A Szent Család-templom plébánosa, Gabriel Romanelli elmondta, hogyan halnak meg emberek a tűzszünet ellenére, és hogyan viszi el a konfliktus továbbra is az embereket és a reményeiket. „A megölt, megsebesült és árván maradt kisgyerekek ezrei olyan valóság, amelytől eláll a lélegzetet. Ezek olyan számok, amelyeknek meg kell mozdítaniuk a világot, hogy elinduljon egy út az igazságos béke felé.”
Ezer nap pusztítás és halál: ennyi idő telt el az izraeli offenzíva kezdete óta a Hamász 2023. október 7-i támadását követően. Ezer nappal a Gázai övezet bombázásának megkezdése után a lakosság olyan humanitárius válságot él át, melyben
Mindezt számos nemzetközi civil szervezet ítéli el. A konfliktus kiskorúakat érintő legdrámaibb számait is közlik: több mint 20 ezren meghaltak, 245 ezren veszélyeztetettek vagy már érintettek az alultápláltságban, 800 ezren pedig belső menekültek. És ezek feltételezett számok, mivel biztos, hogy a romok alatt további emberek vannak eltemetve.
Gyermekáldozatok ezrei
„Az elmúlt ezer nap mindegyikén – nyilatkozza Ahmad Ahendawi, a Save the Children Közel-Keletért, Észak-Afrikáért és Kelet-Európáért felelős regionális igazgatója – a világ hátat fordított egymillió gyermeknek Gázában, mivel nem avatkozott be, hogy megállítsa a meggyilkolásukat és megcsonkításukat”. A Hamász és Izrael között 2025 októberében aláírt tűzszünet ellenére „a háború folytatódik, és továbbra is elviszi az embereket és a reményeiket” – szólalt meg a gázai Szent Család-plébániáról Gabriel Romanelli atya, aki ebben az ezer napban sosem szűnt meg felhívásokat közzétenni.
Olyan számok, amelyeknek rá kell bírniuk a világot, hogy azt mondja: elég, hogy elinduljon egy valós út egy igazságos béke felé, minden emberi lény tisztelete felé, függetlenül attól, hogy zsidó vagy muszlim, keresztény vagy ateista, palesztin vagy izraeli, vagy állampolgárság nélküli – egy emberi lény. És ezért a fájdalom óriási.”
A keresztény közösség
Gázában – folytatja a plébános – nem létezik egyetlen olyan család sem, amelyben ne siratnák egy tagjuk halálát. „Ami a keresztény közösséget illeti, számban egy kicsiny jelenlét, a háború kezdetén a katolikusok és ortodoxok együttvéve 1017-en voltak. A háború alatt 60-an haltak meg közülük, ebből 23 főt vagy a bombázások, vagy izraeli mesterlövészek öltek meg, a többieket az ellátás hiánya. 60 ember a keresztény közösség körülbelül 6 százalékát teszi ki, katolikusok és ortodoxok is vannak köztük”.
Sem víz, sem áram nincs
A Gázai övezet nagy része mostanra ivóvíz nélkül maradt. Sok civil szervezet gondoskodik a biztosításáról, de egy kannányit, már ha iható marad, csak két-három órás sorban állás után lehet megszerezni – jegyzi meg Romanelli. Ezt a helyzetet súlyosbítja az üzemanyag, a pótalkatrészek és a generátorok hiánya, ami megakadályozza minden berendezés működését és használatát, kezdve a vízügyi rendszerekkel. „Az elektromos hálózat a háború kezdete óta szinte már nem is létezik – folytatja a plébános –, annak a kevés energiának, amit előállítanak, rendkívül magas az ára”. És aztán a legtöbb ember számára mostanra az egyetlen megmaradt tető – ha lehet így nevezni – a sátraké, amelyek a napsütésben pokollá válnak. Aki sátorban lakik, a semmin él, a föld homokos, szennyvízzel van átitatva”. Több ember számára a menedéket a néhány talpon maradt, bár megrongálódott épület jelenti, míg mások számára a lerombolt épületek romjai.
A béke lehetséges
Mindez igazán nehézzé teszi az életet, különösen azért, mert ezer nappal a háború kezdete után senki sem beszél arról, hogyan lesz vége, és hogy lesz-e valóban a reménynek bármi jele a lakosság számára.
Gázában – zárja gondolatait Romanelli – továbbra is imádkoznak a békéért, és azon dolgoznak, hogy meggyőzzék a világ felelőseit arról, hogy nem szabad megfeletkezniük erről a háborúról.
Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Fotó: Gabriel Romanelli Facebook-oldala
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
