A fényképészetben pár éve fontos változás következett be.
Eddig, ugye, tiszta helyzet volt, létezett 3 kategória:
- a kis kompakt gépek, elférnek tenyérben is, könnyűek, s ma már kiváló képeket készítenek nem túl extrém körülmények között, tulajdonképpen a mai telefonok is ide sorolhatók,
- a nagy, súlyos, nehéz tükörreflexes gépek, melyekhez sokféle objektív van, itt egy jó objektívvel minden lefényképezhető, olyan is, amit a kompakt gépekkel nem,
- s a kettő közti átmenet, a “híd” (bridge) gépek, itt nem cserélhető az objektív, de sokféle beállítás lehetséges.
A kompakt gépek kb. 50 eurónál kezdődnek, s a legeslegdrágábbak 2500 körül vannak. (Bár nem értem ki az elmebeteg, aki 300-400 eurónál drágább kompaktot vesz.) A bridge az 200 eurónál kezdődik, s kb. ott a felső határ, ahol a kompatoknál.
A tükrös gépeknél az alsó határ 400-500 euró, a felső meg a csillagos ég, a legdrágábbak között van több tízezer eurós ár is. S ez csak maga a test, mert az objektívek között vannak aztán igazi luxus árak.
A világ legdrágább objektíve 2,1 millió euróba kerül, ez a Leica terméke, egy 1600 mm 5.6-os objektív, súlya 70 kg. Összesen 2 darab készült belőle, az egyiket a Leica a saját múzeuma számára csinálta meg, a másikat egy katari hercegnek, akinek a fényképezés a hobbija. A katari herceg egy sport Mercedesszel együtt rendelte meg, ebbe szerelték bele a objektívot – a herceg így esténként ki tud kocsikázni a sivatagba, majd onnan csillagászati fényképeket készíteni. Meg mondjuk arra is alkalmas, hogy pl. kimegy a palotája elé, s onnan fényképezi a szomszéd palota előtti virágon mászó bogarat. Az én lehetőségeim jóval szerényebbek, mint a hercegnek, így én ilyen célra csak egy Tamron 70-300 mm 4-5.6-ost használok, ennek megvétele is sok gondolkodást okozott, mert 250 euró volt. S az én enyém csak 0,6 kg, szóval a kezemmel tartom, nem rendeltem hozzá Mercedest.
Sok ideje elmélkedem ezen. S azt vettem észre magamon, hogy elmegyek helyekre nem magammal víve a szép nagy gépemet. Mert egy nagy táska tele izékkel, nyűgös az egész hurcolászás. Persze hosszú útra azért elcipelem. Viszont a telefonom mindig nálam, csak azzal meg nem lehet bonyolultabb képeket készíteni.
Idén elmentem hosszú útra, s nem vittem már el. Ez volt a jel. Eladtam nemrég. Minek tartogassak olyat, amit nem használok ki?
9 éve jelent meg a negyedik kategória, a tükörnélküli gépek. Először ezek nevetségesek voltak, olyan olcsó kompakt kinézetük volt. Aztán elkezdtek fejlődni, 2-3 éve már mindent tudnak, amit a tükörreflexesek. Az árszint 500-5000 euró.
A nagy előnyük: mivel nincs bennük tükör, sokkal kisebbek. S egy hatalmas plusz: nem kattognak. A tükörreflexesek nagy baja eddig ez volt: nem lehetett őket csendes helyen használni, mert zajt keltett a tükör kattogása. Emiatt ki is tiltottak fényképészeket pl. csendes sporteseményekről, komolyzenei hangversenyekről, mert a fényképezésük zavarta az eseményt. A tükörnélküli gépeknél viszont kívülről észre se lehet venni, hogy éppen fényképez valaki. Jó lenne, ha elterjednének, mert pl. marha idegesítő, hogy mondjuk sajtókonferencián nem hallani mit mond a fontos ember, mert egyszerre 40 újságíró fényképez. Különösen amikor beteszik a gépet sorozatkép üzemmódba, aminek az eredménye, mintha sorozatlövéseket adnának le.
Szóval most átálltam erre. Azt hiszem könnyű kitalálni, hogy én az 500 euróhoz vagy az 5000 euróhoz közeli árú gépet vettem-e. Egy hátrány persze van, azaz kettő: szokni kell a fogást, mert kisebb a gép, így kisebb a fogási felület is, s az elem fele idő alatt lemerül, mint egy tükörreflexesben, szóval a jelszó “hozz magaddal még egy elemet!”.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
