Soha nem lelkesedtem a budaházyizmusért, ezután sem fogok. Ma több régi ismerőst, ivócimborát láttam az első fokon elítéltek padján; némileg megtörten, lehajtott fejjel, feleségek és barátnők ölelésében. Az elhúzódó eljárás alatt, az eljárás nehézségei között ugyanis családok, egzisztenciák, szakmai karrierek épültek fel. Ma talán ezeket is romba döntötte a Fővárosi Törvényszék ítélete. A hatalomtechnikai, a logika, a realitás nézőpontjából egy teljesen értelmetlen ellenállás eredménye mindez.
Körülbelül tíz esztendeje a gyurcsányista lopakodó diktatúra, a rezsim radikalizálódása nem túl meglepő módon megszülte a maga radikális ellenzékét. A hatalom két lábbal taposta a demokráciát, szemeket lövetett ki. A rezsim politikai hitvallása egészen nyíltan a haza- és a nemzetárulás lett.
A szürreális magyar állam égisze alatt szürreális álmokat álmodtak ennek az ellenzéknek a legradikálisabb képviselői. Budaházy tehát egy szürreális kormányzat szürreális ellenzéki alakjaként lett közismert. Igen, egy olyan politikai atmoszférában ahol mindez megtörténhet, előfordulhat az is, hogy a másik oldalon is betelik a pohár.
A legjobb helyeken is megesik ez.
Ma egyértelmű, hogy nincs szükség Gyurcsány Ferencre a politikai elit részeként és talán Budaházy György is inkább lenne elismert hagyományőrző, mint halva született forradalmak első embere.
Ugyanakkor tíz esztendeje nem lehetett tudni, hogy hol a határ, meddig lehet elmenni. A hatalom nem kizárólag a radikális, hanem a békés ellenállás tagjai ellen is fellépett, ilyen körülmények között egy tettre kész fiatalember nehezen tud megülni a seggén és inkább hajlik arra, hogy köpjön egyet és álmodjon egy nagyot.
A módszereket, a módszerek bizonyítását lehet hosszan tárgyalni. A karhatalom annak idején bizonyítékokat és tanúvallomásokat hamisított, értelmezhetetlen a NER-előtti múlt a mai napon. Most nem ez a lényeg. Az ítélet súlyosságát az azért jelzi, hogy Schiffer András, Vona Gábor, mi több egy kormánypárti heccblog is kikelt a határozat ellen, miközben nem foglalt állást Budaházy állítólagos módszerei mellett.
A lényeg az, hogy
egy bírósági döntésnek azt kellene legyen következménye, hogy a társadalom több tagja ne lépjen a „bűnösök” útjára.
A mai ítélet után azonban az ember a földre köp és azt mondja, hogy nem lehet minden hideg hatalomtechnikai, logika vagy realitás. Ha ezt a XXI. században meg lehet tenni, akkor tökmindegy, akkor inkább bassza meg a hatalom, akkor üvöltse a tömeg, hogy
BUDAHÁZY, BUDAHÁZY, BUDAHÁZY!
A budaházyizmus létjogosultságát követei számára éppen a mai ítélet támasztja alá. Én mindezek ellenére a mindenkori hatalom helyében két kézre kulcsolt kézzel imádkoznék azért, hogy a követők tábora ne legyen nagyobb, mint amekkora a mai tárgyalóteremben elfért.
A társadalomnak nincs szüksége szürrealizmusra.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
