Népszavazásuk óta az egész világ Katalóniára figyel: vajon elszakadhat-e a tartomány Spanyolországtól és függetlenné válhat? Kik a katalánok, mi közük a spanyolokhoz és hozzánk, magyarokhoz? Pataki Tamás írása a Dunántúli Naplóban.
Katalónia az Ibériai-félsziget észak-keleti részén található autonóm közösség, amely 32 108 négyzetkilométernyi területével kissé nagyobb Belgiumnál, és valamivel kisebb Moldovánál. 7,5 millió fős népességével megelőzi Bulgária, Szerbia, Dánia és Finnország lakosságát is. Az ott élők 85%-a beszél katalánul, amely egy újlatin nyelv, legközelebbi rokonai az okcitán, a spanyol, a portugál és az aragon. Az első teljesen katalán nyelvű szöveget a Forum Iudicum vizigót törvénykönyv 12. századi fordítása tartalmazza. Katalónia akkor virágzott igazán, amikor önmaga sorsát irányította, ám a politikai jogfosztás korában – 18, 19. századokban – pedig gazdasági motorrá vált, ennek is sokszor próbáltak keresztbe tenni a spanyolok. Napjainkban Spanyolország gazdaságilag virágzó területnek számít, ezért függetlenedni akar a pénznyelő madridi kormányzattól.
Márkából királyság
A barceloniai grófság, a későbbi Katalónia központja, a katonai feladatokkal felruházott márkának nevezett egységekből alakult ki, amelyeket a muzulmán előretörés megfékezése miatt alapított a Frank Birodalom a 8. Században. Az 870-es években Szőrös Guirfré meghódította a Pireneusoktól délre fekvő frank márkákat, és a barceloniai grófság a 10. századtól már lényegében önálló volt. 1137-ben IV. Ramon Berengár gróf és Petronila aragóniai királynő dinasztikus házasságával egyesült Aragóniával, de az uralkodók egészen a 15. század elejéig a katalán dinasztia tagjai közül kerültek ki. Egyikőjük, I. Jakab, felesége Árpádházi Jolán, II. András magyar király lánya volt.
Magyarországi Jolánta királyné sírja a Santa María de Vallbona Királyi kolostorban. (Forrás: wikipédia)
I. Ferdinánd (1380–1416) uralma alatt a tartomány önálló pénzügyi, jogi és igazgatási hatásköröket kapott: a Generalitat nevű politikai és adminisztratív testülete gyakorolta a hatalmat, erre az intézményre hivatkoznak a mostani függetlenség-pártiak is. Az Aragóniai Királyság a következő évszázadokban nagyhatalommá vált: bekebelezte Valenciát, a Baleárokat, és egy időben Nápolyt, Korzikát és Szardíniát is.
1469-ben II. Ferdinánd aragóniai király és Izabella kasztíliai királynő házasságával megszületett az egységes spanyol állam, amelyben Katalónia szintén megőrizte politikai intézményrendszerét, parlamentjét és törvényeit. Noha Katalónia a Földközi-tengeri expanzió hátországa volt, Amerika felfedezése (1492) után sokat veszített a királyságon belüli ázsiójából.
Testvérháborúk
A Habsburgok trónra kerülése után (1516), V. Károly és II. Fülöp centralizmusa elől Katalónia a rendiség bástyái mögé igyekezett bújni.
Barcelona a XVI. században
A rendek egységesek voltak ugyanis, és a meg nem kapott előnyökre hivatkozva ellenálltak az udvarnak. IV. Fülöp a Franciaország elleni háborúja miatt súlyos adókkal sújtotta a katalánokat, emiatt fel is lázadtak ellene, ám a tartomány 1652-ben francia kézre került és francia protektorátus alatti köztársaságként működött, majd 1659-ben elvesztette a Pireneusoktól északra fekvő Roselló, Conflent, Vallespir, Cerdanya megyéket, amelyek Francioarszágé részeivé váltak.
Véres örökösködés
A gyermektelenül elhunyt II. Károly spanyol király halála (1701) után V. Bourbon Fülöpre hagyta a királyságát. A katalánok attól tartottak, hogy a francia örökös felszámolja az önrendelkezésüket, ezért fellázadtak és inkább Habsburg Károly főherceget támogatták, ám rossz lóra tettek. Szinte egy éves ostrom után, 1714. szeptember 11-én vonultak be V. Fülöp spanyol király csapatai Barcelonába. Ezután V. Fülöp azonnal hatályossá nyilvánította a már korábban kiadott rendeleteit, amellyel megszüntették a katalán önrendelkezést, eltörölték a több száz éves intézményeket, az egyetemét elköltöztették és még a katalán nyelv használatát is megtiltották.
Josep Mor Agues i Mas
A várost védő Josep Mor Agues i Mas (1669-1715) katalán tábornokot a király kegyetlen módon kivégeztette: testét feldarabolták, a fejét egy ketrecbe zárták és 12 éven át közszemlére állították a katalán főváros egyik utcájában. A vértanú tábornok nemzeti hőssé vált, az ostrom emlékére a katalánok szeptember 11-én tartják nemzeti ünnepüket.
Katalán reneszánsz
A 19. században Katalóniában kialakult egy jómódú polgári réteg, és a század végén elkezdődött a Renaixenca (Újjászületés) nevű nemzeti mozgalom, amely ki akarta vívni a két évszázada elveszített önrendelkezést. Ekkor alakultak meg a katalán nemzeti pártok, amelyek parlamentáris eszközökkel az önálló katalán politikai intézményrendszer visszaállításáért szálltak síkra, ilyen volt az 1882-ben alapított Katalán Központ, mely már egy katalán parlament felállítását tűzte ki célul. A spanyol kormány – részben – engedett a követeléseknek, így 1914-ben létrejött a Mancomunitat de Catalunya a négy katalán provincia felett álló szervezet, amely fontos szerepet játszott a közigazgatás, a kultúra, az egészségügy területén.
Primo de Rivera
Az I. világháború után pedig éppen a katalán származású Primo de Rivera tábornok merev autonómiaellenes politikája miatt lehetetlenültek el az addigi eredmények. 1931-ben a második köztársaság villantotta fel végre az autonómia lehetőségét. A választások után Katalóniában kikiáltották az önálló köztársaságot, mely föderatív viszonyban kívánt együtt élni a többi spanyolországi tartománnyal.
A spanyol polgárháború után – Franco tábornok hadserege 1938-ban foglalta el Katalóniát – feloszlatták az autonóm testületeit, a közigazgatás vezetését a központból kinevezett tisztviselőkre bízták. Tiltották a katalán nyelv nyilvános, közéleti használatát, de még a magánbeszélgetésekben sem volt bölcs dolog használni.
Franco tábornok Barcelonában (Fotó: revolting-europe.com)
A katalán fiatalokat más tartományokba vitték katonai szolgálatra, és a katalán ipart is megpróbálták függővé tenni a központtól, mivel a katalán bankokat a madridiakba olvasztatták. A tudatos betelepítési politika által több ezer külföldi vendégmunkás-családot hoztak be a tartományban.
Franco halála után, az 1970-es évekbeli reform során 17 autonóm közösségre osztották Spanyolországot, 1977 óta pedig saját katalán kormány is működik. A spanyol-katalán konfliktusok 2010 óta élesedtek ki, amikor a spanyol Alkotmánybíróság kitörölte a nemzet megnevezést az autonómia statútumukból.
Pataki Tamás
Forrás:tortenelemportal.hu
Tovább a cikkre »
