Horváth István Sándor
A főnök annyit kért, hogy még egy utolsó ház építésében vegyen részt az ács, aki kissé kelletlenül, de beleegyezett. Ezen az utolsó házon bizony meglátszott, hogy nem adta bele minden tudását, a gondolatai már a pihenés, a nyugdíjas évek körül forogtak. A munka lassan készült, meglehetősen gyenge minőségben. Tudta, látta ezt az ács is, de már nem törődött vele. Amikor végre elkészült a tető és a ház, a főnöke is kijött az építkezés helyszínére. Odaadta a ház kulcsait a mesternek és ezt mondta neki:
– Ez a ház a cégünk ajándéka a sok évtizedes munkádért. Ez a ház a tiéd.
Az ácsmester értetlenül vette át a kulcsokat, és magában morgolódott: „Ha ezt tudom, egészen másképp dolgoztam volna ezen a házon.” * Vannak helyzetek, amikor már nincs visszaút. Nem lehet elölről kezdeni a dolgokat. Utólag az ember bánja a dolgot, másként csinálna sok mindent, de változtatni utólag már nem lehet.
Horváth István Sándor
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
