Hivatalosan senki sem meri megsaccolni az oroszok szándékait Ukrajnával. Az tény, hogy a vártnál lassabban tudják megszállni az országot. Ennek hátterében több tényezőt is sejthetünk. Egyrészt az ukrán hadsereg erősebb, mint volt nyolc éve, másrészt az orosz haderő döntő részének nincsenek érdemi harci tapasztalatai, harmadrészt pedig Ukrajna nagy kiterjedése miatt nagy a logisztikai hibalehetőség. Ettől függetlenül Ukrajna sorsa az oroszok elszántáságától függ. Az alábbiakban a Stratfor amerikai hírszerző ügynökség elemzése nyomán összegyűjtöttük a legvalószínűbb forgatókönyveket.
Még az elején szögezzük le: az alábbi lehetőséget akkor érvényesek, ha az oroszok megállnak Ukrajna nyugati határánál. A háború európai konfliktussá fajul, az minden átír. És még egy megjegyzés: a Stratfor egyik alábbi forgatókönyve sem számol az ukránok győzelmével…
1. Oroszország elfoglalja egész Ukrajnát és Moszkva-barát bábkormányt ültet az ország élére.
Ezzel az oroszok gyakorlatilag visszaállítanák az 2014 előtt állapotot, de ennél sokkal tovább mennének. Tanulva a majdani forradalomból az ország meghatározott pontjain orosz katonai támaszpontokat hozna létre, hogy szavatolja az ország “megfelelő irányultságát”.
Az új bábkormány megállapodást írna alá Moszkvával, amely biztosítaná Oroszország jogát a támaszpontok létrehozására, és alkotmányos garanciákat vezetnének az orosz nyelv státusának rendezésére, illetve Ukrajnát föderális állammá alakítanák át, hogy a könnyebben befolyásolható regionális kormányok jussanak nagyobb hatalomhoz a központi kormányzattal szemben.
Ahogy mindegyiknek, ennek a forgatókönyvnek is vannak buktatói. Moszkvának állandó ellenállásra kellene számítani a nyugat felé mindenképp integrálódni akaró nyugat-ukrajnai területeken, oroszellenes rebellis mozgalmak alakulnának, akár terrortámadásokra is sor kerülhetnek. Ráadásul ez a lépés hosszú időre garantálná, hogy a Nyugat fenntartja az oroszellenes szankciókat, tehát igen költséges is lenne.
2. Oroszország egy számára előnyös megállapodásra kényszeríti az ukrán kormányt, majd távozik haderejével az országból.
E forgatókönyv azt sem zárja ki, hogy a Zelenszkij-kormánnyal is alkut kötne Moszkva, feltéve, hogy később átadja a hatalmat egy másik kormánynak. A kikényszerített megállapodás alkotmányos garanciát tartalmazna arra, hogy Ukrajna demilitarizált és semleges marad, és hogy engedélyezi Oroszország számára orosz katonai támaszpontok létesítését ukrán területen.
Ukrajna egyúttal lemondana a Krím-félszigetről, és átengedné az egész Donbász-régiót Oroszországnak. Vélhetően egy ilyen megállapodás tartalmazná azt is, hogy az országot föderalizálják. Ezt követően az orosz haderő nagy része elhagyja Ukrajnát, romokat és politikai káoszt hagyva maga után.
Ez a forgatókönyv viszonylag olcsón és gyorsan segítene elérni Moszkvának céljait, anélkül, hogy hosszadalmas hadműveletekbe kellene bocsátkoznia. A háborúnál is költségesebb megszállás fenntartása is elkerülhető volna, és a Nyugat viszonylag hamar enyhítené az oroszellenes szankciókat.
A gond a megállapodás betartatásával van. Ez sem változtatna azon a tényen, hogy az ország nyugati fele oroszellenes és függetlenséget akarna, sőt, nyugati integrációt. A nyugatbarát mozgalmak kormányellenes tüntetéseket indíthatnak, nyomást kifejtve a kormányra, hogy rúgja fel a korábbi, kikényszerített megállapodást.
3. Ukrajna felosztása
Nem kizárt, hogy az oroszok nem bajlódna a mindenáron függetlenségre vágyó nyugati-ukrán területekkel, és neves egyszerűséggel feldarabolná az országot.
E forgatókönyv szerint Oroszország elfoglalná a Dnyepertől keletre eső területeket, majd független államként ismerné el Kelet-Ukrajna nagy részét (itt orosz nemzetiségű, vagy orosz ajkú lakosság él többségben).
Ezzel gyakorlatilag Kelet- és Nyugat-Ukrajna jönne létre, a Luhanszki és Donyecki Népköztársaságok pedig egyesülnének a keleti, oroszbarát állammal. Így jönne létre Novorisszija (Új Oroszország), vagy Malorosszija (Kis Oroszország – az ukránokat kisoroszoknak is szokás nevezni).
A Dnyeper folyótól nyugatra lévő területet Oroszország nem foglalná el, hanem az az ukrán kormány ellenőrzése alatt maradna a NATO-val szembeni ütközőzónaként.
Ez a megoldás Moszkva számára nyilvánvalóan könnyebb és gyorsabb lenne, mint az egész ország felett emgszerezni az abszolút uralmat, ami idővel gyengülne. A hátulütője a dolognak, hogy “Nyugat-Ukrajna” továbbra is oroszellenes, erősen militarizált állam lenne, ami bizonyos fokú kockázatot jelent a háború kiújulása szempontjából.
Ráadásul a nyugati szankciók és korlátozások lassú feloldása, és “Malorosszija” nemzetközi elismerésének elmaradása miatt Oroszországnak kéne dotálnia az újonnan létrejövő országot.
4. Oroszország megelégszik az ukrán haderő és gazdaság leépülésével, majd békemegállapodás nélkül is kivonul
Eszerint az ukránok ellenállása meggyőzhetné Oroszországot arról, hogy a legtöbb, amit elérhet, hogy az offenzívával taccsra teszi az ukrán gazdaságot és haderőt. Nem elképzelhetetlen, az ukránok sokkal jobban ellenállnak, mint azt bárki gondolta, és az oroszok gondolhatják úgy, hogy túl költséges lenne az egész ország megszállása és a megszállás fenntartása.
Bábkormány és megszállás helyett az oroszok a lehető legtöbb kárt okoznák az ukrán polgári és katonai infrastruktúrában, tönkretennék a kikötőket, vasutakat, reptereket, gyárakat, raktárakat, katonai bázisokat, ukrán katonák ezreit ölné meg, majd távozna az országból.
Ennek a stratégiának a lényege a félelem, megmaradna a fenyegetés, hogy az oroszok visszajönnek és egy a teljesen legyengült ország nem lenne képes a minimális ellenállást sem tanúsítani.
Ez a forgatókönyv minimumra szorítaná a katonai és gazdasági költségeket, de politikai értelemben kudarc lenne, mert Ukrajna úgy adná el a dolgot, mint győzelmet a nagy Oroszország felett. Hiszen területét nem osztották fel, kormányát nem döntötték meg.
Nagy előnye Moszkva szempontjából ennek a változatnak, hogy viszonylag gyorsan enyhülnének az oroszellenes szankciók. Ugyanakkor ha nem sikerül megváltoztatni Ukrajna alkotmányát, akkor Ukrajna nem csak hogy militarizált marad, de semlegesség helyett a nyugati integrációt fogja választani – és a Nyugat nyilván szívesen finanszírozza majd az okozott pusztítás helyreállítását bizonyos előnyökért cserébe.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
