A fiatal muzeológus, Falath Zsuzsanna kálváriájáról többször beszámolt médiacsaládunk is. Kiállása a magyarok, még inkább a történelmi igazság mellett példaértékű.
Az elbocsátott muzeológus hányattatásainak legutóbbi fejleményei még januárban történtek, amikor a nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztos hivatalában részt vett egy meghallgatáson, Bukovszky László kisebbségi biztos elleni panasza pontosítása miatt. Zsuzsit akkor megdöbbentette, hogy a hivatal alkalmazottai semmit nem tudtak az ügyéről, és nem is értették a problémáját. A kormányhivatal elutasította a panaszát, azzal az indokkal, hogy az nem felel meg a törvény által előírt tartalmi feltételeknek.
Jogi képviselőjével, Nagy Dáviddal ezért panaszt nyújtanak be az elutasító határozat ellen. Ezen kívül a Pozsonyi Városi Múzeum ellen is beadványt nyújtott be, ahonnan jogtalanul bocsátották el.
A koronavírus miatt jelenleg várnia kell a tárgyalási időpont kitűzésére, már ha lesz egyáltalán tárgyalás. Zsuzsi reménykedik a pozitív elbírálásban. Másrészt tisztában van vele, mi a helyzet Szlovákiában, így számol az elutasítással is. Ha ez történik, nemzetközi bírósághoz készül fordulni.
Zsuzsi a közelmúltban közösségi oldalán buzdította a magyarokat, hogy írják alá a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését a nemzeti régiók védelmében. Az Európai Unióban több millió ember él kisebbségben, akiket másodrendű állampolgároknak tekintenek. Szükségük van arra, hogy a helyzetükre felhívják az európai intézmények figyelmét, hogy meg tudjanak maradni, képesek legyenek fejlődni, és erősíteni az európai nemzetiségek sokszínűségét.
A muzeológus nemrégiben létrehozott egy profilt a közösségi oldalon Zuzana Falathová néven. Itt az ügyével kapcsolatos összes információt megtalálhatják az érdeklődők. Emellett továbbra is szívesen támogatja a pozitív kezdeményezéseket. Ilyen volt az említett nemzeti régiók ügye, vagy egy Trianon-emlékmű létesítése.
Sok kedves üzenetet kapott már felvidéki, magyarországi és más országokban élő magyaroktól.
Ezzel szemben a szlovákok ismét negatív üzenetekkel bombázzák, különösen mióta februárban egy beszélgetés jelent meg vele a Bratislavské novinyc. lapban. Főként néhány szlovák történész és professzor üzenete döbbentette meg. Akad köztük, aki azt állítja, hogy az 1945 utáni magyarkérdés megoldása csak propaganda, hogy a mai Magyarország lakosságának túlnyomó többsége etnikai szlovák, hogy Trianon egy átverés, egy mesterségesen létrehozott és fenntartott megalapozatlan trauma. Hogy Liszt Ferenc szlovák volt, magyarul nem is beszélt, és hasonló gyöngyszemek.
A legfelháborítóbbnak az egyik szlovák történész megjegyzését tartja, aki szerint, ha már elsajátította a magyar történelemszemléletet, jobb lenne, ha elhagyná Szlovákiát.
Szóba kerülnek az idei választások is, ahol egyes szlovák pártok megszólították a magyar választókat is. Zsuzsi szerint mindez csak választási húzás volt, hogy megszerezzék a magyarok szavazatait, nem őszinte gesztus. Jó dolog, hogy a kormányprogramot magyarul is meg fogják jelentetni, ám mindez nem oldja meg a magyar közösség problémáit. Az igazi előrehaladás az lenne, ha a kormány elkezdene foglalkozni a Beneš-dekrétumok, az autonómia, vagy a kettős állampolgárság kérdésével, állítja a muzeológus.
Szerinte sokat segítene, ha egy erős és egységes magyar párt képviselné az itteni magyarokat, karizmatikus vezető személyiségekkel, akik harcolnának a magyarok jogaiért. Amíg ez nem változik, a társadalom önmagától nem fog megváltozni, és nem várhatunk magyar feliratokat sem a múzeumokban, sem máshol Szlovákiában. A szlovákok ebben nem lesznek a segítségünkre, mivel még mindig a hamis nemzeti mítoszokat éltetik az ezeréves elnyomásról, a magyarokra pedig ellenségként tekintenek. Ezért sem hiszi, hogy akár az új kormány segíteni tudna ez ügyben a magyaroknak.
Zsuzsi középiskolás kora óta Pozsonyban él, így jól ismeri a várost és annak történelmét. Mint mondja, Pozsony már régen elvesztette történelmi szellemét, eltűnt belőle a háromnyelvűség. Pusztítják a magyar műemlékeket, hamisítják a történelmet. Eközben sokan nem is tudják, hogy egykor magyarok éltek a városban, sőt számbelileg jóval többen a szlovákoknál. Mára egyre kevesebb az őslakos pozsonyi.
A városban a magyarok gyakran találkozhatnak a sovinizmussal és az intoleranciával, ami komplikálja mindennapi életüket. Pozitív tapasztalatai vannak viszont az őslakos pozsonyiakkal, akik a város történelméről meséltek neki.
A muzeológus még mindig állás nélkül van. Egy magyarországi kulturális intézménnyel kellett volna együtt dolgoznia, de a koronavírus-járvány és a határzár miatt erre nem került sor. Mostanában az 1918–1919 közötti korszak eseményei keltették fel a figyelmét. Mindeddig csak szlovák forrásokból ismerte ezt a történelmi kort, így újra csak arról bizonyosodott meg, hogy a történelemoktatás a szlovák iskolákban nem az igazságon és az objektivitáson alapszik.
A jövőben továbbra is szeretne foglalkozni a szlovák–magyar történelemszemlélet kutatásával, és annak bemutatásával.
Akár egy internetes oldal létrehozását is jó ötletnek tartja, ahol szlovák nyelven közölnének híreket a felvidéki vagy a magyarországi magyarokról, ami jelenleg hiánycikk Szlovákiában. (Kivételt képez a maďari.sk honlap – a szerk. megjegyzése.) A koronavírus-járvány idején is azt tapasztalja, hogy a szlovák sajtó számos hazugságot terjeszt Magyarországról, a magyar kormányról és a magyarokról.
Végezetül Zsuzsi a trianoni békediktátum közelgő 100. évfordulójának kapcsán üzent az olvasóinknak: „Az elmúlt 100 év véres elnyomatásban telt, megtizedeltek, megfélemlítettek, megtörtek minket. Mégis úgy érzem, hogy van remény. Üzenem mindenkinek, hogy az önfeladás, a megfelelni akarás és az önként vállalt asszimiláció helyett vállaljuk közösen a felvidéki magyarság újbóli megerősödését, közösségének a felépítését. Június 4-én mindenki tegye le magában a nagy esküt, hogy Felvidék-szerte újból megtöltsük falvainkat, városainkat magyar szóval és magyar élettel. Véssük a szívünkbe, hogy a jussunkat, az örökségünket nem adjuk fel, és mondjuk ki egyszerre, hogy a jövő elkezdődött.”
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
