Több ezer zarándok érkezett július 30-án Máriapócsra, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújára, hogy hálát adjanak az egyházmegye alapításának 30. évfordulóján. A szentmise főcelebránsa és szónoka Felföldi László pécsi megyéspüspök volt. Az ünnepen jelen volt többek között Bosák Nándor, az egyházmegye első főpásztora és a jelenlegi megyéspüspök, Palánki Ferenc.
Szent II. János Pál pápa 1993. május 30-án, pünkösd ünnepén kelt Hungarorum gens kezdetű bullájával alapította meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Bosák Nándor, az egyházmegye első püspöke, aki beiktatási beszédében az új egyházmegyét a Szűzanyának ajánlotta, július utolsó vasárnapját jelölte ki az egyházmegye búcsújára.
Az egyházmegye hívei idén számtalan kisebb-nagyobb rendezvényen tekinthettek vissza az elmúlt három évtizedre, és így érkeztek hálatelt szívvel a máriapócsi búcsúra mint a jubileum záró nagy rendezvényére, megköszönve a Szűzanya oltalmát.
Az egyházmegye fiataljai az elmúlt hetet ifjúsági táborban töltötték, programjaikon a harmincéves közösségre tekintettek, majd Palánki Ferenc megyéspüspök kíséretében gyalogos zarándoklaton érkeztek meg a búcsúra.
A szentmise előtt Törő András püspöki irodaigazgató, egyházmegyei ifjúságreferens tartott katekézist arról, hogy mit jelent az egyházmegyéhez tartozni. Tanítása ITT meghallgatható.
A búcsúi szentmise elején Mosolygó Péter, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója köszöntötte az ünneplő egyházmegyét. Jézus Krisztus is harminc évet töltött Názáret csöndességében, hogy aztán kilépjen a világ elé az evangélium örömhírével. Az elmúlt harminc év jó alapozás lehetett az egyházmegye számára, hogy mindazon kegyelmek, amelyeket eddig átéltek, minél inkább termőre forduljanak. Ehhez kívánta Isten áldását és a máriapócsi Istenszülő oltalmát.
A szentmise főcelebránsa és szónoka a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből elszármazó Felföldi László pécsi megyéspüspök volt, aki már július 29-én, szombaton este megérkezett Máriapócsra, és találkozott a táborozó, és ide zarándokolt fiatalokkal. Homíliájában visszautalt a velük folytatott beszélgetésre, megköszönve nekik az okos, elgondolkodtató, őszinte kérdéseiket.
Milyenek az emberi kapcsolataim, az istenkapcsolatom, mennyire minőségi? Ki vagyok? Ki a másik? Ki jelenti nekem az életet? – sorolta a kérdéseket a pécsi megyéspüspök. – Kapcsolatainkat nem a körülmények határozzák meg, mert azok csak elsodornak. Az az én személyes felelősségem, ügyem, és van, amikor újra kell építeni, tervezni, álmodni. A világ vezérelni akar mindenkit, különösképpen az ifjúságot, de vajon van-e időm, figyelmem arra, aki igazán a javamat akarja.
A főpásztor óva intette a fiatalokat a középszerűségtől. Ferenc pápát idézte: „Így kell megtalálnotok helyeteket abban az Egyházban, amellyel nem vagytok megelégedve, amelyben nem találjátok a helyeteket, de amelyet nektek kell krisztusi arculatában alakítani és megújítani. Csak annak szabad, és annak van joga kritikát mondani, aki hozzá tud adni, aki segíteni tud.”
Felföldi László bátorította a fiatalokat, hogy mondjanak óriási kritikákat, vessenek fel súlyos kérdéseket. „De utána álljatok bele, álljatok mellénk, üljetek le együtt, és gondolkozzatok együtt Krisztussal az Egyházért, az életért, a családért! Nem szabad, hogy ebben magatokra maradjatok! Ez nem csak a fiatalok ügye. Nekünk, felnőtteknek a fiatalokkal kell lenni, segíteni őket, és ebben össze kell kapaszkodni, mert ez nem megy egyedül.
– hangsúlyozta a pécsi megyéspüspök.
Ha egy idős ember szíve nem jóízű, nem tápláló, nem éltető, akkor mivel töltötte az életét, mi lett a sorsából, abból a sok-sok szeretetből, amit kapott, és amit be kellett volna érlelnie? Ferenc pápa így fogalmazott: »Amikor az idősek ellenállnak a Léleknek, és a múltba temetik álmaikat, a fiatalok már nem láthatják világosan, mit kell tenniük a jövő érdekében. Amikor viszont az idősek közlik álmaikat, a fiatalok világosan látják, mit kell tenniük.«
Velük, értük kell ezt megtennünk, azokért, akik itt vannak, és akik soha nem jönnek el, nem járnak templomba, de ugyanolyan rendes, jó gyerekek, mint akik itt vannak. A különbség csak az, hogy a templomba járók mellé odaálltak a felnőttek, azokat pedig, akik nem járnak templomba, nem támogatták, nem segítették ebben.
Ebben ott van a kockázat. A keresztény élet a kockázatvállalás titka. Jézus nem a komfort üzeneteit hordozza, hanem az áldozatvállalásét, hogy merjetek kockáztatni. Az új, a régi, a ma egy egységet alkot, de ebben föl kell fedezni szabad akarattal azt, amit nekem kell megtalálnom, megélnem. Ennek az erőnek a háttere az a keresztény közösség, tanítványság, amelyben élünk. Ezt kell megvalósítani a családban, egyházközségben, baráti közösségben.
Ahogy elcsendesedett az oltár közössége, úgy csendesedett el a családi asztal. Nem az oltár, a templom ürült ki először, hanem a családi asztalok biblikus, hitbeli, közösségi élete. Üres asztaltól már nem lehet menni az oltárhoz. Újra ott kell kezdeni, a családi asztalnál lehet rátalálni az életünkre, a sorsunkra – emelte ki Felföldi László.
A tékozló fiú története a családi asztalról szól. Az apának csak ez a szíve vágya, a szülőnek ez az egyetlen igazi küldetése, hogy leültesse a családot az asztal köré, hogy együtt legyenek, kizárva az idegent, a telefont, mert ott nincs rá szükség. Ez az, ami meg fogja erősíteni és gazdagítja az életünket. Ez a családi, egyházi erő a jövő, amely a holnap felé vihet, megerősíthet a személyes küldetésben, amit a fiataloknak még meg kell találni.
A főpásztor ismét Ferenc pápát idézte: „Egy olyan társadalomban, ahol az idősek nem beszélgetnek a fiatalokkal, a fiatalok nem beszélgetnek az idősekkel, a felnőttek nem beszélgetnek sem az idősekkel, sem a fiatalokkal, az egy meddő, jövő nélküli társadalom, amely nem előre tekint, hanem önmagát nézi. És magányossá válik.”
Ez a világ háborúban áll. Nemcsak Oroszországban, Ukrajnában, hanem itt is, a családokban. Újra kel értelmezni az életünket, de ezt a harcot nekünk kell megvívni, ez most rajtunk múlik, hogy jövőt biztosítunk a fiataloknak, vagy engedjük, hogy a gonosz elrabolja őket és semmivé tegye a sorsukat, az életüket – emelte ki Felföldi László.
„Mária felkelt, és sietve elindult” (Lk 1,39) – a lisszaboni ifjúsági találkozó mottója kapcsán a pécsi püspök leszögezte: a feladatom, hogy fölkelek, elindulok és leülök azokkal, akikkel meg tudom beszélni az életem. Mária ezért megy Erzsébethez, hogy lássa az ő élete csodáját is, és így erősítsék egymást. Ki kell mozdulni lelkileg, szellemileg abból, amiben sokszor vagyunk, hogy többet, szebbet találjunk. „Hálaadásra jöttünk a 30 évért. Szívünk mélyén ott van gyermekkorunk titka, őrizzük a tükrös szív, a mézes rózsafüzér titkának mélyét, de ma már egészen mást kell keresnünk és mást kell találnunk. Adjunk hálát, mert az élet igazi mélysége, hogy a szívünk megerősödjön a több, a szebb, az Istentől ránk bízott jövő felé.”
Felföldi László pécsi megyéspüspök elmélkedése ITT meghallgatható.
A nagy ajándék, amelyet kimondhatatlan nagy szeretetében adott nekünk, saját maga: az Isten. Ő az egyetlen, aki szükséges, és ha a jobbik részt választjuk, az Istennel való kapcsolatot, akkor azt nem is veszítjük el soha – hangsúlyozta Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki a szentmise végén köszönetet mondott Istennek az egyházmegyéért, az elmúlt harminc évért.
A főpásztor köszönetét fejezte ki Bosák Nándor püspöknek, hogy lerakta az egyházmegye alapjait; Törő András ifjúsági referensnek, hogy munkatársaival megszervezték az ifjúsági tábort; a fiataloknak a jelenlétéért (megemlítve, hogy vannak, akik a Nyírbátorból Máriapócsra érkező gyalogos zarándoklat után még hazamentek Újfehértóra, hogy az ottani közösségükhöz csatlakozva ismét gyalogosan érkezzenek Máriapócsra); a papoknak és a híveknek, hogy együtt ünnepeltek. Hálát adott Istennek a szervezőkért, szolgálattevőkért, a vendéglátókért; és köszönetét fejezte ki Felföldi László pécsi megyéspüspöknek, hogy „hazajött, velünk ünnepelt”, bemutatta a szentmisét. Palánki Ferenc végül arra kérte a híveket, imádkozzanak érte, segítse a Jóisten, hogy az ő szándéka, a Szentlélek kegyelme által vezesse az egyházmegyét.
A szentmise befejező áldása előtt a hagyományhoz híven átadták a „Keresztény közösségért” elnevezésű díjakat. E kitüntetésben azok a díjazottak részesülnek, akik különös figyelmet érdemlő és példát adó egyházépítő tevékenységgel, életművükkel gazdagították és gazdagítják az egyházmegyek hívő közösségét.
Idén Molnár Józsefné Anna, Tolnai Tímea, Tündik Ildikó, Joó Ferenc és Kéninger András vehette át az elismerést Palánki Ferenc megyéspüspöktől.
A főpásztor végül meghívta az egyházmegye híveit és papjait Mátraverebély-Szentkútra szeptember 10-re, a Kisboldogasszony ünnepén tartandó búcsúi szentmisére.
Kovács Ágnes egyházmegyei sajtóreferens beszámolója teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: Kovács Ágnes
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
