Ferenc pápa szicíliai püspökök és papok háromszáz fős közösségét fogadta a Kelemen-teremben június 9-én. Hozzájuk intézett beszédében először a sziget jelenlegi helyzetét elemezte, majd a nehézségekből kivezető útként azt ajánlotta, hogy Jézus példája nyomán „teljesen, egészen és kizárólagos módon adják át magukat a szolgálatnak”, úgy, hogy „karolják át egészen a szicíliai nép életét”.
Beszéde kezdetén a pápa örömmel utalt vissza szicíliai apostoli útjaira, melyek közül az első Lampedusa szigetére vezetett, majd Piazza Armerinában, Palermóban és Agrigentóban tett látogatásaira. A mostani korszakváltás a Szentlélekben hozott bátor döntéseket igényel. Ezeket a jelentős változásokat „felelős öntudattal és a valóságot vállaló bizalommal kell fogadni az Egyház élő és éltető hagyományában, hogy a mélyre evezve ismét kivethesse a hálókat”. A mai Szicíliát sem kerüli el a változás, minthogy a „történelem során a népek történelmi folyamatainak a közepében állott”. Ezeket az „olykor hódító, máskor migráns népeket befogadta és integrálta történelme szőttesébe”, „miközben kifejlesztette saját kultúráját”.
Szicília „sziget mivolta mélyen meghatározta társadalma életét”, melyben a belső ellentmondások nagymértékben felszínre kerültek, a jeles erények a kegyetlen vadsággal együtt. Éppígy nagyszerű művészeti alkotások együtt élnek megszégyenítő hanyagsággal, és nagy kultúrájú férfiakkal és nőkkel szemben sok gyermek és fiatal kerüli el az iskolát és marad elzárva a méltó emberi élettől. A szicíliai hétköznapok erős tónusú színeket öltenek, mint például az ég, a virágok, a mezők és a tenger intenzív színei, amelyek a napfény erejével ragyognak. Nem véletlen, hogy annyi vért ontottak itt erőszakos emberek, sokszor a szentek és az igazak alázatos és hősies ellenállása miatt is.
Szicília jelenlegi társadalmi helyzete évek óta erősen romlik, ennek egyértelmű jele a sziget elnéptelenedése, a születések számának csökkenése miatt – amit a demográfiai tél jelez –, illetve a fiatalok tömeges elvándorlása következtében. Az intézmények iránti bizalmatlanság, valamint a szolgáltatások működési zavarai csak tovább nehezítik a mindennapok életét. Ebből a helyzetből kiindulva kell megérteni, hogy Szicília ebben a korszakváltásban milyen utakon járhat ahhoz, hogy megélje és hirdesse Krisztus evangéliumát. Ez a feladat arra szólítja a papokat és a püspököket, hogy szolgálatukat teljesen, egészen és kizárólagos módon végezzék, mintegy válaszul a papi és szerzetesi hivatások csökkenésére, továbbá a fiatalok egyre növekvő leszakadására. A pápa ugyanakkor felhívta a szicíliai püspökök és papok figyelmét többek közt olyan papok és hívek példájára, akik „teljes mértékben magukévá tették a szicíliai nép sorsát, mint Boldog Don Pino Puglisi és Rosario Livatino”. Példájuk nyomán „Szicíliában a papokra továbbra is úgy tekintenek, mint lelki és erkölcsi vezetőkre, akik hozzájárulnak a sziget polgári és társadalmi életének javulásához, a családok támogatásához és irányt mutathatnak a fiatalok számára”.
„A szicíliaiak elvárásai a papokkal szemben magasak és igényesek. Ne maradjatok félúton, kérlek benneteket!” – szólt a pápa felhívása. Gyengeségeink ellenére Krisztus meghívása helyez benneteket a szolgálat középpontjába, és őrá támaszkodva kell kievezni a nyílt vízre, és ott újra ki kell vetni a hálókat. Ne feledjük annak az arcát, aki meghívott benneteket, és ahogyan azt a hagyományunk tanítja, a liturgiában „in persona Christi, Krisztus személyében” cselekszünk. Ám ezt az azonosságot nem korlátozhatjuk csak a liturgiára, hanem teljes mértékben meg kell élnünk az élet minden pillanatában, szem előtt tartva Pál apostol szavait: „Én nem élek már többé, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
Ha tehát Szicília lakosságát manapság keserűség és csalódottság is éri, mert elmarad Olaszország többi és Európa leggazdagabb és legfejlettebb területeitől, és ezért főként a fiatalok elvágynak innen, ne feledjük, a pásztor hivatása arra szól, hogy „teljes mértékben magáévá tegye ennek a népnek az életét”. Ahogy azt Izrael prófétái tették, amikor a bölcsekkel és az igaz jámborokkal együtt hűek maradtak a néphez, és követték őt a száműzetésbe. „Közel kell lenni azokhoz, akikhez küldettünk, ez a hivatásunk mindvégig: közelség, együttérzés és gyengédség: ez Isten stílusa, és ez a pásztor stílusa is egyben” – szögezte le a pápa. Végül arra buzdította őket, hogy „kerüljék a karrierizmust”, ellenben „kövessék Szűz Mária példáját, aki egységbe gyűjti az övéit”, „járjanak a szinodalitás útján”. Ezen az úton minden bizonnyal nyitottságra van szükség Isten meglepetéseinek a fogadására, remélve, hogy az őszinte meghallgatás eléri a saját szívünket és megváltoztat minket. Bízzák magukat bátran Máriára, hiszen a pap és a mennyei Édesanya közt napról napra olyan misztikus párbeszéd szövődik, amely minden sebet megvigasztal és meggyógyít. Végezetül azt ajánlotta Ferenc pápa a szicíliai püspökök és papok háromszáz fős közösségének, hogy olvassák újra Szent VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításának 48. pontját, mely a liturgia helyes ünnepléséről tanít.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
