Ötödik alkalommal rendezte meg a Pécsi Egyházmegye a Kovász családfesztivált augusztus 20-án Pécsen, a Püspöki Palotától a Rózsakertig elterülő területen. Ötven helyszínen várták programokkal a családokat. A rendezvény az augusztus 20-ai városi ünnepségnek is helyet adott, majd a Szent István-napi szentmisével zárult, melyet Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be a székesegyházban.
Változatos és gazdag programokat kínáltak a családoknak
Felföldi László megyéspüspök hívta létre a pécsi családfesztivált öt évvel ezelőtt, melynek állandó mottójául ezt választották: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, melyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle” (Mt 13,33). E mottó kifejezi, hogy kovászként szeretnék gazdagítani Jézus szeretetében a Pécsi Egyházmegye és a város közösségeit, a családok sokaságát.
A püspök a fesztivál megnyitó beszédében a családokhoz szólt. „Ennek a napnak a lényege, hogy
Fontos a liturgia, fontos az Egyház tanítása. De mindez értelmetlen és céltalan a családok, a gyerekek és a felnőttek találkozása nélkül.” Rámutatott: minden kapcsolatot ápolni kell, mint ahogyan a kovászt is. Mindkettő akkor megy tönkre, ha nem tápláljuk, gondozzuk. A kovász a kenyérben megfoghatatlan, láthatatlan, de nélküle nem kenyér a kenyér. A kapcsolat megfoghatatlan, de nélküle nem emberi a jelenlétünk, a közösségünk. Végül azt kívánta, a résztvevők tapasztalják meg az Egyházzal és egymással való találkozás örömét, békéjét, derűjét, szépségét.
Délután a székesegyház Palestrina kórusa adott koncertet a Dómban, a Magtár teraszán pedig a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola szervezésében kerekasztal-beszélgetést rendeztek a női szerepekről.
A rendezvény különlegessége volt, hogy délután 5 órakor a Rózsakertben az augusztus 20-i városi ünnepségnek is helyet adott, kifejezve a város vezetése és a püspökség között fennálló együttműködést, mely mindig jellemző volt a térségre. Ezt a Szent István-napi ünnepi szentmise követte a székesegyházban.
A családokért, együttműködve a várossal
Felföldi László kérdésünkre elmondta, a felszentelése után a Covid-járvány alatt nagy csend volt, és már nem is emlékszik, hogyan kezdődött a fesztivál, kinek volt az ötlete. Ez az ötödik alkalom, és minden évben egyre jobban bővülnek a programok. A kézműves piacosok hozzák a termékeiket, bemutatkoznak az egyházmegyei közösségek. „Igazi, egészséges egyházi arculatot tudunk megmutatni. Az élő Egyházat valójában. Itt a várossal nagy egységben és szeretetben együtt gondolkodunk és tervezünk. Este jön a polgármester úr, együtt fogjuk a kenyeret megszegni. Segít a város a fesztivál lebonyolításában is, nagyon fontos a köztünk lévő barátság. A legszebb számomra a fesztiválon, amikor gyönyörű családokat látok, beszélgetnek, ott vannak a koncerteken, a programokon, érezni, hogy jól érzik magukat.”
A vásári forgatagban
A Rózsakert melletti állatbemutatón szirti sas, vándorsólyom és ölyv üldögél az elkerített részen, Gizi és Géza, a két bagoly viszont szeret emberközelben lenni. Lehet vadászgörényt simogatni, akik a nagy dögönyözésben időnként elfáradnak, és kis pihenőre bevonulnak a ketrecükbe. A püspöki palota kertjében görög teknősök, papagájok, nyuszik, tengerimalacok és kutyusok adnak lehetőséget a legkisebbeknek arra, hogy szelídségük miatt megszeressék rajtuk keresztül az állatokat akkor is, ha netán félnének tőlük. A kincstár kertjében pónilovak róják a köröket egész nap kis lovasaikkal, mellettük íjászkodni lehet, a kincstár előtt pedig ki lehet próbálni a vívást fejfedőben és hajlékony műanyag kardokkal. Van itt kötélmászóka és egészen elképesztő járgányok, gokartok, extra formájú biciklik és szerkezetek is, melyeket kicsi gyerekek boldogan hajtanak. Csillámtetkók készülnek, ehetünk vattacukrot.
A fesztivál szervezése már egy évvel korábban elkezdődik
Papp Erika, a Pécsi Egyházmegye kommunikációs vezetője kérdésünkre elmondta, a Pécsi Püspökség ajtajai megnyílnak, hiszen az Egyház befogadó, nyitott arcát szeretnék megmutatni az embereknek. A családoknak szóló fesztiválra nemcsak hívő emberek jönnek, hanem nyitott szívűek is. A kollégák igyekeztek úgy összeválogatni a programokat, hogy azok hasznosak legyenek, és értéket közvetítsenek. A programok nem csak a gyerekeknek szólnak. Versegi Beáta Mária CB és Mikovics Krisztina CB nővérek egész nap coachingot tartanak két helyszínen, a Dóm térről a Püspöki palota kertjébe vezető kocsiszínben pedig az egyházmegyében működő közösségek találkoznak egymással, valamint az érdeklődőkkel.
Délután kettőkor valóban sok kisgyerek várakozott a püspöki palota kertjében, nagyon élvezték a különleges habfürdőt, visongva pancsoltak. Itt is egész nap mindenféle gyerekprogramok várták őket, ugrálóvárat állított fel a Máltai Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász, de még robotok is készen állnak velük játszani. Helyet kapott itt a Nemzeti Művelődési Intézet, és lehetett az árnyékban kézműveskedni.
A püspöki palota kertjéből nyíló kocsiszínen haladunk át, ahol asztalt kapott a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász, az Anyasegítő Lélekerő program, a pécsi székesegyház nagycsaládos egyesülete, a Máltai Szeretetszolgálat, a Munkásmisszió, a Szent Margit Ciszterci Iskolaközpont, a Pécsi Egyházmegye ministráns referatúrája, a Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészség, a Mécses Börtönmisszió. Jelen van a Betegek Gyógyítója Kórházlelkészség, a Házas Hétvége mozgalom, a Csodapatika, a Szent Szív Társaság is. A folyosóról a kirakodóvásárba érünk, ahol mindenféle ékszerek, cipők, játékok, bicskák, pénztárcák, ételek hívogatnak.
A teológia is helyet kapott a fesztiválon
A Magtár teraszán Lukács Ottilia, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora vezette a beszélgetést Női szerepek a családban, a munkában és az Egyházban címmel. Beszélgetőtársai voltak Jákyné Csonta Réka főiskolai oktató, Rachlerné Kelemen Annamária és Tövisháti Lilla, a főiskola volt hallgatói, valamint Valter Krisztina Margit CB nővér.
Szent Tekla nem kanonizált történetéből indult a beszélgetés, mely a következő témákat járta körül: isteni hívás és önazonosság, női ajándék az Egyházban ma, szabadság és elvárások a női szerepekben. Az árnyalt, sokoldalú és több nézőpontot láttató közös gondolkodásban számtalan fontos megállapításra jutottak a résztvevők, a női szerepek helyett a női viszonyulást, a szolgálat és a szabadság fontosságát hangsúlyozták.
Város és egyházmegye közös ünnepe
Délután a Rózsakertben megrendezett városi ünnepségen a Handabanda együttes muzsikált, részt vett rajta Péterffy Attila polgármester, Zag Gábor alpolgármester és a hivatal képviselői.
Az ünnepségen a Magura Néptáncegyüttes tagjai hozták a kenyeret, melyet Felföldi László megyéspüspök megszentelt. A polgármesterrel megszegte az új búzából készült kenyeret, egy-egy veknit átnyújtottak a városnak és az egyházmegyének, majd minden résztvevőnek osztottak belőle.
A párbeszéd nem alku, hanem megnyílás, ami a béke forrása lehet
Felföldi László a koncelebrált szentmise bevezetőjében kiemelte: nekünk is jó ízű kenyérré, ajándékozó szeretetté kell válnunk.
Szentbeszédében folytatta gondolatait a párbeszédről, melyet újra kell tanulnunk. Át kell lépnünk a határzónánkat, hogy meghalljuk egymást a családban és az egyházközségben, befogadjuk a másik ember üzenetét. „Különböző gondolkodású emberek vagyunk. A párbeszéd nem egy mindenkivel kötött alku – hangsúlyozta, – nem azt jelenti, hogy megegyezünk mindenkivel, hogy mindenkinek igaza van. A párbeszéd képesség, hogy szembenézzünk a különbséggel, felfogjuk mások érdekeltségét és irányultságát. Megnyílok a másik felé, akit nem biztos, hogy értek, de meg akarom érteni. Így oszlik el szép lassan az előítélet.”
A mindennapi kenyér kapcsán rámutatott, hogy aggódva nézzük a földet, a termést. „A végtelenül aszályos, kiszáradt világban higgyük el, hogy az Egyháznak, Istennek óriási gazdagsága van, és ebbe nekünk bele kell állnunk, ebben feladatunk van.”
A fesztivál éppen erről a beleállásról tanúskodott, megmutatta, hogyan zajlik ez a gyakorlatban, hogyan lehet egy várost megszólítani, meghívni, és együtt örülni mindenkivel.
Fotó: Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
