Gyakorlatilag véget ért az EP-választások utáni tisztújítás. Ursula von der Leyen, az amerikaiakhoz több szálon is becsatornázott német politikus maradhatott az Európai Bizottság élén, az európai gazdasági leépülésért felelős néppárti-progresszív-baloldali tömb pedig megőrizte többségét az Európai Parlamentben. Bár látszólag ez erőről tanúskodik, valójában minden az EU egységének fellazulása és felbomlása felé mutat. És ezért nem Magyarország szuverenista politikája a felelős, sokkal inkább a kompromisszumra képtelen, fanatikus ideológiai szektává silányuló neomarxista progresszivizmus.
Első ránézésre van itt egy ellentmondás. Európában elmaradt a jobboldali fordulat, nem sikerült a szuverenista erőknek átvenni a kontinens vezetését. Spanyolországban maradt a globalista baloldal. Az EP-választások után ismét progresszív-háborúpárti dominancia alakult ki az Európai Parlamentben. Franciaországban egy választási csalásnak beillő politikai manővert követően a szélsőbal és a globalista bankárok kezében lévő centrista tömb kerül hatalomra. Lengyelországba visszatért a Brüsszel meghosszabbított kezeként működő Donald Tusk. Szlovákiában az elvileg szuverenista kormány csak retorikában önálló, döntéseinél úgy szavaz, mintha a progresszívok kormányoznának. Olaszországban pedig a hatalmas államadósság miatt a konzervatív Meloni-kabinetnek nincs mozgástere.
Akkor miért állíthatjuk azt, hogy az EU sorsa kezd végérvényesen megpecsételődni? Mert Brüsszelnek olyan küldetése van, ami egyre kevesebb ország érdekével egyeztethető össze. Íme, egy lehetséges forgatókönyv a következő néhány év eseményeiről:
A migrációs válság visszatér
A progresszívek ideológiai fanatizmusa az uniós politikai egységét elkerülhetetlenül kikezdi. Kétfajta tagállam lesz Európában: aki részt vesz az Európai Egyesült Államok kialakításában, és aki nem vesz részt. Azok, akik ebből ki akarnak maradni, kénytelenek lesznek fontolóra venni az EU-ból való kilépést. Ez drámaian hangzik, de maga Brüsszel fogja megalapozni ezt a lépést.
A migráció ész nélküli erőltetésével a tagállamok újra és újra bevezetik, majd folyamatosan meghosszabbítják a belső határok ellenőrzését. Ezzel pedig hazavágják az EU-hoz tartozás egyik legfontosabb előnyét: a határok szabad átjárását, a munkaerő és áru szabad áramlását.
Tömbök alakulnak ki, ahol az egyes országok két-vagy háromoldalú egyezségek alapján fogják védeni a külső határokat és biztosítani a belső határok átjárhatóságát. Ilyen lesz például a magyar-szlovák együttműködés, ami nagy valószínűséggel bővülni fog az osztrákokkal, sőt, akár a románokkal is.
A migránsok kötelező betelepítése ellen közösen fognak fellépni a közép-kelet-európaiak (Lengyelország kivételével).
A tagállamok kiszipolyozása felgyorsul
A törés nyugat és kelet között egyre mélyülni fog. Az EU-tagság egyre több költséggel és egyre kevesebb előnnyel fog járni. Brüsszel követelni fogja, hogy a tagállamok költsenek többet a migránsok befogadására és ellátására, Ukrajna támogatására és újjáépítésére, és még annál is többet katonai kiadásokra, miközben mondjanak le versenyképessükről és gazdasági erejükről a kizárólag amerikai gazdasági dominanciát segítő zöldpolitika érdekében. Vagyis: az EU egyre több pénzt követel majd a tagállamoktól, akiknek egyre többet kell majd elvennie a lakosoktól. Az elégedetlenség pedig utcára fogja szólítani az embereket.
Közép-Kelet-Európában, beleértve ebbe Kelet-Németországot is, ez lázongásokhoz fog vezetni. Ezekben az országokban ugyanis nem ért be az EU-csatlakozás. Nem hozta el a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, pontosabban,
az EU rossz irányba változott meg, mielőtt beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket.
A nagytőke és a progresszív politikai erőtér ezért már most ellenségképeket gyárt: fasisztákról, magyar revízióról, LMBTQ-ellenes gyűlöletről beszél, holott az egyetlen igazán radikális, befolyással is bíró politikai erő Brüsszelben és Brüsszelhez kötődve dolgozik.
A tettlegesség elkerülhetetlen lesz, mert a progresszívizmus fanatikusai ki fogják eszközölni. Tüntetések és zavargások törnek ki Európa nagyvárosaiban. A nyugatról pénzelt, migránsok százezreit utcára szólító szélsőbalos globalisták csapnak majd össze a radikális jobboldal híveivel.
Kalifátust vagy arctalan Európai Egyesült Államokat kiépíteni akarók állnak majd szemben a hagyományos keresztény értékrendet védő és szuverén nemzetekben gondolkodó európaiakkal.
Ahol nem progresszív kormány lesz hatalmon, hogy kormányellenes tömegtüntetésekre, sajtó által kiprovokált merényletekre kerül majd sor. Ott, ahol progresszív-neomarxista kormányok lesznek, betiltják a hitoktatást az iskolákban, de bevezetik a genderoktatást a polgári nevelés vagy etikai nevelés órákon. Az ideológia a politika minden területén kizárólagosságot nyer.
Akció, reakció
Ilyen körülmények között a választók nagy része radikalizálódni fog, mert nem hagynak neki más választást. A következő lépésben a radikális jobboldal nyer teret a politikai vitákban, egyes esetekben a választásokon is, az EU-ból és NATO-ból való kilépés napirendre kerül – ha lesz még egyáltalán ekkor NATO és Trump nem alakítja át teljesen – és végül egyre több országban tartanak népszavazásokat az EU-ból való kilépésről.
Amíg kis országokban történik ez meg, addig Brüsszel fenyegetéssel és gazdasági terrorakciókkal ellensúlyozni tudja a folyamatot, de amint Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban vagy épp Németországban történik ez meg, a helyzet kezelhetetlenné válik.
Az az illúzió, ami az EU-t egyben tartja, miszerint a békéért cserébe jóléttel fizet Európa a tagállamoknak, lassan, de fokozatosan elveszti hitelét. A jólétet maga Brüsszel számolja fel, ahogy a békét is. És amint ezt felismerik a tagállamok és az emberek, az EU megtörik, és összeomlik. Brüsszel döntését már nem csak páran fogják vitatni, és nem csak a konszenzus fog hiányozni, hanem a minősített többség is.
Gondoljuk át: már most is azért akarják felszámolni a konszenzusos döntést, mert képtelenek olyan kompromisszumra Brüsszelben, ami konszenzust teremtene. Ezért most a többség diktatúráját alakítanák ki. És mi jön ezután? Káosz.
Egyik nap felkelünk, és azt fogjuk látni a tévében, hogy adott országok miniszterelnökei bejelentik, nem tartják be Brüsszel rendelkezéseit, kiépnek ebből és ebből a programból, nem vezetik be ezt és ezt az intézkedést, nem tartják tiszteletben az EP vagy a Bizottság döntését, nem ismerik el az Európai Bíróság joghatóságát, és így tovább. A legközelebbi tanácsülésen nem születnek döntések, miniszterelnökök helyett csak helyettes kormányfők vagy államtitkárok vesznek részt a találkozón. Az országok inkább egymás közt kezdik el megoldani ügyes-bajos dolgaikat és nem Brüsszelen keresztül – hiszen ő alkalmatlanná válik erre.
Nem kell, hogy tömeges kilépési hullám kezdődjön, elég, ha a tagállamok elfordulnak Brüsszeltől és rajta kívül szervezik meg politikájukat.
Ára lesz…
Amikor ez megtörténik, az EU megszűnik létezni. Még sokáig velünk marad majd, mint fogalom, a sajtó életben tartja, ameddig tudja. Azt fogják mondani, hogy dolgoznak azon, hogy visszataláljanak az EU eredeti küldetéséhez, a konszenzushoz. De nem fognak tudni visszatalálni, olyan menthetetlenül kizsigerelték az EU eredeti küldetését.
Aki a fenti folyamatra úgy tekintene, mint áldásra, azt szeretném figyelmeztetni, hogy a történelemben mindennek ára van. Lehet, hogy az elkövetett bűnei miatt Brüsszel megérdemli majd a bukását, de minden változás áldozatokkal jár majd, és az EU megszűnésének árát nekünk kell majd megfizetni. Ha jó vezetőket tudunk a közösség élére állítani, akkor az ár elviselhető lesz. Ha nem, akkor egy egész generáció fizet rá az elmúlt harminc évre, a globalista elit és kitartottjaik pedig röhögnek majd a markukba jól fizető, nyugdíjas állásaik bársonyszékéből.
Én úgy vélem, hogy a történelem fogaskerekei ezen a téren már visszafordíthatatlanul mozgásba lendültek, és az EU veszte elkerülhetetlen. A következő öt évben megbomlik az Unió egysége, de a tényleges leépülés és bukás az évtized végén gyorsul fel látványosan, röviddel azután, hogy von der Leyen és társai kimentették magukat a civil életbe – messze a felelősségrevonás veszélyétől…
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
