Volodimir Zelenszkij ukrán elnök földrengésszerű kormányátalakítást hajtott végre szeptember elején, amelynek egyik „áldozata” Dmitro Kuleba eddigi külügyminiszter volt. Kuleba diplomáciai teljesítményét eltérően értékelik, tény azonban, hogy nem sikerült áttörést elérnie sem nyugati nagy hatótávolságú rakéták megszerzését sem a Oroszország fokozottabb elszigetelődését illetően. Kuleba helyét most Andrij Szibiha veszi át, az ukrán diplomácia egy régi motorosa, aki eddig is ott állt Zelenszkij és a külügyminisztérium mögött. De kiről is van szó, és mire utal, hogy pont őt választották Kuleba helyére?
Tegyük hozzá, hogy Andrij Szibiha nem élvezett osztatlan sikert az ukrán parlamentben, a Verhova Radában. Bár kényelmes többséggel (258 szavazattal) hagyták jóvá kinevezését, tekintettel arra, hogy a parlament 450 fős, ez azért nem annyira kiemelkedő eredmény.
Szibiha a nyugat-ukrajnai Zboriv városában született, lengyel felmenőkkel is rendelkezik. Pályafutását a külügyminisztérium jogi osztályán kezdte. Folyékonyan beszél angolul és lengyelül, dolgozott a Ukrajna lengyelroszági nagykövetségén tanácsadó megbízottként. Később öt évet törökországi nagykövetként tevékenykedett. Ez a két ország kulcsfontosságú Ukrajna számára a háború és a diplomácia csataterén is.
Szibiha nem kevésbé oroszellenes, mint elődei voltak. Élesen kritizálta Moszkvát már a háború előtt is. Kemény ellenzője volt az Északi Áramlat 2-es gázvezeték megépítésének, mert azt „minősített fenyegetésnek” tekintette.
2021-től Szibiha az Elnöki Hivatalban dolgozott, egyesek szerint Andrej Jirmak, az elnöki hivatal vezetőjének közeli emberének számít – és Jirmak a mostani a kormányalakítással óriási befolyást szerzett, pedig így is Ukrajna második számú vezetőjének számított Zelenszkij után.
Szibiha részt vett Zelenszkij külföldön elmondott beszédeinek megírásában, valamint aktívan segítette a külügy Ukrajna támogatását elősegítő diplomáciai hálózat megszervezését.
2023-ban amiatt került rövid időre rivaldafénybe, hogy a nagy ukrán ellentámadás előtt nem sokkal arról beszélt, hogy Ukrajna kész diplomáciai szinten nyitni Oroszország felé, ha a hadsereg eljut a Krím-félsziget közigazgatási határáig (ez a déli orosz védvonalak áttörését jelentette volna; akkoriban az volt az egyik elképzelés, hogy a Krím visszafoglalásával és a déli orosz erők megtörésével olyan alkupozíciót hozzon létre Ukrajna, ami meghátrálásra kényszeríti az oroszok és Kijev számára előnyös békejavaslat születik – a szerk.). Ám az ukránok nem tudták áttörni az orosz védvonalakat.
Mi vár Szibihára?
Szibiha egy rendkívül nehéz pozíciót vesz át és rendkívül nehéz helyzetben. Az ukrán diplomácia eddig is vért izzadt, hogy elérje a nyugati katonai támogatások fokozását. Kuleba e tekintetben nem volt túl sikeres. Nem tudta megszerezni a németektől a Taurus nagy hatótávolságú rakétákat, ahogy eddig nem sikerült engedélyt kapnia az USA-tól arra, hogy az ATACMS rakétákat mélységi orosz célpontok ellen vesse be.
Mindeközben a kurszki betörés okozta lelkesedés megkopott, a keleti front pedig átszakadni látszik.
A júniusban lezajlott svájci békecsúcs lényegében kudarcot vallott – ma már ezt a nyugati sajtóban is nyíltan leírják – hiszen 76 ország támogatta Zelenszkij béketervét – feleannyian, mint amennyien anno az ENSZ-ben elítélték Oroszország Ukrajna elleni invázióját. Szibiha részt vett a svájci csúcs megszervezésében is.
A diplomáciai tér a fenti körülmények között rendkívül változékony és instabil lehet. Az amerikai elnökválasztás sok mindent átírhat, ahogy az is, ha az oroszok tényleg áttörik az ukrán vonalakat keleten.
Mit várhatunk Szibihától?
Épp ez a bizonytalanság sugallja, hogy nem véletlenül esett Szibihára a választás. Az angolszász-lengye-török tengelyen ugyanis rendkívül otthonosan mozog.
Lengyelország esetében ez mindenképp változást jelent. A múlt héten Dmitro Kuleba egy lengyel pódiumbeszélgetésen ukrán területekként hivatkozott néhány lengyel vajdaságra, amiből óriási botrány pattant ki, és azért volt rendkívül kényelmetlen, márt rávilágított a lengyel-ukrán jó viszonyok korlátaira. A két ország kapcsolatát ki nem mondott területi igények és a lengyelek sérelmére elkövetett volhíniai mészárlás (Varsó szerint népirtás) terheli.
A részben lengyel, lengyelül anyanyelvi szinten beszélő Szibiha Kijev és Varsó kapcsolatának döccenőit valószínűleg könnyebben tudja elsimítani, mint elődje. Annak ellenére, hogy az ukrán gabonadömping kapcsán kialakult lengyel-ukrán vitában – ami még ma is tart – Szibiha nem egyszer kemények kritizálta Varsót.
Szibiha törökországi múltja is kapóra jöhet még. Törökország egyike azon országoknak, akik közvetítőként lépnének fel Oroszország és Ukrajna között a fegyverszünet majd béke elérésére érdekében. Fronthelyzet függvényében ez a kapcsolat még fontos szerephez juthat a közeljövőben, különösen, ha az amerikai elnökválasztás eredménye Donald Trump győzelmét hozza el.
Azt azonban mindenképp érdemes kiemelni, hogy kicsoda nem Szibiha: Kulebától eltérően nincs közvetlen szoros kapcsolata Németország vagy Franciaországgal. Európa két legnagyobb országának szerepe az orosz-ukrán háború diplomáciai vonalán minimálisra csökkent.
Érdemes azonban kiemelni, hogy Andrij Jermak, az elnöki hivatal vezetője eddig is kisajátította az ukrán külügytől a britekkel, amerikaiakkal való kapcsolattartás és tárgyalás előjogát, ez alól Kuleba sem tudta kihúzni magát, annak ellenére, hogy viszonylag közeli viszonyban állt Antony Blinken amerikai és Annalena Baerbock német külügyminiszterrel.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
