Felhasználták a régit, megtartottákaz értékeset a tósnyárasdi tanyán Tornyai Bianka2023. 02. 01., sze – 14:26 Tósnyárasd |
Érdekes színfoltja a településnek az a tósnyárasdi baromfifarmon épült ház, amely a múlt századi paraszti életformát idézi. A tulajdonosa szeretné a régiségeket megőrizni, de közösségépítésre, kisebb rendezvények megtartására is alkalmas az építmény.
A régi korok hangulatát, a múlt századi hagyományos paraszti életformát tárja elénk Mészáros Sándor háza, amelyet úgy épített meg 2016-ban, hogy visszaidézze nagyszüleinél töltött gyermekkora időszakát, emlékeit. Az épület alkalmas arra, hogy a régi hagyományokat bemutassa a fiatalabbaknak, ugyanakkor megfelel a mai kor követelményeinek, így családi, baráti összejöveteleknek, közösségi rendezvényeknek is helyet ad.
Régi és új elemek
A ház és a tanya a tulajdonos fia baromfifarmjának területén épült, amely családi vállalkozásként működik. A szőgyéni fafaragó által készített úgynevezett napkapun át jutunk be az udvarba, ahol pulykák, tyúkok kapirgálnak. A kelő nap pontosan a kapun keresztül süt be a pitvarra. A házat Mészáros Sándor azért építette, hogy számos régi használati tárgy helyet kapjon, hogy azokat mások is megcsodálhassák. Az építéskor igyekezett minél több régi építőelemet, újrahasznosított tárgyat felhasználni.
„Nyitra mellett sikerült megvásárolnunk egy régi magtárat, a több mint százéves tetőcserepeivel fedtük be a házat. A gerendák 120-130 évesek. Igyekeztünk minél inkább tartani magunkat a 19–20. század fordulójára jellemző szecessziós építészeti stílushoz. A talajra fapadló került, csak a konyhai részen van csempe, hogy könnyebb legyen tisztán tartani, illetve hogy megfeleljen a higiéniai előírásoknak. A konyhabútort és -asztalt saját kezűleg készítettem, a szoba berendezését, az asztalokat, a székeket és a lócákat Magyarországon csináltattam.A búbos kemencét egy balatonendrédi mester készítette, de úgy, hogy süt-ni, főzni is lehessen az oldalán lévő sparheltben és rédliben. A régi használati tárgyak közül sokat a nagyszüleimtől örököltem, de sokat vásároltam kirakodóvásárokon is”
– sorolta.
Valóra vált álom
Az, hogy megépüljön a ház, Mészáros Sándor régi álma volt. Mindig szerette a hagyományokat, a régiségeket, gyűjtötte is azokat. „Nem tudtam hol kiállítani a gyűjteményemet, ezért szerettem volna méltó helyet találni neki. Eleinte mindenki ellenezte, a családtagjaim egyáltalán nem hittek abban, hogy ez jó ötlet. Az alapgondolat megszületéséhez és a megvalósításhoz is kellettek a történelmi ismeretek és a múlt szeretete, amelyek megvannak bennem. Szeretem a gyerekeket, a közösséget. A ház nem saját részre készült, hanem a hagyományok megőrzésére és átadására. Úgy vélem, a kisiskolások a leginkább fogékonyak arra, hogy megismerjék a múltunkat, nagyon figyelmesek. Aki ilyesmivel nem találkozik kicsi korában, azt valószínűleg később sem fogja érdekelni. Azért érdemes velük foglalkozni, hogy felnőttkorukban hasznosítani tudják a megszerzett tudást és szeressék a hagyományaikat, múltjukat. A fiatal felnőttekre jellemző, hogy más fontos elfoglaltságuk mellett nem igazán törődnek a múlttal. Általában, ahogy idősödünk, megérünk arra, hogy megértsük, túl rövid az élet ahhoz, hogy csak éljük a mindennapokat, és olyan érdekes a történelmünk, hogy mindenképpen érdemes vele foglalkozni”
– fejtette ki.
Festmények és vendégek
Mészáros Sándor a régiségek mellett nagyon szereti a festőművészetet is. Kedvenc alkotói, Valentiny János, Munkácsy Mihály, Frans Snyders, Julien Dupré és Viski János műveinek replikái is helyet kaptak a házban, valamint a szüleiről, nagyszüleiről készült régi fényképek díszítik a falakat. A másolatokat egy festőművész barátja készíti, ő maga pedig tárgyakra, falakra szokott virágos ornamentumokat, matyó és székely mintákat, díszítményeket festeni. Vallja, hogy ha egy tárgy használt és régi, az nem jelenti azt, hogy el kell dobni.
„A ház 85 százaléka olyan anyagokból, tárgyakból áll, amelyek a szeméttelepen kötöttek volna ki, vagy onnan kerültek ide. Szinte minden kézzel készült és egyedi. A taksonyi Panyik Imre barátom és a község volt polgármestere, Szilvási Zoltán sokat segített szellemileg a megvalósításban, leginkább ők támogatták az ötletet”
– tette hozzá. A házat és a pincét végigjárva megcsodálhatjuk, mi mindenre lehet felhasználni a vastelepen talált dolgokat. A lámpák és a korlát mozsártörőből, illetve a lovas kocsi oldalának vas alkatrészeiből, a pohártartó gombos villából, a lépcső gerendából készült. A több mint 100 kilós pinceajtó tűzifának szánt hulladékból és roncstelepen összeszedett vas alkatrészekből áll, az elkészítésben Panyik Imre segített. Az edényeket a marhatenyésztésben használt láncszemekre akasztották fel, a csillár szarvasagancsból készült. A pult alapját egy fa gyökere képezi, az üveglapot rajta faragófejszékkel emelték meg. Mészáros Sándor bevallotta, van, amikor úgy hoz el tárgyakat a szeméttelepről, hogy nem tudja, mire fogja használni, de nincs szíve otthagyni. Máskor konkrét elképzelésinek megvalósítása végett megy keresgélni.
A Mészáros-tanya tulajdonosa szívesen fogad vendégeket, elsősorban a barátait szokta vendégül látni, a borospincében borkóstolón és borvacsorán, a házban pedig iskolásoknak szerveztek már több alkalommal összejövetelt, például húsvéti alkotóműhelyt, a nyári tábor résztvevőinek szabadidős programot vagy farsangi mulatságot. A kivetítővel és modern technikai eszközökkel felszerelt, legfeljebb 30 főt befogadó hely alkalmas arra is, hogy cégek, szervezetek tartsanak ott rendezvényt. Ezeket legalább egy nappal előtte kell egyeztetni Mészáros Sándorral. Aki szeretne körülnézni a tanyán, megcsodálni a régiségeket, a festményeket, az szinte bármikor megteheti, de érdemes előtte telefonon bejelentkezni, hogy fogadni tudják.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
