Keresztségi, lelkipásztori és helyi ökumenizmus – e három fogalom, amelyről Ferenc pápa szólt a Katolikus Egyház és a keleti ortodox egyházak közötti teológiai párbeszéd nemzetközi vegyesbizottsága tagjaihoz intézett beszédében június 23-án, csütörtökön, amikor a Vatikánban fogadta őket.
Egy olyan ökumenizmusra van szükség, amelynek gyökerei a mindennapi életben, a szenvedés megosztásában gyökereznek, és amely egyben a tanítás teológiai adaptációjának kiindulópontja is. Ferenc pápa ezeket az irányvonalakat jelölte ki, amikor fogadta a Vatikánban a Katolikus Egyház és a keleti ortodox egyházak teológiai párbeszédével foglalkozó nemzetközi vegyesbizottság tagjait.
A helyi ökumenizmust illetően, amely már él mindenekelőtt a Közel-Keleten és az onnan nyugatra kivándorlók körében, a pápa az élet ökumenizmusáról beszélt, amely a családjaik mindennapi életében, a munkahelyeken és a mindennapi találkozásokban nyilvánul meg. „Gyakran élik meg a szenvedés ökumenizmusát, közös tanúságtételként Krisztus nevéről, olykor akár életük árán is.
Más szóval, a tanításról szóló párbeszédnek teológiailag alkalmazkodnia kell az élet párbeszédéhez, amely egyházaink helyi és napi kapcsolataiban alakul ki – ezek valódi teológiai helyszínt képviselnek” – mutatott rá a pápa.
Megköszönve a küldöttségnek az értékes munkáját, valamint a szentségekről készülő dokumentumot, amely „új lépést jelenthet a teljes szeretetközösség felé”, Ferenc pápa beszélt a keresztség ökumenizmusáról és a közös előrehaladás fontosságáról ennek a szentségnek köszönhetően. „A keresztségben található meg a keresztények közötti szeretetközösség és a teljes látható egység utáni vágyakozás alapja. Ennek a szentségnek köszönhetjük, hogy Pál apostollal együtt megerősíthetjük: „mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté keresztelkedtünk meg” (1Kor, 12,13)
A pápa ezután a lelkipásztori ökumenizmusról és azokról a keleti ortodox egyházakkal közösen aláírt dokumentumokról szólt, amelyek lehetővé teszik a hívők számára, hogy megkapják például a bűnbánat, az Eucharisztia és a betegek kenetének szentségét különleges körülmények között, illetve vegyesházasságok esetén. „Mindez úgy volt lehetséges, hogy
– hangsúlyozta Ferenc pápa.
A pápa ezután feltette a kérdést, hogy nem lehet-e kiterjeszteni a lelkipásztori megállapodásokat olyan körülményekre is, „amikor a hívek kisebbségi- és diaszpórahelyzetbe kerülnek”. „A Szentlélek ösztönözzön bennünket arra, hogy miként haladjunk tovább ezen az úton, amely az emberek, a lelkek és Isten népe javát, és a mi javunkat, illetve mindennek a javát veszik figyelembe, nem pedig az erkölcsi, teológiai vagy ideológiai különbségeket.
– nyomatékosította a pápa.
Végül a pápa hangsúlyozta a „testvéri találkozás fontosságát, hogy meghallgassuk egymást, megosszuk tapasztalatainkat és együtt járjunk az úton. Az együtt haladás ökumenizmusát, azzal valósítjuk meg, ha együtt járunk az úton, nem pedig csak az elképzelésekkel. És jó dolog bevonni egyházaink közeledési folyamatába a fiatal nemzedékeket, amelyek aktív szerepet vállalnak a helyi közösségekben, hogy a tanításról szóló párbeszéd az élet párbeszédével együtt haladjon” – kérte a pápa.
Ferenc pápa végül Szűz Mária oltalmát kérte, hiszen a párbeszéd következő szakaszában a Szűzanya áll a középpontban az Egyház tanítása és élete összefüggésében.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
