A Hanghullám idei évadának záróalkalmán a tihanyi hajóállomásról induló Szent Miklós hajó fedélzetén Loószné Dömötör Enikő az Assziszi Szent Ferenc Segítő Nővérei (a közösség nevét e rendhagyó módon írják) szerzetesrend két tagjával, Halasi Gabriella M. Terézzel és Takács Tünde M. Erzsébettel beszélgetett – a 800 éves ferences jubileumhoz kapcsolódva.
A beszélgetés első részében a szerzetesnővérek – az Assziszi Szent Ferenc Segítő Nővérei szerzetesrend (ferences segítő nővérek) tagjai – személyes hivatástörténetüket osztották meg a hallgatósággal.
Bár egészen különböző életutakon indultak el – egyikük vallásos háttér nélkül, hosszú keresés után; másikuk pedig egy meghatározó plébániai közösségben fedezte fel Isten hívását –, történetük közös üzenete ugyanaz volt:
Teréz nővér őszintén beszélt arról, hogyan jutott el a nem vallásos családi háttértől a katolikus hit felfedezéséig, majd a szerzetesi hivatásig. A világban végzett sikeres munkája mellett egyre erősebben érezte, hogy életét teljesen Istennek szeretné ajándékozni.
Erzsébet nővér gyermekkorától kezdve egy élő plébániai közösségben növekedett a hitben, ahol egy lelkigyakorlat során fogalmazódott meg benne véglegesen a szerzetesi hivatás gondolata.
Mindketten hangsúlyozták:
A 800 éves ferences jubileumi év kapcsán Assisi Szent Ferenc személyisége is különleges megvilágításba került. A szerzetesnővérek arra hívták fel a figyelmet, hogy Szent Ferencet nem csupán a természet szeretőjeként vagy a madarak prédikátoraként érdemes szemlélni, hanem olyan emberként, aki rendkívüli érzékenységgel kereste Isten akaratát, és azt következetesen a hétköznapokban váltotta tettekké.
Ferenc nem másokat akart megváltoztatni, hanem saját életével tett tanúságot Krisztusról, így hívva párbeszédre az embereket.
A beszélgetésben elhangzott, hogy Boldog Bódi Mária Magdolna és Assisi Szent Ferenc életét ugyanaz a teljes Istenre hagyatkozás, a hétköznapok megszentelése, a derű, az alázat és a szolgáló szeretet jellemezte. Mindketten a hétköznapi élet egyszerű helyzeteiben váltak szentté, miközben rendíthetetlen bizalommal bízták magukat Isten gondviselésére.
A Hangullám-programsorozat évadzáró alkalmán jelenlévők betekintést nyerhettek a ferences segítő nővérek sokrétű szolgálatába is: a Veszprémi Érseki Főiskolán végzett oktatói munkájuk mellett iskolákban tartanak lelkinapokat; segítő beszélgetést és kommunikációt tanítanak; pedagógusok és fiatalok lelki kísérésében vesznek részt.
Kiemelték, hogy a szolgálat csak akkor maradhat hiteles, ha azt rendszeres imádság és Istennel töltött csend táplálja. A ferences lelkiség számukra nem csupán feladat, hanem életforma, amelyben a csend, az emberi kapcsolatok és a szolgálat szorosan összetartoznak.
A beszélgetés végén Erzsébet nővér festményei is szóba kerültek. Elmesélte, hogy alkotásai egy súlyos betegség időszakában születtek, amikor a festés az Istennel való találkozás különleges formájává vált számára.
A képekhez kapcsolódó zsoltáridézetek és önreflexiós kérdések arra hívják a szemlélőt, hogy saját életében is felismerje Isten jelenlétét és a remény jeleit.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
