Amilyen helyzetbe a DAC került, az több év szisztematikus hozza nem értésének az eredménye a legfelsőbb szinteken. Jelen állapotból való kilábaláshoz az edzőcsere önmagában már nem elég. A csapat körül ugyanis nem működik szinte semmi. Elég, ha megnézzük, mi a helyzet a pályán a lelátón, mi a helyzet az akadémián, a klubszékházban, a csapat által önmagáról sugárzott képen, mindenhol…
Németh Antal elküldése a szezonbeli teljesítményt látva elsőre logikus lépésnek tűnik. De ha nem látjuk, ki jön utána, és főleg, ki mindenki MARAD, akkor önmagában már nem elég. Mert könnyen csak tovább ronthat a helyzeten.
Röviden: a csapat a hozzá nem értés, a (jóindulatú) amatőrizmus áldozatává vált, amit már nem lehet szépen hangzó, de üres, hiteltelen szavakkal leplezni.
A csapat körül eltűntek az egyéniségek, a karakterek. Eltűntek azok a személyek, akik képesek önálló döntésekre, akik mernek és tudnak is cselekedni. Igen, olykor rosszul is.
Helyette a megfélemlítés, az elhallgattatás, a dilettantizmus, a nekem VAN igazam, mert én vagyok a főnök, vagy az így lesz, mert nála a kasszakulcs, így ehhez is jobban értek attitűd lett a mérvadó. Kitermelve ezzel a tehetségtelen talpnyalók, a bólogató jánosok tömkelegét. Nehéz, szinte kilátástalan helyzetbe hozva azokat is, akik még mindig szívvel-lélekkel teszik a dolgokat.
A mostani állapot a DAC történetének egyik legsúlyosabb időszaka. Hiányzó sportpolitika, koncepciótlanság, utolsó utáni pillanatban hozott ad hoc döntések mellett jöhet bármelyik edző, a körülmények foglyává válik és jó esetben kap 1-2 évet, majd lecserélik.
A dühítő, hogy közben elvileg minden külső körülmény adott lenne az eredményekhez. Pénz van szinte korlátlanul, a magyar kormányzat és a nagy, magyar vállalatok (egyébként helyes) segítsége soha nem látott lehetőségeket teremtett.
Látja valaki az eredményt a felhúzott épületek, infrastruktúrán kívül?
Az akadémia növendékei más csapatokban (Fradi, Osztrava, szlovák élvonal különböző csapatai) bontogatják a szárnyukat, nálunk meg a kimondhatatlan nevű, DAC szív nélküli zsoldosok sétálgatnak a pályán.
Miközben a csapat körül egyik botrány éri a másikat, beleértve a legfelsőbb vezetést.
A DAC ma haldoklik. Mindaz, amiről Világi Oszkár a klubváltás, stadionépítés, az akadémia létrehozása kapcsán beszelt, kevés kivételtől eltekintve egyelőre üres szavak maradtak.
Amit latunk, az a fapados verzió, a mangalaci szint. Az állami pénz beérkezik, de nincs sok látszatja!. 2-3 játékost leszámítva ma ott tartunk, hogy lassan nem lesz kit eladni. Építkezés helyett leépítés zajlik.
Ilyen körülmények között ma nem az edzőváltás a legfontosabbi kérdés, legfeljebb pótcselekvés időhúzás. Sokkal égetőbb a toxikus sportigazgató, Jan Van Daele elzavarásának sürgető igénye. Ami nem megy a klubtulajdonos jóváhagyása nélkül. A kérdés tehát az, hogy milyen klubot is akar a DAC-ból Világi Oszkár, és amit ezzel kapcsolatban eddig felvázolt, az teljesíthető-e a jelenlegi IQ mellett.
Szerintem nem.
A kilábalás nehéz és hosszú időszakot igényel. Amihez végre valahára hozzáértő, karakteres emberekre, időre, és sok-sok türelemre alázatra lenne szükség.
A pénz láthatóan már nem elég. A hiba egyes emberekben van. A klubvezetés, a csapat, és a lelátó szintjen is.
A mangalaci szint meghaladását a felvidéki magyar versenyhelyzet, vagy akár a komáromi KFC élvonalba kerülése is segíthetné.
Addig is, hajrá DAC!
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
