Az öngyilkosságra való hajlamnak igazolhatóan van örökletes komponense, amely független az együttesen fennálló pszichiátriai betegségektől. Az öngyilkosságra hajlamosító genetikai variánsokat a 7. kromoszómán azonosították.
Az öngyilkossági kísérletek örökletes hátterét kutató, mindeddig legnagyobb léptékű genetikai tanulmányban a kutatók azonosítottak egy régiót a 7. kromoszómán, melynek bizonyos variánsai növelik hordozójuk kockázatát a szuicid célú próbálkozásokra nézve – írja az Origo.
A tanulmány átfedést talált továbbá az öngyilkossági kísérletek és a velük összefüggő pszichiátriai betegségek,
különösképp a major depresszió genetikai háttere között, de az öngyilkossági hajlam genetikai meghatározói egyben olyan nem-pszichiátriai kockázati tényezőkkel is kapcsolódnak, mint a dohányzás, a kockázatkereső magatartás, az alvászavarok és a rosszabb általános egészségi állapot. A Biological Psychiatry szakfolyóirat legutóbbi számában megjelent közlemény amellett érvel, hogy az öngyilkossági kísérletek genetikai alapjai részben átfednek ugyan a kapcsolódó pszichiátriai betegségekével, részben viszont elkülönülnek azoktól.
Az öngyilkosság mindenütt jelentős közegészségügyi probléma: évente csaknem 800 ezren oltják ki saját életüket világszerte. A nem végzetes kimenetelű öngyilkossági kísérletek száma becslések szerint ennek akár a hússzorosa is lehet, és az elszenvedett egészségkárosodás rokkantsághoz vagy leromlott életminőséghez vezethet, ami komoly terhet ró a társadalomra és a gazdaságra.
A szuicid gondolatok és tettek megfelelő mentális támogatással és kezeléssel visszaszoríthatók, ezért kulcsfontosságú betekintést nyernünk az öngyilkos gondolatok és próbálkozások hátterében álló biológiai útvonalakba, hogy ezzel is elősegítsük a megelőzés és kezelés új módszereinek kidolgozását.
Az öngyilkossági kísérletek biológiai hátterének jobb megértése érdekében egy soknemzetiségű kutatógárda állt fel az Öngyilkosság Genetikájának Nemzetközi Konzorciuma (International Suicide Genetics Consortium) tagjaiból, hogy genomi léptékű asszociációs vizsgálatot végezzenek a tárgyban. Az ún. GWAS (genome-wide association study) vizsgálatok során számos ember – egy adott probléma, jelen esetben az öngyilkossági hajlam által érintettek, illetve a problémában nem szenvedők – genomját böngészik végig olyan genetikai változatok után kutatva, amelyek gyakrabban fordulnak elő a beteg populációban a kontrollhoz képest. A csoport csaknem 550 ezer ember DNS-szekvenciájában vizsgált végig több mint 7.5 millió gyakori genetikai variációt.
A vizsgálati populációban közel 30 ezren voltak olyanok, akik korábban öngyilkosságot kíséreltek meg.
Azon kívül, hogy a 7. kromoszómán azonosítottunk egy olyan régiót, amely kapcsolatot mutat az öngyilkossági kísérlet kockázatával, erős összefüggést mutattunk ki az öngyilkossági kísérlet és a pszichiátriai rendellenességek, mindenekelőtt a major depresszió genetikai alapjai között.
Az öngyilkosság genetikája kisebb mértékben, de összefüggést mutatott a dohányzás, a fájdalom, a kockázatvállalás, az alvászavar és a rosszabb általános egészségi állapot örökletes hátterével – erősítette meg Niamh Mullins, az Icahn School of Medicine (Mount Sinai, Egyesült Államok) pszichiátriai genomika tanára, a konzorcium társalapítója és társelnöke, a közlemény vezető szerzője. – A nem-pszichiátriai rizikófaktorokkal való genetikai átfedés csaknem változatlan maradt azután is, hogy a pszichiátriai problémák hatását leszámítottuk.
„Ebből arra következtethetünk, hogy az öngyilkossági kísérletek genetikai megalapozottságában kell lennie egy olyan jelentős összetevőnek, amely nem pusztán az öngyilkossági hajlammal együttesen fennálló pszichiátriai betegségek velejárója, hanem a nem-pszichiátriai rizikófaktorok és az öngyilkosság valamilyen mélyebb biológiai összefüggését tükrözi.”
A 7. kromoszómán talált, öngyilkossági hajlammal összefüggő genetikai változatok hatását tehát nem az egyidejűleg fennálló pszichiátriai betegségek közvetítették, és e variánsok jelentőségét megerősítette egy független elemzés is, amelyet több mint 14 ezer öngyilkossági kísérleten átesett veterán katona bevonásával készítettek. A veteránokat érintő elemzés az USA Million Veterans Program elnevezésű nemzeti kutatási programja keretében készült, melynek célja a gének, az életmód és a katonai hivatással összefüggő életesemények egészségre gyakorolt hatásának felderítése.
A 7. kromoszóma inkriminált szakaszának változatait már korábban összefüggésbe hozták az álmatlansággal, a dohányzással és a kockázatkereső magatartással, és bár a mögöttes biológiai mechanizmusok felderítése még a jövőre vár,
a mostanihoz hasonló eredmények közelebb viszik a kutatókat a szuicid hajlam neurobiológiájának megértéséhez.
Az Öngyilkosság Genetikájának Nemzetközi Konzorciuma több mint 20 ország 260 tudósát tömörítő szervezet, melynek célja az öngyilkossági hajlam genetikai hátterének felderítése. Munkájuk későbbi, még szélesebb körű tanulmányok előtt nyitja meg az utat, amelyek az emberi génállomány más területeit is átfésülik majd az öngyilkossági kísérletek és szuicid gondolatok genetikai rizikófaktorai után kutatva.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
