1938 júniusában a Slovenský denník, a Szlovák Nemzeti Tanács sajtóorgánuma címlapján jelent meg a „Gróf Esterházy: Lelkünk a megcsonkított Magyarországon van!” című írás. A történet Pozsonnyal is összekapcsolódik. Az Egyesült Magyar Párt vezető képviselői, Esterházy János, Jaross Andor, Neumann Tibor és Szüllő Géza az egykori Alfa mozi épületében (a mai Kollár téren) találkoztak a nagyközönséggel. Pozsony éppen fontos önkormányzati választások előtt állt, ezen kellett eldőlnie, hogy a főváros a csehszlovákok igazgatása alatt marad-e vagy sem.
Az ott elhangzott politikai beszédek feldühítették a szlovák felet. Esterházyék a lap szerint a ľudákokkal (szlovák néppártiakkal) paktálnak, és irredenta törekvéseik vannak:
…A gróf urak és a magyar nagybirtokosok, Hlinkáék radikális szeparatizmusától megrészegítve, köztársaságunk alapjait ássák alá a szlovák ’testvérekkel’ való ezeréves békés (?) együttélés és az őslakosok sérthetetlen jogai nevében”
– írta a Slovenský denník.
A lap a magyar vezetők beszédéből is idéz. Neumann Tibor nyomatékosította, hogy a magyarok nem akarnak többé másodrangú állampolgárok lenni Csehszlovákiában, s ezért készek harcba szállni. Szólt a hamis szlovák statisztikákról, amelyek szerint Kassa, Losonc, Pozsony és más felvidéki városok elvesztették volna magyar jellegüket. Neumann hangsúlyozta, hogy a városházán azok uralkodnak, akik csak nemrég költöztek be. A politikus követelte az utcák, terek magyar feliratait, a Mária Terézia-szobor visszaállítását, s hogy a városházán legyen megengedve a magyar nyelvű beadványok használata.
A pozsonyi magyaroknak nem tetszett, hogy magyar pénzből francia gimnáziumot létesítettek a csehszlovákok, és hogy morvaországi munkások lepték el a várost. A szlovák lap kiemeli, hogy Neumann beszédét végig hangos Éljen az autonómia! és Talpra magyar! kiáltások kísérték.
Szüllő Géza emlékeztetett, Beneš 1919-ben azt merte kijelenteni, hogy Csehszlovákia svájci alapelveken fog működni. Humbug, svindli, válaszolták erre a résztvevők. Jaross Andor hangsúlyozta, hogy bár az egyes államokat le lehet igázni békediktátumokkal, de a nemzeteket soha. A Csehszlovákiában uralkodó nemzet az itt élő magyarok és németek rovására fejlődik, eközben a magyarokat illetné meg, hogy a magyarlakta területek felett uralkodjanak. „Autonómiát követelünk, magyar ügyintézést, bíróságot, postát, vasutat, a földreform revízióját, és a nagybirtokok visszaadását 1918-ból” – mondta Jaross, aki egyben arra buzdította a részvevőket, hogy a pozsonyi választásokon magyar jelöltekre adják a voksukat, a város így ismét visszakaphatja magyar arculatát.
Majd Esterházy János következett.
A csehszlovák kormány szociális, kulturális és védelmi politikája rossz. Csak az ország kisebbségi politikája jó, mégpedig Szlovákiában, ahol igen jó dolga van a cseheknek”
– kezdte ironikus hangnemben a gróf.
„A Jóisten megteremtette a magyart, a németet, a csehet, de nem teremtett csehszlovákot. (Éljen! Úgy van! kiáltások) Ha Hodža megengedné nekünk, hogy a színház balkonjáról beszédet mondjunk, akkor meglátná, mennyien is vagyunk. A kormány olimpiai rekordot ért el, ami az ígérgetéseket illeti. A türelmünk elfogyott! Külföldre fogunk menni elmagyarázni, hogy itt nincsen egyenlőség. Csehszlovákia jubileumi évében számunka nincs mit ünnepelni. Ugyanakkor csatlakozunk Szent István, Magyarország első apostoli királyának jubileumi ünnepéhez. Lelkünk a megcsonkított Magyarországon van!”
Az 1940-es években a szlovák lapok többször is nemtetszésüket fejezték ki Esterházy magyarországi útjaival kapcsolatban. 1940 elején arról tudósít a Slovák (a Hlinka-féle Szlovák Néppárt politikai lapja), hogy nem tetszenek neki Esterházy gyakori budapesti látogatásai, amelyek során a gróf a magyar rádión keresztül szól a Szlovákia területén élő magyarokhoz.
Állítólag mindez erősíti a szlovákellenes hangulatot az országban.
1943 augusztusában a szlovák Gardista felháborodva tudósít Esterházy János „provokáló beszédéről”, amely egy debreceni nyári egyetemi kurzuson hangzott el. Ezt a beszédet egy budapesti lap jelentette meg, így szerzett róla tudomást a szlovák sajtó. A Gardista kiemelte, Esterházy előadása arra volt kiélezve, hogy ismertesse, Szlovákia képtelen önálló államként működni, főleg ami a gazdaságot illeti, és kizárólag a németeknek köszönhető, hogy a szlovák gazdasági élet úgy-ahogy működni tud az országban. Esterházy azt is elmondta, hogy a Szlovákia területén élő magyarok az ezeréves hagyomány képviselői, aminek egyenes ellentétje a fiatal szlovák nacionalizmus (a Gardista megjegyzi, márpedig „a szlovákok jóval a magyarok előtt itt voltak a saját államukkal”).
A korabeli szlovák sajtót a magyarellenesség jellemzi. Ez Esterházy szerint annak köszönhető, hogy a szlovákok meg vannak győződve arról, hogy Magyarország veszélyt jelent államukra, és a Szent István-i elgondolásban kizárólag imperialista törekvéseket látnak.
A gróf „irredenta tevékenysége” miatt egy időben az útlevelét is bevonták, és képviselői mandátumának az elvesztésével fenyegették. A szlovák lapok többször kiemelik, hogy Esterházy gróf magyarországi fellépései nem az őszinte és korrekt törekvéseket képviselik a szlovák–magyar megértés felé.
A korabeli szlovák lapok egyébként folyamatosan negatív képet festettek a magyar arisztokráciáról. A magyar uraknak a szlovákok ősi elnyomóiként való feltüntetése az akkori szlovák politikai propaganda szerves része volt. A korabeli cikkekben maga a gróf kifejezés is minden esetben pejoratív, olyan személyt jelöl, aki dörzsölt, furfangos, kétszínű, szélhámos, hiteltelen és hazudozó. Ez pedig ellentétben áll a tisztességes, szorgalmas és alázatos szlováksággal.
Esterházy neve mellett többször is feltűnik a „földesúr” kifejezés, ami ismét a szlovákok elnyomására hivatott figyelmeztetni.
Szemléletes példa az arisztokrácia lejáratására a Kocúr szlovák szatirikus hetilap, amely Esterházy személyét igyekezett parodizálni. A grófot úgy tüntették fel, mint aki külföldön mindenfélét locsog-fecseg a szlovák államról, majd amikor erre fény derül, a szlovák parlament bocsánatáért esedezik. Általában azzal védekezik, hogy szavait nem kell komolyan venni, mivel csak „úri viccelődés” volt. A Kocúr Esterházy szájába a következő szavakat adta: „Nekem a szlovákok mindig kedvesek voltak, hisz a földjeimen mindig sok dolgozott belőlük, robotoltak ott reggeltől estig.”
1944 áprilisában Esterházy János ügyének tárgyalásáról tudósít a Slovák. Ebből megtudhatjuk, mennyire bizarr váddal illették a grófot. A 43 éves Esterházyt a lőcsei kerületi bíróság büntetőtanácsa előtt hallgatták ki köztársaság gyalázásának vádja miatt. 1943. augusztus 22-én a Poprád-Tátra vasútállomáson Esterházy állítólag hangos szavakkal azon botránkozott meg, hogy az expresszvonat helyett egy gyorsmotorvonat pótszerelvényeit állították be.
„Mi ez kérem, ez egy közönséges harmadosztályú kocsi, és erre mondják, hogy Tátra-expressz? Ez egy közönséges svindli, mint minden ebben az országban!” – mondta állítólag magyarul Esterházy több ember előtt. A gróf tagadta a vádakat, de a szlovák bíróság talált egy pozsonyi férfit, aki mindezt tanúsította.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/11-es számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
