Bőséges termés, finom borok, kemény munka, nehéz értéke-sítés – valószínűleg több bod-rogközi borász így jellemezné az idei szüretet. Fotómasináimmal a vállamon nemrég egy dobrai családi borászatba látogattam, hogy lencsevégre kapjam azt a folyamatot, mely sajnos egyre kevesebb helyen megy végbe a keleti végeken.
Évek óta arra vágytam, hogy megörökíthessek egy ízig-vérig falusi szüretet, de valahogy mindig lekéstem róla. A közösségi oldalakon közzétett felhívás segítségével próbáltam olyan bodrogközi borászt keresni, aki családias hangulatban, hagyományos módszerekkel szüretel kora ősszel. Meglepetésemre több borász jelentkezett, végül egy olyan családnál kötöttem ki, amellyel már korábban is kapcsolatban voltam. Fedor Miklós és testvére, Róbert kora reggeltől késő délutánig dolgozott a híres dobrai kékfrankos leszüretelésén. „Ha jobban megfigyeljük a Bodrogközt, valóban dimbes-dombos, és számtalan olyan része van, ahol a homokdombok és a homokdűnék dominálnak. Ugyanígy van ezzel a mi településünk is, az ismerőseim is mindig azt kérdezik egy-egy borkóstoló alkalmával, hogy hol van a dobrai szőlőhegy. Hegyről sajnos nem beszélhetünk, a kertünk valójában olyan homokdombból áll, mely szinte egész nap a napfényben úszik. Gyönyörű hely ez, és azt már az őseink is észrevették és tudták, hogy ezen a homokos talajon csak nagyon kevés növény terem meg. A szőlő gyökere azonban többméteres mélységig lehatol a földbe, éppen ezért képes olyan mennyiségű víz-, íz- és zamattömeg összegyűjtésére, amelyből nemcsak hogy könnyedén megél, de kimondottan finom termést is hoz nekünk” – nyilatkozta lapunknak Fedor Miklós dobrai borász.
Fogyóban vannak
Miki bácsi elmondta, régebben a faluban szinte minden háznál foglalkoztak szőlőtermesztéssel, de mivel hosszú évekkel ezelőtt a királyhelmeci szőlőfelvárásló üzem megszűnt, a fiatalok elvándorlásával pedig egyre kevesebb az utánpótlás, Dobrán szinte már csak ők foglalkoznak komolyabban szőlőtermesztéssel és borászattal. „Nagyon kevesen maradtunk, akik kellőképpen szeretik és értik a szakmát. A borászat fenntartása és működtetése óriási munkával jár, és mivel nekünk egy nagyobb gyümölcsösünk és háztáji udvarunk is van, nagyon kell figyelni a dolgokra. A legnehezebb munka talán ilyenkor ősszel van a betakarítással, gondolok a szilvára, a dióra, az almára, a körtére és nem utolsósorban a szőlőre. Mivel 90 százalékban kétkezi munka, nagyon sok segítséget kapok a feleségemtől és a két fiamtól, de ahogy azt most is láthattuk, szerencsére vannak még olyan ismerősök és barátok, akik a szüretelésnél is segítenek. Igazából erről szól minden, hogy az egész éves munka ilyen formában meghozza a gyümölcsét. A kékfrankos szüretelése nemcsak a finom vérvörös nedű megalapozásáról szól, hanem a kemény munka megünnepléséről. A kékfrankos szüretelése afféle évzáró. Nagyon boldog vagyok, hogy most is ilyen szép számban gyűltünk össze, jó hangulatban telt a nap, pont úgy, ahogy az egy valódi bodrogközi szürethez illik” – tette hozzá Fedor Miklós őstermelő.
Családi kötelék
Az évek múlásával Fedorék is tisztában vannak, Miki bácsi úgy gondolja, az egyre bővülő ültetvény és a hozzá tartozó, hordókkal teli négy pince gondozása a fiatalabb generáció segítsége nélkül évről évre nehezebb, már-már kivitelezhetetlen munkát jelent. Két fiával, Mikivel és Robival gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Iskolás éveink alatt többször szórakoztunk együtt, akkor még talán egyikünk sem sejtette, hogy egy nap tőlük függhet a családi birtok jövője. Amikor szombaton reggel megérkeztem Fedorékhoz, Robi körbevezetett a családi portán, bemutatta a szüleit, majd a kertet is alaposan bejártuk. Ámulattal hallgattam Robi beszámolóját a borokról, a különféle borászati fortélyokról, a dédszülei által ültetett, közel 80-100 éves szőlőtőkékről, a világ legjobb borairól (itt természetesen a dobrai kékfrankosról sem feledkezhetünk meg) és a tervekről. Bár sem ő, sem testvére, Miki nem tanulta a szakmát, a borászat iránti szenvedélyük, illetve a családi kötődésük láttán és hallatán biztos vagyok benne, hogy Fedorék családi szőlőültetvénye jó kezekben van. Robi családjával Kassán él, a családi házban Miki maradt.
„Nagyon jó látni, hogy ők is legalább olyan megbecsüléssel, gondoskodással és szeretettel állnak a családi birtokhoz, mint a feleségem és jómagam. Ez azt jelenti, hogy a mag jól el van vetve. Ezt bizonyára az én apám is így láthatta, hiszen ha most lemegyünk a kis unokámmal a házunk alatti borospincébe, ő már az ötödik generáció, aki beléphet a pincébe” – mondta elégedetten Miki bácsi.
Nehéz piac, gazdag termés
A szombati szüreten nagyon hamar megteltek a ládák, a traktor csak úgy sürgött-forgott a szőlősorok között. Miki bácsi szerint kimondottan jó évet zártak, a viszonylag száraz, napsütéssel teli hónapok valóban gazdag termést hoztak. „Az idei termés cukortartalma nagyon jó, szerintem majdnem tökéletes év van mögöttünk. A termés is több, mint egy évvel ezelőtt, a szőlőfürtök szépek, egészségesek. Persze, ez a mi tapasztalatunknak és tudásunknak is köszönhető, na meg a kertben kapirgáló baromfiknak is. Az évek során rájöttünk, hogy a tyúkokkal is képesek vagyunk részben megvédeni a szőlőtőkéket a rovaroktól, hiszen annyit kapirgálnak a sorok között, hogy már ők is rengeteg kártékony rovart és bogarat eltávolítanak. A sorok elején látható rózsabokroknak szintén fontos szerepük van, érzékenységüknek köszönhetően már egy-egy betegség megjelenése előtt tudjuk, hogy a tőkék megóvása érdekében cselekednünk kell. S bár az idei termés nagyon jó, a szőlő és a bor értékesítésében igazából csak saját ügyességünkre számíthatunk. A közeli Szőlőskén van egy felvásárló, de az árak miatt az nekünk nem megoldás. Ezen kívül a környéken szinte sehol sem tudjuk nagy mennyiségben eladni a leszüretelt termést, nagyon nagy hibának tartom azt is, hogy a királyhelmeci felvásárlót évekkel ezelőtt megszüntették. Ennek következtében az emberek többsége felhagyott a szőlészettel, s mivel nagyon kevés fiatal marad a térségben, a bodrogközi szőlőültetvények sorra tűnnek el. A közeli Kisgéresben és Királyhelmecen most is számos olyan kert van, ahol szőlő helyett már csak parlagfű nyújtózkodik a nap felé. Sajnos így tűnik el a szemünk elől a bor és az a tudás, amit őseink egykor megtanultak és továbbadtak” – mondta Fedor Miklós, aki a családi birtokon megtermelt, mintegy 2000 liternyi bort elsősorban a borászati napokon, esküvőkön és más rendezvényeken, illetve háztáji eladás során értékesíti. „Mivel valóban kemény munkával jár a bor értékesítése, mi is egy okos mondás szerint gazdálkodunk, mely így hangzik: a jó borásznak mindig van egy kicsi a pincében, egy kicsi a bankban és egy kicsi a kertben” – zárta Fedor Miklós.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
