Ferenc pápa november 4-én, hétfőn fogadta az „Egyházak, mint tábori kórházak” (Iglesias Hospital de Campaña) elnevezésű kezdeményezés harmadik találkozójának résztvevőit. A találkozó november 3-án kezdődött Rómában, amelyre mintegy ötvenen érkeztek Spanyolországból, Olaszországból, Jordániából, Mexikóból és Argentínából.
A római tanácskozás témája: „Szinodális Egyház és az egyházak, mint tábori kórházak az emberiség szolgálatában”. A korábbi találkozókat Madridban és Barcelonában tartották. A kezdeményezés egyik első támogatója volt a most 87 éves Ángel García Rodríguez atya által 1962-ben alapított Asociación Mensajeros de la Paz (A Béke Hírnökeinek Szövetsége) nemzetközi civil szervezet, ami több mint 50 országban működik a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjainak személyes és társadalmi támogatása érdekében.
A kiszolgáltatottak segítése „mindig kiváltság”, lehetőség „Krisztus testének megérintésére”, és lehetővé teszi számunkra, hogy az evangéliumot hirdessük a „keresztény elkötelezettséggel a leginkább rászorultak iránt” – hangsúlyozta Ferenc pápa az „Egyházak, mint tábori kórházak” kezdeményezés harmadik találkozója résztvevőinek.
A pápa emlékeztetett arra a három alapelvre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a helyi egyházak olyanok legyenek, mint a tábori kórházak: „hirdetni Krisztust”, „orvosolni az egyenlőtlenségeket” és „reményt vetni”. Majd kötetlen szavakkal a pápa hozzátette, hogy azért is tegyük ezt, mert van pap, aki örül annak, hogy 1200 hívő van a szentmiséken a 250 ezer lakosú városnegyedben.
A pápa spanyolul kifejtette, hogy Krisztus hirdetéséhez, „aki mindig a legsebezhetőbbekkel van”, mivel ő maga is „szegénnyé lett”, elengedhetetlen, hogy „tanúságot tegyünk ezeknek a testvéreknek a befogadásáról, inkább konkrét gesztusokkal, mint a szavakkal”, és hogy felkeressük őket, „mindegyikükben Krisztus arcát látva”. Ez után előkészített beszédét félretéve, Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy fontos Krisztus befogadása a szegényekben és a migránsokban. „A migránsokat azért húzom alá, mert Olaszországban és Spanyolországban ez egy realitás – nem akarom azt mondani, hogy probléma – egy realitás, nem? Másrészt pedig legyünk hálásak, hogy érkeznek migránsok, mert az átlagéletkor itt egy kicsit botrányos. Azt hiszem, az átlagéletkor Olaszországban 46 év. Nincsenek gyerekeik. Ó, igen, mindenkinek van kutyája vagy macskája, de gyerekük nincs. Érkeznek a bevándorlók, és bizonyos értelemben ők azok a gyerekek, akiket nem akarunk megszülni. Gondolkozzatok el ezen egy kicsit!” – kérte a pápa.
Majd arról szólt, „helyre kell állítani a társadalmi szövetet az egyenlőtlenségek kijavításával”, mert senki sem maradhat közömbös mások szenvedése iránt. „Apostolkodásotokkal rámutattok a társadalomban, hogy
A pápa ismét félretéve az írott szöveget kiemelte a gyerekekkel és az idősekkel szemben fennálló egyenlőtlenségeket. „Az idősebb embereket kiselejtezik, mintha semmivel sem tudnának hozzájárulni a társadalomhoz. És gondoljunk a gyerekekre, amikor bizonyos munkákra felhasználják, majd elhagyják őket. Vannak gyerekek, akiket arra használnak, hogy tárgyakat gyűjtsenek a szemétlerakókban, amelyeket aztán eladhatnak. Máshol az éhes gyerekeket használják fel, hogy szedjék a kényes, kézi betakarítást igénylő áfonyát, és kizsákmányolják őket. „Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi történik a gyerekekkel, mi történik az idősekkel? Az idősek a bölcsesség forrásai, és tanúi vagyunk annak a botránynak, hogy egy nyugdíjasotthon kis szobájában tartjuk őket” – mutatott rá Ferenc pápa.
Végül nyomatékosította, hogy reményt kell elvetni „minden emberbe, akit befogadtok, mert nincs otthona, mert menekült, mert egy kiszolgáltatott helyzetben lévő család tagja, mert a háború vagy bármi más okból áldozat”. A pápa ekkor kötetlen szavakkal megköszönte a találkozó valamennyi résztvevőjének munkáját. „Igaz, hogy kicsit merészek és bátrak vagytok, nem mindenki ilyen, de amit csináltok, az másokat is inspirál, nagyon inspirál, hogy felkeresitek a menekülteket, meglátogatjátok őket és a háborúban megsebesült ukrán katonákat. Reményt vettek ezekben az emberekben, igaz? A menekültekben. A háború nagyon nehéz, nagyon kemény dolog. Ez egy olyan valóság, amely öl, pusztít. Gondoskodtok ezekről az emberekről!” – kérte a pápa.
És ne feledjük, hogy az Ószövetség mindig azt kéri, hogy gondoskodjunk az özvegyről, az árváról és az idegenről, a jövevényről, a menekültről. „Minden emberben, akit befogadtok, minden kiszolgáltatott emberben a reményt vetitek el. Bár ezek a testvéreink gyakran elnyomottnak érzik magukat, amikor egy zsákutcának tűnő panorámával szembesülnek, emlékeztessétek őket arra, hogy
Az optimizmus egy dolog, ami rendben van, de a remény egy másik dolog. Teljesen más” – hangsúlyozta a pápa.
Majd arra hívta azokat, akik az Egyházban elkötelezték magukat a legsebezhetőbbek iránt, hogy fedezzék mindig fel: egy kiváltságról van szó, „mert övék a mennyek országa”.
mert az evangélium közvetítése nem elvont dolog, nem ideológia, ami egy indoktrinációra redukálódik. Nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy az evangéliumot konkréttá tegyük a keresztény elkötelezettséggel a leginkább rászorulók iránt; ebben áll az igazi evangelizáció” – nyomatékosította Ferenc pápa, és arra buzdította a jelenlévőket: folytassátok tovább a „remény, az irgalom és a szeretet közvetítését mások felé”, hogy „meggyőződve erről az igazságról, csatlakozhassanak a legszegényebbek szolgálatához”.
Hogy jobban érthető legyen, mire gondol, a pápa kötetlen szavakkal hozzátette: „Ó, atyám, meg kell keresztelnünk őket, mielőtt a legszegényebbek szolgálatába állnának, vagy elküldjük őket gyónni, hogy Isten kegyelmében lehessenek? Nem.
– jelentette ki a pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
