Még meg sem jelent, máris heves vitát váltott ki a nyugat-balkáni térség országaiban az a kiáltvány, amelyet több mint kétszáz szerb, horvát, montenegrói és boszniai nyelvész és társadalomtudós írt alá, és amely arról szól, hogy az említett népek valójában ugyanazt a nyelvet beszélik.
Évtizedek óta – de főként az 1991-1995-ös délszláv háborút követően – arról lehet hallani, hogy a volt Jugoszlávia egykori tagköztársaságaiban más-más nyelven beszélnek, habár a bosnyák, a szerb, a horvát és a montenegrói nyelv szinte ugyanúgy hangzik, ugyanazokat a nyelvtani szabályokat használja, szinte ugyanazzal a szókészlettel. Az idegen fülnek nem is igazán tűnik fel a nyelvek közötti különbség – a szerb talán keményebben, a montenegrói és a bosnyák pergőbben, míg a horvát inkább lágyan hangzik -, az országok különválását követően azonban presztízs, patriotizmus és nacionalizmus kérdésévé vált az elkülönülés.
Most az említett országok nyelvésztársadalmának egy része összefogott, hogy rendet tegyen a vitás kérdésekben, és kiáltványukban azt állítják: egyazon nyelv különböző nyelvjárásairól, változatairól van szó. A kiáltvány teljes szövegére néhány napot még várni kell, ám néhány részlet már megjelent a térség sajtójában. Ezek szerint a nyelvészek azt állítják, Szerbiában, Horvátországban, Montenegróban és Bosznia-Hercegovinában úgynevezett többközpontú nyelvet használnak. Ez azt jelenti, hogy a más-más országokban beszélt változatokat nem egyetlen nyelv „elhajlásainak” tartják, hanem egyazon nyelv egyenrangú változatainak. Bár ezeket a kilencvenes évek óta a különböző országok hivatalos nyelveként ismerték el, szerintük mégis egynek számítanak.
Példaként az első helyen az angol nyelvet említették, amelynek más-más verzióját beszélik az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Új-Zélandon, de akár Nagy-Britannia különböző részein is. Az aláírók emlékeztettek arra, hogy a németnek, az arabnak, a franciának, a spanyolnak vagy a portugálnak is más-más verzióját használják a világ különböző részein, ezeket a nyelveket mégsem nevezték át.
„A standard változat négyféle elnevezése nem jelenti azt, hogy négy különböző nyelvről beszélünk” – olvasható a kiáltványban, amely úgy folytatódik: „sürgősen meg kell szüntetni mindenféle szegregációt és diszkriminációt az oktatásban, meg kell állítani a nyelvek mesterséges szétválasztását, fel kell hagyni a standard változatok merev definiálásával, és liberalizálni kell a nyelvi gyakorlatot”.
A kiáltvány szinte minden érintett országban felháborodást keltett, a legélesebben azonban Zágráb reagált. Még Andrej Plenkovic miniszterelnök is megszólalt az ügyben, habár azt mondta: a kiáltvány szót sem érdemel, a horvát nyelv létezését az alkotmány is biztosítja, és ez az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is. „Hogyan támogatnám ezt? Ki tudná ezt Horvátországban támogatni? – tette hozzá a horvát kormányfő.
A kiáltvány teljes szövegét április elsején hozzák nyilvánosságra, azt követően feltehetően további reakciókra lehet számítani, hiszen a térség országaiban a mai napig jelentős nacionalizmus tapasztalható, így nem kétséges, hogy minden állam a saját nyelvének létjogosultsága mellett áll majd ki.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
