megsegítésedre, mint ahány csillag van az égen.
Ja, és ha elfelejtettem volna említeni: bár a nők átlagosan 6-8 évvel tovább élnek, és minden vezető betegségi halálokban kevésbé érintettek [példa: rák], vagy azzal később “találkoznak”, mint a férfiak, mégis több pénz kerül a nők egészségügyi kutatásaira, mint a férfiakéra. Nők ellen átlagosan 33%-al kevesebb bűncselekményt követnek el, mint férfiak ellen. A nőknek külön díjai, rendezvényei, fesztiváljai, karrierlehetőségei, kvótái, vállalkozásfejlesztése, munkajoga, politikája, pártlistái, irodalma, kiadói, parkolói, taxijai, buszai, metrókocsijai, szállodai szintjei – sőt: szállodái, fürdőhelyei, utazási irodái, tanfolyamai, épületei, bankjai, galériái, klubjai, konditermei, golfklubjai, cserkész egyesülete és egyéb gittegyletei, valamint kedvezményei, engedményei és többletjogai vannak – amiknek a férfi megfelelőit már rég betiltattad…
És ezekkel a TÉNYEKKEL szemben mit tudsz felmutatni? Hogy szerinted a múltban elnyomták a nőket? Mert a falusi kovácsmester felesége a XV. században nem tanulhatott művelődésszervezői egyetemi szakon? Mert a paraszt felesége a XII. században nem birtokolhatott “vagyont”? Mert a bányász felesége a XVII. században nem dolgozhatott mellette a tárnában? A jobbágynak ugyanúgy nem volt vagyona, szavazati joga és lehetősége tanulni, mint a feleségének. Kettejük között a lényegi különbség abban állt, hogy a jobbágy évente 360 napot gürcölt valami lélekölő és testet pusztító robotban, míg a felesége a ház körüli munkákat végezte és a gyerekekre felügyelt. Ez ám az elnyomás…
Vagy hogy szerinted manapság nyomják el a nőket? Hát, ez a fentebbi TÉNYEK fényében elég nehezen elképzelhető, de a bugyuta vádaskodásaidat amúgyis százszámra cáfolták már a szakértők. A legátlátszóbb hazugságaid azok, amikor a férfiak legfelső 1%-ára mutogatsz, és arról beszélsz, hogy minden nőnek úgy kéne élnie, mert az lenne az egyenlőség, illetve amikor a férfiak legalsó 1%-ára mutogatsz, és megpróbálod bebizonyítani, hogy minden férfi pontosan ugyanolyan bűnözői és agresszív hajlamokkal rendelkezik.
Csak nézz ki az ablakon: ha létezik egyenjogúság, akkor ez az.
Vagyishát pontosan azért kell a férfihang, mert ez már nem egyenjogúság. Neked jogod van női golfklubot alapítani, de nekem tilos férfit. Miért? Mert neked az nem tetszene? És…? Szerinted az az “egyenjogúság”, ha mindenkinek egyformán joga van azt csinálni, ami szerinted helyes?
A családapa nem az egész családot fegyelmezi, ha a tinilány hisztizik – vagyis nekünk férfiaknak sincs semmi bajunk “a nőkkel”, mi csak a feministák túlkapásai ellen emeljük fel azt a bizonyos hangunkat. Amíg valakik azon dolgoznak, hogy a meglévők mellé még további előnyökhöz jussanak a mi kárunkra, addig muszáj is beszélnünk erről. Senki ne várja el tőlünk, hogy a fejünket a homokba dugjuk és nyikkanás nélkül tűrjük, hogy a feministák közben eljátszadozzanak az ánuszunkkal.
A cikket a Férfihang magazin tízéves fennállására visszatekintés keretében jelentetjük meg újra. Eredeti közlés:
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
