Ahogy azt előre sejteni lehetett, s mostanra egyre nyilvánvalóbb, az Oroszország elleni szankciók bizony fájni fognak, méghozzá nem annyira az oroszoknak, mint amennyire az Európai Unió tagországainak, közöttük Szlovákiának. Hiszen erről szól Orbán Viktor magyar miniszterelnök töretlen, magányosan vívott küzdelme, hogy ezeket a hatásokat országa számára amennyire csak lehet, enyhítse.
Nem így Szlovákia vezetői, akik minden brüsszeli ötletet buzgón helyeselnek, végig sem gondolva, ésszel fel nem érve, mit is jelent majd Szlovákia számára. Heger kormányfő, aki állítása szerint Orbán helyett is megnyerte a szankciós tárgyalásokat; még azt nyilatkozta, hogy a uniós megegyezés az oroszok elleni kőolajembargóról jó Szlovákia számára.
S lássunk csodát, ami ugyan egyáltalán nem csoda, sokkal inkább keserű eszmélés, ma Sulík gazdasági miniszter már elismerte, hogy a szankciók bizony egyáltalán nem jók Szlovákia számára, amit a Slovnaft kiadott sajtóközleménye is bizonyít.
S hogy mennyire nem, azt eddig is sejteni lehetett, szomorú viszont, hogy dicső kormányunk tagjai a fejüket csak buzgó bólogatásra és nem gondolkodásra használták. Bár azok, akiknek bábjaiként cselekszenek, nem is a gondolkodás erényét várják el tőlük…
Szlovákiára ugyanis valóban nem vonatkozik az olcsó orosz olaj importjának tilalma, a probléma azonban nem a behozatalnál, hanem a kivitelnél jelentkezik, a Slovnaft csak hazai piacra tud termelni, a jelenlegi szankciók nem teszik lehetővé kulcsfontosságú produktumaik kivitelét hagyományos piacaikra, így például Csehországba, Ausztriába és Lengyelországba. Ez a technológiai minimum alá csökkenti a pozsonyi olajfinomító gyártási kapacitását, aminek következtében nem tudják garantálni a szlovákiai szállítások biztonságát. Röviden, a produktumok kínálatának és a Slovnaft kapacitásának korlátozása miatt ellehetetlenül Szlovákia és a szlovákiai piac ellátása. S ez még csak a kezdet…
Oroszország pedig már bizonyította, hogy képes ellenállni a szankcióknak, hiszen a Krím annektálása miatt a vele szemben bevezetett szankciók sem késztették Putyint visszavonulásra, s nem tartották vissza a további ukrajnai offenzívától. Ráadásul a Putyinnal szembeni nemzetközi ellenállás sem egyöntetű. Simon Evenett nemzetközi kereskedelmi szakértő szerint minden egyes Oroszországot szankcionáló országra három olyan jut, amely nem szankcionálja, köztük Kína és India. Oroszország exportjának nagyjából a fele ezekbe az országokba irányul, amelyek exportrészesedése az elmúlt évtizedben meredeken emelkedett. Mindezek mellett Európa továbbra is függ az orosz energiától, Oroszország tehát köszöni, megvan, s a rubel erősödött az amerikai dollárral szemben.
annak előjeleként nemrégiben az S&P hitelminősítő negatívra rontotta az eddigi stabilról Szlovákia adósbesorolásainak kilátását, elsősorban azzal indokolva a lépést, hogy az ukrajnai háború kockázatokkal terheli a szlovák gazdaság növekedését és Szlovákia költségvetési pozícióját. Véleménye szerint Szlovákiában nehéz gazdasági helyzetet teremthet az Európai Unió elfordulási törekvése az az orosz nyersolaj- és földgázszállításoktól, tekintettel arra, hogy Szlovákia milyen nagy mértékben rá van utalva az orosz energiahordozókra. Az S&P Global Ratings szerint ez a kockázat tetézi a cég azon várakozását, hogy a szlovák gazdaság komolyan megszenvedi az orosz-ukrán konfliktusból eredő másodlagos hatásokat is.
Nos, hogy ezt az indoklást például mennyire vették komolyan országunk Putyin megbüntetését buzgón szorgalmazó vezetői, nem tudni, mindenesetre megnyilvánulásaik alapján nem jutott el az értelmükig, az eddigi forgatókönyvek ismeretében az egyre romló gazdasági helyzet felett majd széttárják a kezüket, hogy ők semmiről nem tehetnek, illetve a jól bevált gyakorlat szerint majd egymásra mutogatnak. Tehetik, ők továbbra is jól élnek majd, ellentétben az ország lakosságának egyre inkább elszegényedő többségével. Már most kijelenthetjük tehát, hogy a szankciók hatnak, csak épp nem arra, aki ellen irányulnak.
(NZS/Felvidék.ma/mandiner.hu)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
