„Bezzeg az én időmben…!” – hangzik a jól ismert közhely, amellyel az idősebbek a történelem mártírjaiként emlékeznek a fiatalságuk embert próbáló napjaira. Viszont annál kevesebb szó esik arról, hogy ők hogyan is viselkedtek valójában, a beat-korszak hullámain ücsörögve. A társadalmi mozgalmaktól hangos 60-as években egy generációváltás zajlott le, ekkor vették át a fiatalok a stafétát a populáris kultúrában. Lázadás, nonkomformizmus, a társadalmi normák elvetése és elmosódása jellemezte a korszakot. Nyugaton olyan irodalmi alkotók határozták meg ezt a sajátos életérzést, mint Jack Kerouac, Allen Ginsberg vagy J. D. Salinger, akiknek művei máig is meg tudják szólítani az útjukat kereső ifjakat. Itthon azonban a lázadás nem volt ilyen egyszerű, hiszen a szocialista világkép nehezen volt összeegyeztethető a korlátlan szabadság és az egzisztencializmus eszméivel. Azonban most lerántjuk a leplet a nosztalgiáról, és a Fortepan képeivel megmutatjuk, hogy milyenek is voltak a beat-korszak itthoni fiataljai.
1969, a Budai Vár oldala a Budai Ifjúsági Park fölött
1969, Várkert Bazár, Budai Ifjúsági Park
1970, Csili Művelődési Központ, a színpadon a Central együttes
1972, Blaha Lujza tér a Nagykörút felé nézve
1972, pesti alsó rakpart a Vigadó téri hajóállomásnál
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »