December 10-én a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya Keresztelő Szent János alakjáról elmélkedve a puszta, a csend és a szó fontosságát hangsúlyozta. Mernünk kell csendben maradni, teret adni az Istennel való találkozásnak, megszabadulni minden feleslegtől és a lényeges dolgokra összpontosítani.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, advent második vasárnapján az evangélium Keresztelő Szent Jánosról, Jézus előfutáráról beszél (vö. Mk 1,1–8), és úgy jellemzi őt, mint a „pusztában kiáltónak a hangját” (Mk 1,3). A puszta, a sivatag üres hely, ahol az emberek nem érintkeznek másokkal, és a hang, a megszólalás eszköze, két egymásnak ellentmondó képnek tűnik, Keresztelő Szent Jánosnál azonban összekapcsolódnak.
A puszta. János ott prédikál, a Jordán folyó közelében, közel ahhoz a helyhez, ahol népe sok évszázaddal korábban belépett az ígéret földjére (vö. Józs 3,1–17). Ezzel mintha azt mondaná: ahhoz, hogy meghalljuk Istent, vissza kell térnünk arra a helyre, ahol negyven éven át kísérte, védelmezte és nevelte népét, a pusztába. Ez a csend és a lényegre figyelés helye, ahol nem engedhetjük meg magunknak, hogy haszontalan dolgokkal foglalkozzunk, hanem arra kell összpontosítanunk, ami nélkülözhetetlen az élethez.
Ez mindig időszerű figyelmeztetés: ahhoz, hogy előrehaladjunk életünk útján, le kell vetkőznünk a „többletet”, mert a helyes élet nem azt jelenti, hogy teletömjük magunkat haszontalan dolgokkal, hanem hogy megszabadulunk a felesleges dolgoktól, hogy mélyre ássunk magunkban, hogy megragadjuk, ami igazán fontos Isten előtt. Csak akkor tudunk megszabadulni a hiábavaló szavak és fecsegések szennyétől, ha a csend és az imádság által teret adunk Jézusnak, aki az Atya Szava. Az elcsendesedés és a mértékletesség – a szavakban, a dolgok, a tömegtájékoztatási eszközök és a közösségi média használatában – nem csupán választható „jócselekedetek” vagy erények, hanem a keresztény élet lényegi összetevői.
És elérkeztünk a második képhez, a hanghoz. Ezzel az eszközzel nyilvánítjuk ki azt, amit gondolunk és a szívünkben hordozunk. Érthető tehát, hogy nagyon is kapcsolódik a csendhez, mert azt fejezi ki, ami belül megérlelődik, annak meghallgatásából származik, amit a Lélek sugall. Testvérek, ha nem tudunk szótlanok maradni, akkor nehezen tudunk valami jót mondani; ellenben minél figyelmesebb a csend, annál erősebb a szó. Keresztelő Szent Jánosnál ez a hang az ő tapasztalatának valódiságához és szívének tisztaságához kapcsolódik.
Feltehetjük magunknak a kérdést: milyen helye van a csendnek a napjaimban? Üres, talán nyomasztó csend, vagy a hallgatásnak, az imádságnak, szívem őrzésének a tere? Mértékletes-e az életem, vagy tele van felesleges dolgokkal? Még ha azt jelenti is, hogy szembe kell úsznunk az árral, becsüljük nagyra a csendet, a mértékletességet és a hallgatást!
Mária, a csend Szüze, segítsen, hogy szeressük a pusztát, hogy érkező Fiát hirdető hiteles hanggá váljunk!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1948. december 10-én írták alá az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Olyan ez, mint a kitaposott helyes ösvény, amelyen sok lépést tettünk meg, de még sok hiányzik, és néha sajnos visszafelé haladunk. Az emberi jogokért állandóan harcolnunk kell! Ehhez kapcsolódóan szeretném elmondani, hogy közel vagyok mindazokhoz, akik hangoskodás nélkül, a konkrét mindennapokban, a bőrüket vásárra vive küzdenek azok jogainak védelméért, akik nem számítanak.
Örülök, hogy jelentős számú örmény és azerbajdzsáni fogoly kiszabadult. Nagy reménnyel tekintek erre a pozitív jelre az Örményország és Azerbajdzsán közötti kapcsolatok szempontjából, a dél-kaukázusi béke szempontjából, és arra bátorítom a feleket és vezetőiket, hogy mihamarabb kössék meg a békeszerződést.
Néhány nap múlva véget ér a Dubajban zajló, éghajlatváltozással foglalkozó konferenciának (COP 28) a munkája. Kérlek benneteket, imádkozzatok, hogy jó eredményekkel záruljon a közös otthonunkról való gondoskodás és a népek védelme szempontjából.
Továbbra is imádkozzunk a háborútól szenvedő népekért! Közeledve karácsony ünnepéhez: képesek leszünk-e Isten segítségével konkrét lépéseket tenni a béke érdekében? Tudjuk, ez nem könnyű. Néhány konfliktusnak mély történelmi gyökerei vannak. De ismerjük olyan férfiak és nők tanúságtételét is, akik bölcsen és türelemmel dolgoztak a békés egymás mellett élésért. Kövessük példájukat! Tegyünk meg minden erőfeszítést a konfliktusok okaival való szembenézésre és azok megszüntetésére! És eközben – ha már az emberi jogokról beszélünk – kapjanak védelmet a civilek, a kórházak, az istentiszteleti helyek, engedjék szabadon a túszokat és garantálják a humanitárius segítségnyújtást. Ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról, sem Palesztináról, sem Izraelről!
Imádkozom a tivoli kórházban két nappal ezelőtt kitört tűzvész áldozataiért is.
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ más tájairól érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm San Nicola Manfredi híveit, a scafati felnőtt cserkészeket, valamint a nevoli, gerenzanói és rovigói ifjúsági csoportot.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
