Pozsonyban, a Lakatos utcai Rómer-ház hangulatos udvarában került sor a Pozsonyi fényírók című kötet ünnepélyes bemutatójára. A könyvbemutató azonban azon túl, hogy ismertették a szép kiviteleű, tartalmas kiadványt, egy élvezetes beszélgetés is volt a fotografálás kezdeteiről, a város első műtermeiről, mindazokról, akik Pozsony jellegzetes részeit megörökítették, valamint azokról az objektumokról, amelyeket lefényképeztek.
A népes közönség előtt Paszmár Lívia moderálásával ifj. Papp Sándor, Sipos Forgon Szilvia és Macsicza Máté beszélt a könyv születéséről az ötlettől egészen a megvalósításig. A kiadvány tavasszal hagyta el a nyomdát, először a Budapesti Ünnepi Könyvhéten mutatták be.
Ifj.Papp Sándor elmondta, hogy a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás 16 éves működése alatt számtalan szép szerkesztésű naptár jelent meg, amelyekben értékes antik képeslapok másolatai szerepeltek. A képeslapok legtöbbje, abból a mintegy 6000 darabos gyűjteményből származott, amelyet néhai Juraj Horváthtól kaptak, de Július Morej és ismert pozsonyi családok, így a Samarjay-, az Aich-, a Bertha-, a Csáder-családok is kölcsönöztek féltve őrzött fotókat a társulás, illetve a könyv számára.
Amikor pedig nekiláttak a kötet összeállításának, a Pozsonyi Városi Múzeumtól, a budapesti Széchényi Könyvtárból, a bécsi Albertinából is sikerült pozsonyi vonatkozású fotókat beszerezni, ez utóbbiból került hozzájuk az első Pozsonyról készült fotó is, amely a Duna-partot ábrázolta.
Ezeknek köszönhetően számos felbecsülhetetlen értékű fénykép bekerülhetett a kötetbe a legelső pozsonyi fotósként számon tartott Abrahamovits Ferenc, továbbá Körper Károly, Kozics Ede műterméből. Ifj. Papp Sándor őskorszakként jellemezte a fotografálás kezdeteit, ennek anyagát a kötetben ő állította össze.
Az egykori koronázó városban az 1840-50-es években még vándorfotográfusok dolgoztak, majd ezután nyíltak meg az első műtermek, ahol a városi polgárság portrékat készíttetett magukról, családjukról, és nagy örömmel gyerekeikről.
Ezek a fotók kordokumentumok is, hiszen egyben megmutatják a korabeli öltözékeket, hajviseletet, kellékeket. Közismert, hogy a népszerű Kozics műterem a Nemzeti Színház, a Carlton szálló közelében, a mai Amerikai Nagykövetség épületében működött.
Majd később már a fotográfusok nemcsak a műtermekben dolgoztak, hanem kivonultak az utcákra, terekre, megörökítettek épületeket, városképeket is.
Ebben ugyancsak úttörő szerepe volt Kozics Edének, akinek felvételein megjelent a Duna-part, a fontos épületek és maga a táj is. Szintén fontos személyiség volt a fotográfusok között Körper Károly, aki különösen arra figyelt, hogy fotói Pozsony jellegzetes arculatát mutassák. Külön érdekesség, hogy a fényképezés volt a kedvenc kedvtelése Izabella főhercegnőnek, aki az arisztrokrácia életét dokumentálta, valós képet közvetítve munkáin.
A kötet másik szerkesztője Sipos Forgon Szilvia kiemelte, hogy a könyv négy részből áll, ő a 20. századi fotográfia anyagát állította össze, ami egy ugyancsak izgalmas feladat volt. Hiszen ahogy 1918 egy komoly fordulópontot jelentett a város életében, úgy új korszak kezdődött a fényképezésben is, mert fejlődött a technika, új témák adódtak, megváltozott az életstílus és a sajtóban is fontos szerepet kaptak a fényképek.
Elmondta, hogy
a válogatás során maga is megcsodálta, milyen erős tartalmú fotókat készített egykor Csáder László, Tóthpál Gyula, Huszár Tibor. Képeik plasztikusak, beszédesek, átüt rajtuk a lencsevégre kapott emberek jelleme, sorsa. Ezek nem egyszerű riportfotók, hanem már művészi alkotások.
Macsicza Máté, a könyv grafikai szerkesztője azt hangsúlyozta, hogy munkája során arra törekedett, hogy a képek domináljanak, a szöveg, a címek csak mintegy másodlagosak legyenek. Fontosnak tartotta a címlapfotó megválasztását is, és a Nemzeti Színház előtti szökőkút körül játszadozó gyerekeket ábrázoló kép mindenképpen telitalálat, életkép egy jelentős objektummal.
Paszmár Lívia a beszélgetés résztvevőitől arról érdeklődött, hogy melyik a kedvenc képük a kötetben. Ifj. Papp Sándor az 1860-as évekbeli férfiportrét és a gyermekportrékat jelölte meg.
Sipos Forgon Szilvia a címlapfotót és hintázó kisfiút ábrázoló fotót tartja kedvencének, Macsicza Máténak pedig az egykori Váralját ábrázoló és a Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola diákjairól 1898-ban a Kozics műteremben készült fotó a kedvence.
Megszoktuk már, hogy a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás mindig mestermunkával lepi meg a magas kultúra híveit. Ezúttal sem okoztak csalódást, sőt a Pozsonyi fényírók kötettel a szerkesztők olyan alkotást tettek le az asztalra, amely témájában, szerkesztésében, megjelenésében egyaránt egyedülálló.
A kiadvány megjelenését a Kisebbségi Kulturális Alap 2026 programja támogatta.
A szerző felvételei
Benyák Mária/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
