Hogy Sepsiszentgyörgy környéke, illetve Háromszék erdői, mezői mennyire értékesek természetvédelmi szemszögből (is), nem lehet elégszer ismételni. Amikor pedig környezetünket avatottak ismertetik, bizony érdemes szavaikra, gondolataikra figyelni. Az alábbiakban egy tudományos konferencián elhangzott előadásokból ismertetünk néhány részletet. A konferenciát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának környezettudományi kara szervezte az elmúlt év végén, az eseményről lapunkban is hírt adtunk.
Csákány László, a sepsiszentgyörgyi Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke nemcsak a környezettudomány szakos diákok terepgyakorlatának lebonyolításában vállal részt, hanem folyamatosan járja, megfigyeli a természetet, fotózza az élővilágot. Mint fogalmazott, az erdő teljesen ingyenes ökoszisztéma-szolgáltató, oxigént termel, szennyező anyagokat szűr ki és szén-dioxidot dolgoz fel. Például egy hektárnyi 50 éves erdő évente 70 tonna szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből, míg egyetlen fa egy vegetációs időszakban mintegy 70 kilogramm oxigént termel. Nemcsak a lombkorona látványa, a szellő susogása és a madárcsicsergés fontos számunkra, hanem az is, hogy az erdő talán a legkomplexebb gyár, tette hozzá, melynek biológiai és táji sajátosságai is meghatározóak.
Védett növények
Sepsiszentgyörgy környékén számos védett növényfaj található, például sikerült áttelepíteniük mintegy 50 tőnyi fekete kökörcsint, így a tavaly már ezernél is több virágzott, köztük fehér kökörcsin is. A védett fajok közül megtalálható még a turbánliliom, a boldogasszony papucsa, s mint magyarázta, ezeket a növényfajokat „mi mutattuk be a szakintézmények képviselőinek”. Továbbá a Szemerja-patak völgyében megfigyelhető Európa legszínesebb madara, a jégmadár. Ennek kapcsán Csákány László megjegyezte, fontosak a madármegfigyelő létesítményeik is, például láthatták, hogy a seregély egy óra alatt több százszor fordul, hogy etesse az odúban lévő fiókáit.
A hódról még mindig keveset tudunk, magyarázta, annak ellenére, hogy rengeteget beszélünk róla, sokan felvetik, hasznos-e vagy kártékony, ez a kérdés a társadalmat is megosztja. „Immateriális haszna felbecsülhetetlen”, olyan vizes élőhelyet hoz létre, ami aszályos időszakban rendkívül hasznos, tette hozzá. Szólt még a kotorékhoz kötődő borzról, azt is megfigyelik, itt él mellettünk, de nagyon keveset tudunk róla, ugyanis éjszaka mozgó, nagyon óvatos vad. Feltételezéseik szerint a borz évente 7–8 köbméternyi földet termel ki, nagyon tiszta állat, a kotorékába olykor beköltözhet a róka. Próbálják azt is megvizsgálni, hogy néz ki belülről egy kotorék, jegyezte meg Csákány László.
Farkasok nyomában
Dr. Sikó-Barabási Sándor nyugalmazott megyei főállatorvos környezetimádóként 2009 óta tanít a BBTE sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának környezettudományi karán, és régóta szenvedélyesen tanulmányozza a farkasokat. Előadásában a háromszéki erdőkben is jelen lévő európai szürke farkasról beszélt, ahányszor lehetősége adódik, szívesen osztja meg ezzel kapcsolatos ismereteit, akár iskolás diákokkal is. Mint hangsúlyozta, a farkas nagyon tartózkodó, óvatos állat, amely ha teheti, kerüli az embert. Nem gyáva, hanem óvatos. Nagyon is példamutató állat – jegyezte meg, hozzátéve: vadon élő állatokról beszélünk, és nem vadállatokról, utóbbiak inkább az emberek soraiban találhatók.
Európában a farkasok számát 13 ezer körülire becsülik az oroszországi állomány nélkül. Románia erdeiben mintegy 5800 példánnyal számolnak, az európai szürke farkas nálunk jogilag teljesen védett fajnak számít. Egy 2018-ban készített térkép utal elterjedésére is, eszerint országos viszonylatban száz négyzetkilométerenként 2,8 egyed él, Kovászna megye területén 5 egyed, a legnagyobb számban pedig Szeben megyében fordul elő, 15 egyed száz négyzetkilométerenként.
Olyan nagyon sokat még mindig nem tudunk a szürke farkasról, magyarázta Sikó-Barabási Sándor, megjegyezve, több száz éve üldözik, üldözték, ez viszont óriási tévedés, mert a farkas nagyon nemes állat. „Szerencsére elég sokan vagyunk, akik csodáljuk őket” – tette hozzá. Mozgása kecses, leginkább a lipicai lóval lehet összehasonlítani, s a kutyafajok közül legjobban a német juhászhoz hasonlít, ám ízületeiben különbözik attól. Szabadon az európai szürke farkas általában 6–8 évet él, elérheti a 9–11 évet is, ám a legtöbb farkaskölyök nem éli túl az első telét. A nőstény farkas hét-kilenc kölyköt hoz a világra, de közülük csak egy-kettő marad életben. Mint mondotta, valamikor ő maga is nevelt farkaskölyköt, gyönyörű kék szemük van, ám az később megváltozik.
Tisztelet az öregeknek
Háromszéken négy területen figyelik meg a farkasokat, itt kis falkákban élnek, télen 2–3, ritkán 4–5 példány. Tudnak egy hatalmas egyedről, amelyről azt állítja a vadőr, hogy fél évszázad alatt nem látott hozzá hasonlót.
Egy farkasnak naponta két és fél kilogramm táplálékra van szüksége, annak 70–80 százaléka hús, ám ha nem zavarják, 9–10 kilogrammnyit is képes megenni egyszerre. Télen számos kutyát elfogyasztanak. Falkán belül nagyon segítik egymást, és óriási tiszteletnek örvendenek az öreg farkasok, ami nagyon tetszik neki – fűzte hozzá Sikó-Barabási Sándor.
A farkas mozgásterülete óriási, egy nap alatt 50–100 kilométernyi távot is bejár, de tipikus energiaspórlók, szintgörbéken haladnak, fölöslegesen soha nem mennek lefelé vagy felfelé. Az esetek 99,99 százalékában elkerülik az embert, az elmúlt száz év során Románia területén 41 esetben számoltak be olyanról, hogy a farkas emberre támadt, de ezt csak 8 esetben lehetett igazolni, hangsúlyozta Sikó-Barabási Sándor, megjegyezve: az emberek részéről toleranciára van szükség, „fogadjuk el őket, hogy vannak, léteznek”.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
