December 31-én a vatikáni Szent Péter-bazilikában a Szentatya vezette Szűz Mária, Isten anyja főünnepének első esti dicséretét, amelyet az év végi hálaadás Te Deum himnuszának eléneklése követett. A pápa kifejezte csodálatát a fővárosban a szentév alkalmából végzett sok munkáért, építkezésért, és kérte, hogy Róma lakossága legyen nyitott s befogadó a remény zarándokaiként érkező látogatók előtt.
Az alábbiakban Ferenc pápa teljes homíliájának fordítását közöljük.
Ez a hálaadás órája, és örömünkre szolgál, hogy ezt a Szent Istenanya ünneplésével élhetjük át. Ő, aki Jézus misztériumát szívében őrzi, minket is megtanít arra, hogy az idők jeleit ennek a misztériumnak a fényében olvassuk.
A most befejeződő év nagyon sok munkát igényelt Róma városától. A lakosok, a zarándokok, a turisták és az átutazók mind megtapasztalták a jubileumot megelőző tipikus időszakot, amikor megszaporodnak a kisebb-nagyobb építkezések. Ez az este a szapienciális megfontolás ideje: gondolkodjunk el azon, hogy mindennek a munkának, amellett, hogy önmagában is értékes, olyan értelme volt, amely megfelel Róma saját hivatásának, Róma egyetemes hivatásának. Az imént hallgattuk meg Isten igéjét, ennek fényében ezt a hivatást a következőképpen lehetne megfogalmazni: Róma arra hivatott, hogy mindenkit befogadjon, hogy mindenki Isten gyermekének és a többiek testvérének ismerhesse fel magát.
Ezért most szeretnénk hálát adni az Úrnak, amiért megadta, hogy dolgozhassunk, sokat dolgozhassunk, és mindenekelőtt azért, hogy ezt a testvériség reményének nagyszerű érzésével, széles látóhatárával tehessük.
A jubileum jelmondata, „A remény zarándokai”, tele van jelentésekkel, a különféle lehetséges perspektíváktól függően, melyek olyanok, mint a zarándoklat megannyi „útjai”. A reménynek az egyik ilyen nagy útja, amelyen járnunk kell, a testvériség: ez az az út, amelyet a Fratelli tutti kezdetű enciklikában javasoltam. Igen, a világ reménye a testvériségre irányul! És jó arra gondolni, hogy városunk az elmúlt hónapokban ennek a célnak a megvalósítási terepévé vált, ebben az átfogó értelemben: felkészülni arra, hogy befogadjuk a világ minden tájáról érkező férfiakat és nőket, katolikusokat és más felekezetű keresztényeket, az összes vallás követőit, az igazság, a szabadság, az igazságosság és a béke keresőit, a remény és a testvériség zarándokait.
De fel kell tennünk magunknak a kérdést: van-e alapja ennek a perspektívának? Vajon a testvéri emberiség reménye csak retorikai szlogen, vagy van olyan sziklaalapja, amelyre valami stabil és tartós dolgot építhetünk?
A Szent Istenanya megadja nekünk a választ azzal, hogy megmutatja nekünk Jézust. A testvéri világ reménye nem ideológia, nem gazdasági rendszer, nem technológiai fejlődés.
Miközben tehát hálával csodáljuk a városban elvégzett munka eredményeit – köszönjük a sok-sok férfinak és nőnek az odaadó munkáját, és köszönjük polgármester úr városfejlesztő munkáját –, tudatosítsuk magunkban, melyik a döntő fontosságú építkezés, mely mindannyiunkat érint: az az építkezés, amelynek keretében mindennap megengedem Istennek, hogy megváltoztassa bennem azt, ami nem méltó Isten gyermekéhez, megváltoztassa bennem azt, ami nem emberi, és amelynek keretében nap mint nap elkötelezem magam, hogy felebarátom testvéreként éljek.
Segítsen bennünket szentséges édesanyánk, hogy a remény zarándokaiként együtt járhassunk a testvériség útján! Az Úr áldjon meg bennünket, mindannyiunkat; bocsássa meg bűneinket, és adjon erőt zarándokutunkhoz a következő esztendőben! Köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
