A kötet Fenyvesi Judit (1923–2005) szociális testvér önéletírását tartalmazza. Valószínűleg nem véletlenül jelent meg az eredetileg angol nyelven az Egyesült Államokban 2002-ben kiadott könyv magyarul is ebben az évben: Slachta Margit száz évvel ezelőtt alapította meg a Szociális Testvérek Társaságát, és az önéletírás szerzője is 1923-ban látta meg a napvilágot.
Fenyvesi Judit Nagyszalontán született, zsidó család gyermekeként. A trianoni békediktátum rendelkezéseinek értelmében a korábban Magyarországhoz tartozó Nagyszalonta ekkor már Románia része volt. Fenyvesi Judit édesapja gyógyszerész volt, korabeli emléke róla az, hogy „odaadóan dolgozott. Nagyon lelkiismeretes volt.” Édesanyja Nagyváradon érettségizett, és a budapesti konzervatóriumban tanult. Juditnak volt egy nővére és egy húga. Édesanyjára úgy emlékszik vissza, mint aki gyönyörű dalokat tanított nekik a zongorán, „csodálatos példakép volt: anya, feleség és barát”. Judit édesanyjának megmaradt a naplója, amelyben beszél a három gyermeke iránti nagy szeretetéről, értékrendjéről, arról a vágyáról, hogy mindegyiküknek azt adja, ami a legjobb. A három gyermek szerető családi légkörben nevelkedett.
A család nem tartotta a zsidó szertartásokat. Az elemi iskola elvégzése után a szülők a Notre Dame de Sion Nővérek iskolájába küldték mindhárom lányukat. (A Sion nővérek kongregációját 1843-ban alapította egy testvérpár, Alphonse és Théodore Ratisbonne, akik áttért zsidók voltak – a szerk.) Judit szerint lelkiségük „gyönyörű volt, szeretet és egyszerűség jellemezte őket…” A szüleitől távol került gyermeklány megtapasztalta a magányt. „Ekkor fedeztem fel Jézust. Egy teljesen új világ nyílt meg előttem – az élet értelme, a létezés célja, az élet, a szeretet és a halál. Egyszerűen minden értelmet nyert… Lassan keresztény lettem, anélkül, hogy tudtam volna.”
1938. november 19-én, Judit édesanyjának névnapján édesapja kivételével az egész család megkeresztelkedett a Sion kápolnában. Másnap ugyanott elsőáldozásban részesültek. Egy év múlva Judit édesapja is felvette a keresztséget. Fenyvesi Judit bevallja: fejlődésének az akkori pontján képtelen volt meglátni a zsidó nép üldözésének szörnyű valóságát. „Szüleim látták, én nem.” A kereszténységet nem a zsidó hagyomány elutasításaként, hanem annak beteljesedéseként ismerte meg, értelmezte. „Utólag elmondhatom,
Szomorú, de a keresztség felvétele sem mentette meg a családot: Judit nagymamája, édesanyja és két lánytestvére is a holokauszt áldozataivá váltak. 1944. június 7-én a nagyszalontai zsidókat előbb a nagyváradi gettóba deportálták, majd munkaszolgálatra és megsemmisítő lágerekbe szállították őket. (Judit édesapja két évvel korábban, 1942 tavaszán, szívbetegségben hunyt el – a szerk.) Fenyvesi Judit így emlékszik vissza szerettei elvesztésére: „Ezt a borzalmat csak a megtapasztalt nagy szeretet és az Isten által szívembe helyezett nagy hit által voltam képes túlélni… Hivatásomban most már benne volt az égő vágy, hogy Isten elfogadjon, és valamilyen titokzatos módon mindaz, aki voltam, mindaz, aki leszek, egy olyan világ létrejöttét szolgálja, amely szereteten, emberségen és igazságosságon alapul. Szívemet mély azonosulás töltötte be Krisztus szenvedésével és minden ember szenvedésével, beleértve szeretteimet és minden zsidó embert. Ami megtartott és erőt adott, a mély hit volt, hogy mindez a szenvedés, beleértve a saját fájdalmamat is, nem vész el, hanem értelmet nyer.”
Judit az érettségi után tanulmányait a Katolikus Női Társadalomtudományi Szakiskolában folytatta, amit a Szociális Testvérek Társasága működtetett. Életét a zsidóüldözés elől ez a közösség mentette meg: Ikrich Auguszta szociális testvér 1944-ben a szerzetesközösségben bújtatta. A háború után Fenyvesi Judit 1947-ben Budapestre szökött, hogy fogadalmat tegyen a Szociális Testvérek Társaságának anyaházában. Ezt követően visszatért Romániába, ahol 1949-ben a kommunista hatalom betiltotta a szerzetesrendeket. A katolikus ellenállásban aktív szerepet vállaló Fenyvesi Juditot 1951. április 22-én éjjel letartóztatták, és tíz év szabadságvesztésre ítélték. Börtönéveit Zsiláva, Ghencea és Csíkszereda fogházaiban töltötte, vallatások, kényszermunka, testi és lelki fenyítések közepette. 1961-ben szabadult, majd 1963-ban Bécsbe, onnan pedig az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1985-től 1991-ig a Szociális Testvérek Társasága központi elöljárójaként működött.
Fenyvesi Judit vallja: „megtört, megosztott világunkban” a Szociális Testvérek Közösségének olyan közösségnek kell lennie, amely a Szentháromságot tükrözi: egységet a sokféleségben. Saját, súlyos tragédiáktól, gyötrelmektől sem mentes életében megtapasztalta: „Isten még a borzalom és a megpróbáltatások közepette is jelen volt számomra, mint Végtelen Szeretet, a jóság forrása. Szívemben éreztem Isten együttérzését minden szenvedő ember iránt. Isten szeretetének ez a belső bizonyossága volt az, ami megtartott, és képessé tett arra, hogy tovább éljek.
Mindez olyasmi, amit nem lehet megmagyarázni, ez misztérium. Judit testvér megtanulta felismerni a Lélek jelenlétét, nemcsak a saját életében, hanem mindenhol. „Folytatván utamat a bennem lakozó Lélekkel, a csüggedés szörnyű érzése új, életre szóló reménységgé változott. Tudom, hogy Isten mindannyiunk iránti szeretete örökké tart.”
Elolvasva a kötetet, a címre utalva mondhatjuk: Judit testvér sötétségen átvezető életútját a remény és a szeretet világítja meg a fény felé.
A kötethez Kővári Magdolna SSS, a Szociális Testvérek Társasága általános elöljárója írt előszót, kiemelve: a szeretet civilizációjához a „társadalmi szeretetből” kiindulva lehet eljutni, „abból a tágas szeretetből, amely az Isten szívének tágasságából táplálkozik, ahol mindenkinek helye van, ahol mindenki testvér, az egy Atya gyermeke”. Ez az a szeretet, az az „erő, amely új utakat tud találni a mai világ problémáival való szembesülésben, képes teljes mélységükben, belső szerkezetükben megújítani a társadalom szerveződéseit” – idéz Magdolna testvér Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájából. Hozzáteszi: „ha élni akarunk, nemcsak egyénileg, hanem közösségileg is, ha meg akarjuk őrizni népünket, nemzetünket, országunkat, világunkat, nincs más út, mint a szeretet civilizációjának kialakítása, ami a mi egyéni, tudatos döntéseinkkel kezdődik a szeretet mellett. Ennek tanulásában lehet példaképünk Judit testvér, akit nem tört meg a szenvedés, aki
A könyvet Keresztes András fordította.
Fenyvesi Judit: A Fény útja a sötétségben
Creator Könyvek, Kolozsvár, 2023
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Fotó: Fecske Orsolya SSS, romkat.ro
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
