Valamikor elég volt a családnak túlélni. Nem kis kihívás: erős kéz kellett a kormányrúdnál és a család az erős kéz alá volt rendelve. Gazdaságilag, egzisztenciálisan függtek tőle, de cserébe rengeteg gondot és munkát jelentettek a családfőnek. Ma már másként van: felszabadultak a nők a szerepeik kényszere alól, és velük együtt bizony a férfiak is. Ma már nem kell álmatlanul forgolódniuk az ágyukban, hogy mi lesz a családjukkal, ha velük valami baj történik.
Ma már egyetlen nő sem köteles alárendelődni a férjének, hacsak maga úgy nem dönt, és egyetlen férfinek sem kell egyedül meghoznia kemény, a túlélést segítő döntést (pl. hogy kivándoroljon a tengerentúlra, és akár egy évtizedig dolgozzon rabszolgaként a távol élő családjáért, míg újra láthatja őket.)
Van család, ahol a nő javítja a tetőt, míg az apa kamionsofőrként keresi a pénzt, és van, ahol a férfi bátran kimondhatja: bánj gyengédebben velem, nem ezt érdemlem tőled. Természetesen a fordítottja is él, van, ahol a férfi húzza magához a nőt, hogy megcsókolja és nem ő hajol oda némi gyengédségért, és ahol a férfi dönti el, mikor ki, hol tanulhat, mire futja a családi kasszából. Ez is, az is remekül működhet.
Amikor ehhez a cikkhez kerestem anyagot, rá kellett jöjjek, hogy nagyon nehéz általánosan megfogalmazható igényeket felsorolni, amit az egyik nem a másiktól vár el. Vannak ugyan ilyenek, de mégis igaz, hogy inkább az egyéniségünkhöz és az értékrendünkhöz kell társat keresnünk, nem pusztán az alapigényeinkhez.
Nézzünk azért néhány ilyen örökzöld szükségletet!
A férfiaknál ilyen a szex. Bizony szerencsés az a férfi, akinek a felesége vonzó tud maradni, igaz, idővel a vágy érzése kiegészül, kiegyensúlyozódik a személyes, mélyülő ismerettel, az egyre jobban ismerem, egyre jobban szeretem élményével. Ez az ágyra is igaz, a lepedőakrobatikán túl, a mélyülő gyengédség ellensúlyozza a megereszkedő cicit és felgyűlő plusz kilókat.
Nőknél a bizalom és a biztonság érzete, ma már főleg érzelmileg. A tudat, hogy nem csapják be őket, hogy rábízhatják magukat a másikra, egyébként mind lekileg, mind szexuálisan jobban megnyitja őket a partnerük felé. Nemhiába kezdődik sok nőnél a társkeresőkön az elvárások sora ezzel: őszinteség.
A családi munkamegosztásnál még eléggé dívik, hogy házon belül inkább a nő a felelős (házimunka, és főleg a kicsi gyerekek ellátása), házon kívül a férfi. Ha kevés a pénz, még mindig a férfiak forgolódnak álmatlanul az ágyukon, míg a gyerek köhögésére inkább az asszony ébred fel.
A Modern Férfipolitikáért Mozgalomnak van egy remek kezdeményezése, melyről bővebben is hírt fogunk adni, ebben arra biztatják a férfiakat, hogy a pénzkereseti lehetőségeiket egy időre áldozzák be a gyerekeikkel való együttlétre. Magyarul maradjanak otthon a kisgyermekeikkel (a politikától pedig várja a Mozgalom ennek pénzzel és további szabadsággal való támogatását), akkor is, ha ezzel átmenetileg csökken a családi kassza bevétele.
Úgy tartjuk, a gyengédséget csak a nők várják el a férfiaktól, holott egyre több férfi igényli, hogy a figyelmességét, a csodálatát, rajongását a feleségük is kifejezze feléjük. A férfinek tisztelet kell, tartjuk, de az igazság az, hogy a nők szerelméről való megerősítő kis üzenetek a legtöbb férfinek nagyon jól esnek, és ezért a hálájukat is szívesen kifejezik.
A nők apró kedvességek, ölelés, csók iránti igénye annyira erősen kommunikált, hogy mára szinte közhelyes, de mégis tény: ez is örökzöld igény.
Szerencsére már ott tartunk, hogy a férfi is kimondhatja a feleségének, ha az fúria szerűen dühös – megrémítesz, ezt hagyd abba, és a nők is feltárhatják újra igényüket a férfiváll érzelmi támaszára. Mindkét nem helytáll a megélhetésért folytatott harcban és mindkettő elmondhatja: szeress úgy, hogy az nekem is jó legyen.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
