26. nagykáptalanjuk alkalmából október 2-án fogadta a pápa a Vatikánban a Jules Chevalier által alapított rend tagjait, akiket három fő szempont követésére biztatott identitásuk és karizmájuk megőrzéséhez: az evangéliumon keresztül ismerjék meg Jézus Szent Szívét; a testvéri szeretetközösségben mélyítsék el annak jelentését; és missziós örömmel hirdessék azt mindenkinek.
Jules Chevalier 1854. december 8-án alapította meg a franciaországi Issoudunban a Jézus Szent Szíve Misszionáriusainak rendjét. Ezek után létrehozta még a Szent Szívről nevezett Miasszonyunk Leányai és a Szent Szív Missziós Nővérei kongregációkat, s hozzájuk csatlakoztak később világiak is – idézte fel Ferenc pápa a kezdeteket, majd a nagykáptalan témáját méltatta, mely az emmauszi tanítványok története alapján kívánja elmélyíteni a rendi karizmát és a missziós feladatokat.
Ehhez három támpontot adott a Szentatya, melyek közül az első: Jézus Szívét az evangéliumon keresztül megismerni. Chevalier az evangéliumot a Szent Szív könyvének nevezte, és mindenkit arra szólított, hogy azzal a szeretettel szemlélje, amellyel az Üdvözítő fordult minden szegény felé: gyöngéden és együttérzően kitárva szívét a kicsinyek és a nélkülözők, a szenvedők és a bűnösök felé, vagyis az emberi nyomorúság minden helyzetében. Maga Jézus is konkrét tanúságot ad az emmauszi tanítványoknak, hiszen az Atya és a testvérek iránti szeretetből vállalja a keresztet. Jézus Szívét tehát úgy ismerjük meg, hogy az evangéliumban szemléljük határtalan irgalmát.
Ez az erőteljes élmény akkor ad támpontot az útra, ha testvéri szeretetközösségben mélyítik el és értik meg Isten igéjét – tért rá a második tanácsra a Szentatya. Emmauszban a tanítványok, miután felismerték Jézust, csodálkozva kérdezgették egymást a történtekről. Ez felhívás nekünk is, hogy osszuk meg egymással a rácsodálkozás élményét, amely akkor születik szívünkben, amikor találkozunk az Úrral. A tanítványok a találkozás előtt csalódásaikról és kudarcaikról beszéltek, de aztán örvendeznek, mert látták a feltámadt Urat. Jules Chevalier által alapított missziós rend mostani nagykáptalanján is foglaljon el központi szerepet a kölcsönös megosztás a Krisztussal való találkozásról, az Isten igéjében, a szentségben és életükben. Ezáltal még a legégetőbb problémákat is képesek lesznek konstruktív módon kezelni.
Végül a harmadik szempont: az örömteli igehirdetés a misszióban. Az emmauszi tanítványok azonnal elindulnak és visszatérve Jeruzsálembe elmesélik a történteket. Lépjünk ki önmagunkból közös otthonunk, a család, a közösség, a teremtett világ felé. A pápa felsorolta a Jézus Szent Szívének Issouduni Misszionáriusai előtt álló kihívásokat is, melyekkel a szeretetszolgálatban találkoznak valamennyi kontinensen. A szegények, a migránsok, a sok nyomorúság és igazságtalanság továbbra is sürgős választ vár tőlünk. A misszionáriusok ne féljenek attól, hogy magával ragadja őket Krisztus Szívének könyörülete. Ne féljenek a gyengédségtől;
Ezt a Jézussal való párbeszédben lelik meg, ezért is fontos az ima szerepe. Imádság nélkül a dolgok nem működnek – figyelmeztetett a pápa, majd arra kérte a misszionáriusokat, hogy őrizzék meg a lelkesedésüket, és kerüljék a hétköznapi szomorúságot, mely mint egy szú, belülről rág minket. „Szívből adom rátok áldásomat. És kérlek, imádkozzatok értem, mert szükségem van rá, mert nem könnyű a munkám! Köszönöm.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
