A 25 éves Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola jubileumi időszakának legbensőségesebb ünnepi rendezvényéhez érkezett: az október 17-i műhelynapon jelenlegi és korábbi hallgatók, oktatók és munkatársak együtt gondolkodtak és álmodtak az intézmény jövőjéről.
A jubileumi műhelynap egyben egy új rektori ciklus első orientációs rendezvénye is volt. Bagyinszki Ágoston OFM rektor megnyitó beszédében elmondta: 25 év alatt egy csecsemőből felnőtt lesz, a Sapientia is felnőtté vált. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy az álmodók bátorságával gondolkodjanak a közös jövőről.
Beszélt az alapításról, az alapító-fenntartó rendek karizmáinak találkozásáról, és leszögezte: fontosak a hivatalos elismerések, de a mindennapi tapasztalatok is, melyek azt mutatják, hogy értékes a sapientiás diploma, hogy az alumnik megállják a helyüket.
Tanultunk, alkalmazkodtunk, újragondoltuk a módszereinket – és ez a tanulékonyság fontos vonása az intézménynek. A jubileum magával hozza a kérdést, hogyan tovább, ezért most jött el a vízióalkotás ideje, amiben szükség van a fiatalokra és a kezdetek tanúira is.
Közös vonás valamennyiünkben, hogy szeretjük a Sapientiát, és jót akarunk neki; a közösség, amelyet építünk, túlmutat rajtunk – zárta beszédét a főiskola rektora.
A meghívott főelőadó és egyben a nap beszélgetős paneljeinek animátora Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar tanszékvezető professzora volt.
Utalt a Ferenc pápa által többször is idézett részre Joel könyvéből, amely erős karizmatikus vízió a végidőkről: „Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden testre, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak; véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak” (Joel 3). Álmodni kell, még ha nem is feltétlenül a földön járunk ilyenkor. Jó, ha megvannak ezek a mélyről jövő inspirációk – tette hozzá Gájer László.
– fogalmazott, majd Josemaría Escrivá hasonlatát említette, aki szintén azt hangsúlyozta, hogy a „felhők fölött” kell tartani a fejünket.
Mint az apostolok, úgy lépünk ki a világba – fordult a jelenlévőkhöz –, küldetésünk van, és ha ezzel indulunk el, valami megváltozhat a valóságban. A társadalom követi az Egyházat – utalt Johannes Hartl elsősorban a német egyházra vonatkozó meglátásaira Gájer László, hozzátéve: ha a keresztények elveszítik a víziót, a társadalom ezt is követi.
Utalt rá, hogy az Olaszországban élő, magyar származású, holokauszt-túlélő írőnő, Edith Bruck, akivel Ferenc pápa jó barátságban állt, sokat beszél az emlékezés szerepéről. Emlékezzünk, hogy meg tudjunk bocsátani – szokta mondani Edith Bruck. Ha egy ilyen erős gondolat belép a valóságba, elkezdi azt megformálni. Így tud az Egyház is „elöl járni.
Gájer László ezután a 20. századi olaszországi mozgalmakról ejtett szót, amelyekből élet fakadt. Mi is megnézhetjük, tőlünk is indulnak-e el ilyen „mozgások”. Kezdjünk el újra hinni benne, hogy van küldetésünk; ne törpe minoritásként gondoljunk magunkra – azzal együtt, hogy a makrofolyamatok a társadalomban valóban „bőven fölöttünk zajlanak”. Mégis részesei lehetünk a változásnak.
Kertész Imre K. dosszié című könyvét idézve az előadó hangsúlyozta: ami mélyen bennünk élő meggyőződés, az tud hatni. Elbeszélte a bajor Franz Jägerstätter életének történetét, akit fiatalon kivégeztek a nácik, mert kitartott a meggyőződései mellett. Felesége megértette és támogatta; sok év múlva pedig ott volt férje boldoggá avatásán.
Gájer László leszögezte:
Beszélt a munkásokkal szolidaritást vállaló munkáspapok mozgalmáról az 1940-es évek Franciaországában, akik tevékenységét a maguk korában sok plébános elutasította. „Van, hogy kilépsz a keretek közül, és a keretek újraélednek” – fűzte a történethez a tanszékvezető.
Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója úgy látja, hogy a valódi probléma az érdektelenség, nem a szekularizáció. Az olasz történész azt a kérdést is felteszi, hogy van-e még értelme életben tartani ezt az örökölt infrastruktúrát, sok esetben csak azért, hogy a turisták megnézhessék. A templomokhoz kötődésnek jelentős szerepe van. Riccardi is leírja, hogyan töltötték meg új élettel a kiürült templomteret Rómában – nem úgy, mint régen, hanem egy bázisközösség, a Sant’Egidio révén. Más példákkal is illusztrálta, lehetséges máshogy megtölteni a teret; lehetséges, hogy egy eszme megtölti a teret – „noha azt hittük, már omladozik, azt hittük, már nem várnak minket”.
Végül újra leszögezte Gájer László: Álmodjunk! A belső meggyőződés szellemi, megőrzendő igazság. Ahogy John Lukács írja: az eszméidhez igazítsd a körülményeket, ne fordítva.
A plenáris előadás után négy tanúságtétel következett. Juhász Dóra hallgató, volt HÖK-elnök; Hujbert Menyhért piarista szerzetes, teológushallgató; Szűcs Fatin Fanni művészetterapeuta; végül Papp Miklós görögkatolikus pap, a Sapientia Családteológiai Intézetének vezetője beszélt az intézményhez fűződő kapcsolatáról, arról, hogyan látják a jövőt, illetve milyen jövőt szeretnének.
Gájer László és a négy tanúságtevő ült le ezt követően kerekasztal-beszélgetésre, kiegészülve Bagyinszki Ágostonnal, aki a többi résztvevő elektronikus úton beküldött kérdéseit közvetítette.
A programokban gazdag napról bővebben
ITT olvashatnak.
Forrás: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
Fotó: Merényi Zita, Kormány Gábor, Orbán Gellért
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
