Féltünk egy idegen hatalom katonáitól a saját városunkban – hangzott el az érsekújvári 1968-as megemlékezésen Száz Ildikó2025. 08. 22., p – 09:00 Érsekújvár |
Az egykori orosz laktanya területén tartott csütörtökön kora este megemlékezést az Érsekújvári Fórum (Forum NZ) kezdeményezés a Városok a demokráciáért (Mestá za demokraciu) országos platformmal közösen. Felidézték az 1968-as tragikus eseményeket, amikor a Varsói Szerződés csapatai a Szovjetunió vezetésével összetörték a szabad Csehszlovákia reményét.
Azért gyűltek össze mintegy ötvenen, hogy a tiszteletüket fejezzék ki az áldozatok előtt, és egyértelműen kimondják: elég volt az orosz befolyásból!
„Ma egy tragikus napra emlékezünk, amikor 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka a Varsói Szerződés öt tagállamának hadseregei átlépték Csehszlovákia határait. Több mint félmillió katona, több ezer tank és repülőgép vonult be területünkre. Céljuk az volt, hogy elfojtsák a prágai tavaszt – a reményt, hogy szabadabban, őszintébben és igazságosabban élhetünk. A megszállás végül 23 hosszú éven át tartott, és több száz sérültet és több tucat halottat követelt Szlovákiában is” – mondta Jozef Pirohár jogász, a megemlékezés szervezője.
Kitért az érsekújvári történésekre is, amikor 1968. augusztus 21-én kora reggel, körülbelül fél ötkor, a 8. motoros lövészhadosztály magyar egységei vonultak be a városba.
„Elfoglalták az irodákat, a vasútállomást, és lezárták az utakat. A lakosok nem hagyták magukat megfélemlíteni – néhány óra múlva összegyűltek a Fő téren, ahol lövéseket is lehetett hallani. A hulli Dominik Teplánt egy magyar konvoj járműve gázolta halálra. Az ő élete is emlékeztet arra, hogy a történelem nemcsak a nagy dátumokról szól, hanem konkrét emberekről és családokról is, akik elvesztették szeretteiket”
– tette hozzá Pirohár.
Az érsekújváriak egyik jellemző gyerekkori élménye volt, hogy a Laktanya utcánál a szüleik mindig azt mondták nekik: ne beszéljenek az oroszokkal a laktanyából. Saját városukban félniük kellett egy idegen hatalom katonáitól.
Az érsekújvári megemlékezésen szó volt arról, hogy 57 év elmúltával nem lehet figyelmen kívül hagyni a mai helyzethez fűződő párhuzamokat. Ukrajna az Európához és a szabadsághoz vezető utat választotta – és Oroszország megtámadta. Csehszlovákiát 1968-ban ugyanazért büntették. Pirohár szerint érezhető az elmozdulás Moszkva és annak narratívája felé, ami ugyanolyan veszélyes, mint amikor Vasil Biľak egykor tankokat hívott.
„Ma olyan politikusaink vannak, akik ugyan nem hívnak tankokat, de szavakkal és tettekkel igazat adnak Oroszországnak” –
hangsúlyozta a megemlékező.
A megemlékezést szervezők javasolták, hogy a mai Laktanya utca nevét változtassák meg 1968. augusztus 21-e utcára. Amennyiben elegendő aláírást gyűjtenek össze, javaslatukat beterjesztik a testület elé.
Jaroslav Földeš, aki a lévai térségből érkezett, beszédében kiemelte: az itt állomásozó orosz katonák után a szanációs munkálatok közel 4,5 milliárd koronába kerültek, és az emberek körében eluralkodott egyfajta apátia. Ettől a rendszerváltást követően sem tudtak sokan megszabadulni.
A megszállás áldozatainak és elszenvedőinek a szervezők emléket állítottak egy szögesdrótból font koszorú formájában, amelynek idővel méltó helyet szeretnének találni az egykori orosz laktanya területén.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
