Női magazinok lapjain és internetes blogokon egyre gyakrabban lángolnak fel viták arról, hogy az első randin fizessen-e a férfi vagy sem. Míg a nők egy része tudomásul veszi, elfogadja a feminizmus vívmányát, a modern egyenlőséget, addig a nőtársadalom másik fele hevesen ostorozza azokat a “pasikat”, akik nem nyitják ki a pénztárcájukat az első találkozón. Árad a lenézés a férfiak felé és a “smucig” a leggyengébb jelző ilyenkor…
Véleményem szerint nincs abban semmi elítélendő, hogy ahogyan a régi „anti világban”, az első randin a férfi fizessen. De a mai felgyorsult és anyagias életünkben egy átlagos városi párkereső rengeteg randit lebonyolít mielőtt egy tartós kapcsolatba kezd, ezért Hölgyeim nem árt néhány dolgot tisztázni a fizetéssel kapcsolatban. Tetszik, vagy sem, mi férfiak, ha a közeledésünket egy nő elfogadja, vagyis hajlandó randizni velünk, – és itt kizárólag a kimondottan párkeresés céljából létrejövő találkozókra gondolok, – azt gondoljuk, hogy az alapvető szimpátia, a vonzalom már megvan a felek között. Innentől kezdve – kis sarkítással élve – a ráfordított időre, energiára és pénzre egyfajta befektetésként tekintünk, amelynek hozama a kialakuló pár- vagy szexkapcsolat.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az első pár randi során megváltozhat a felek vonzalma és akár alakulhat úgy is, hogy mégsem lesz az egészből semmi sem. Ekkor leírjuk az egészet mint veszteséget és tovább lépünk. Azonban minket férfiakat az háborít fel igazán, amikor a nő, már a találkozó előtt, vagy a találkozó elején jól tudja, hogy nem akar semmit a férfitől (sem akkor, sem a jövőben), de ennek ellenére gondtalanul elfogadja, hogy az gálánsan állja a számlákat. Az ekörül zajló vitában persze gyakran előkerül egy tipikus női érv, miszerint: “azért mert fizetett nekem egy italt, ugyan ne várja el senki sem, hogy széttegyem a lábam!”
Hölgyeim, van egy rossz hírem, végső soron, durván megfogalmazva: elvárjuk. Ugyanis az egyenes megoldás az lenne, hogy abban az esetben, ha nem akartok semmit sem egy férfitől, azt még azelőtt közöljétek diplomatikusan, mielőtt Dezsőke kirendeli nektek az üveg francia pezsgőt. Elhiszem, hogy jól esik az ingyen kaja, pia, rendezvénybelépő, taxi, miegyéb, de ne csodálkozzatok ha utána leribancoznak titeket. Ugyanis az a helyzet, hogy azzal, ha egyszer vagy többször elfogadtok egy ital vagy vacsorameghívást egy férfitől, azt mi úgy dekódoljuk, hogy bejövünk nektek annyira, hogy tovább léphetünk a következő szintre, viszont ha utána “lekoptatás” van, akkor úgy érezzük, hogy számító módon kihasználtak minket. Nem ártana arra gondolni, hogy az átlagos férfiembernek sem a legyek hordják össze hó elején a fizetést, hanem legtöbbször fáradságos munka van mögötte, és ugye, ti sem szerettek számotokra felesleges dolgokra pénzt kiadni, ti sem fizetnétek pusztán azért egy férfinak, hogy egy vacsoraasztalhoz ülhessetek vele. – Szóval én azt gondolom jó megoldásnak, ha állja minden férfi a randik költségét, de a nők csak olyantól fogadják ezt el, akiről valóban elhiszik, hogy másnap reggel szívesen fogadnák tőle a reggelit is az ágyban.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
